Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
767 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 768 Az összeg 27.199 K 60 fii. Megosztása a következő : Kor. Fill. 1. 15°/0-os segély — — 1582 50 - 5. 8% 2. 85%-os „ . — — 8967 50 — 38. --3. Segéd lelkészeknek — 1200 — — 4. 4°/0 4. Gyámoldára — — 1000 — — 3. 7°/0 5. Alumniumra, hittanhalg.-nak 2400 — — 8. 3% 6. Missziói egyházaknak — 2600 — — 9. 6°/0 7. Központi kormányzatra — 8039 88 — 29. 6% 8. Rendkivüli segélyekre — 400 — — 1. 4°/0 9. Pápai egyháznak — — 1000 — — 3. 7°/0 10. Portóra — — —- 9 72 —--------összesen : 27.199 60 —100. °/0 Lássuk ezen felosztást pontonként. 1. 15%-os segély egyházaknak. Erre mondottam azt, hogy segély, mert azt a szegény gyülekezetek kapják visszatérítési kötelezettség nélkül. 2. 85% os segély egyházaknak. Ezt én nem tartom segélynek, vagy ha az, ugv egy morzsa. Az 1901. évig neve volt „Kamat nélküli kölcsön.1,1 Az 1902. évben szerepel legelőször úgy, mint segély. Tulajdonképen pedig nem más, mint a kerületi pénztár számára lefoglalt s tőkésített összeg. Nem egyszerre teszi át a kerület a tőke állományához, — ne hogy feltűnő legyen,— hanem 10 év alatt, oly formán, hogy az egyes gyülekezetekről szabályszerűen, bélyeggel ellátott kötelezvényt vesz, melyben kötelezik magukat a nyert öszszegnek 10 év alatt, egyenlő részletekben való visszafizetésére. Tehát ezen egész összegből 10 év múlva egy fillér sem marad a gyülekezeteknél s minél nagyobb összeget nyert valamely egyház, annál nagyobb mértékben van költségvetése 10 éven keresztül megterhelve a visszafizetendő lO°/0-al. Nem csak hogy a segély névnek nem felel meg, de a régebbi kamat nélküli kölcsön név sem illett rá, mert tulajdonképen csak félkamat kölcsön. íme ide 'zsugorodik a segély ezen neme. A tőkén kivül fele kamat szintén a kerületi pénztáré. Nézzük meg a végeredményt, hogy állításomat beigazoljam. Mondjuk, hogy a kerület kioszt ily cimen 10.000 koronát a gyülekezetnek. Vegyünk fel 6% kamatot. Tízezer koronának 6°/0 kamatja — kamatok kamatja nélkül — évenként 600 korona, — tiz év alatt tehát 6000 korona. Mivel az összegnek tizedrészét, tehát 1000 frtot évenként vissza kell fizetni, igy a gyülekezeteknél évről-évre kevesebb, a kerületnél pedig több lesz a kamatozó összeg, úgy hogy 10 év elmúltával, a kiosztott tiz ezer koronából lesz a kerületi pénztárban 13.000 korona, a gyülekezeteknél pedig marad csak a fél kamat, 10 évre 3 000 korona. A kerületi pénztárnak tőke állománya közel egy negyed millió korona, s ennek majd nem egy harmadrésze ezen kamatnélküli kölcsönből szaporodott fel, mely összeget a szegény egyházaknak kellett volna megkapni, nem kölcsönül, hanem segélyül. Az egyházaknál maradt 3000 K kamat is 10 évre szólván, tehát évi 350 korona összegre zsugorodott a tiz ezer korona. Tekintsük meg az egyes gyülekezeteket. Mivel sok nyomorral küzdő egyházunk van, egyre-egyre alig jut több 5—6 száz koronánál. Tegyük fel, hogy egy gyülekezet kap ezen segélyből 600 koronát. Mennyi segélyt kap ez tulajdonképen? . . évenként,— 10évig? — 18 koronát . . . Ezzel pedig a gyülekezetei felsegíteni képtelenség. De ezen eljárás arra igen jó, hogy a kerület tőkéje rohamosan emelkedjék. Mikor a főt. kerület ezelőtt 30 évvel úgy intézkedett, hogy ilyen kölcsön is adassék az egyházaknak, virágjában volt az uzsora, akkor lehetett értelme, ma nincs. A viszonyok igen megváltoztak, régen — 30 évvel ezelőtt — hallatlan drága volt a pénz, könnyebb volt a megélhetés, kisebbek voltak az igények, kevesebb volt az álllami adó, nem voltak oly sűrűén a takarékpénztárak, nehezen lehetett a drága pénzhez is hozzá jutni, ha valakinek szüksége volt rá. Ma olcsó a pénz, nehéz a megélhetés, sokszorosan emelkedett az állami adó, a mi nagyon sújtja különben is szegény földműves népünket. Ezen tehát változtatni kell, a folyton haladó korszellem ledönti az ósdi intézményeket. Egyházaink nyomora tetőpontra emelkedett, ma már fillérezni nem lehet, ha segíteni akarunk, nem szabad szétforgácsolni erőnket szűk markuan osztogatni az alamizsnát, hanem amint tehetségünk engedi, sietni kell a segedelemmel, az az ezen kamat nélküli kölcsönt be keli szüntetni s ez összeget teljes segélyül kell adni ! 3. A segédlelkészeknek; 4. a gyámoldának; 5. az aluniniumnak adott összegek közszükségletek, amelyekhez minden gyülekezetnek lélekszám szerint kellene járulni, mert ezen intézmények az egész egyházkerületé. Ha a terhet kell emelni, egyformán, igazságosan, méltányosan kell megosztani. Akinek több adatott, attól több kéretik számon. A nagyobb gyülekezetek könynyen élvezik ezen intézmények előnyeit, mert egy fillérrel sem járulnak hozzá, hanem fentartják azok a szegény, nyomorgó, kevés lélekszámból álló egyházak, melyeknek segélyéből vannak gyámolítva, igy egyenesen azoknak köszönhetjük ezt a támogatást. 6. Missziói egyházak szintén kapnak 2600 koronát. Szerintem ez nem igazságos és méltányos. Nem azért, mintha talán ezen egyházaink nem szorulnának segélyre, hanem azért, mert ezekről az egész egyetemes ref. egyháznak kellene gondoskodni. Ezen missz. egyházakat, melyek szintén nagy szükséggel, szegénységgel küzdenek, a közalapnak kellene támogatni, fentartani, mert annak ez az egyik célja, erre lett alkotva, több és nagyobb vagyonnal is rendelkezik, mint akármelyik egyházkerület államsegélye. A missziói egyházak az egész magyarhoni ref. egyházé, csak a kormányzat szempontjából vannak beosztva azon kerületekbe, melyeknek területén vannak, nem pedig azért, hogy az egyes kerületek által, a különben is csekély — s a többi egyházaknak sem .elegendő — államsegélyből tartassanak fen. Százezrek folynak be évenként a közalapi pénztárba s még sem jut elegendő összeg a missz. egyházaknak. A kerület kimondhatná, hogy mivel az államsegély úgy is kevés és nem elegendő a legnagyobb 47*
