Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-22 / 47. szám
765 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 766 det is fizettek az egyház szükségleteire. Szóval itt az ideje, hogy e tekintetben sürgősen és igazságosan intézkedés történjék, mert egyházi adóügyünk rendezetlensége bizony-bizony nagy baja egyházunknak és nagy mértékben pusztítja azt. Áldozatkészségről tehát addig, mig egyházunk vagyonos tagjai közül többen megtagadják a reájuk kivetett egyházi adó megfizetését is, mig igen diszes és magas állású ref. egybáztagok valóságos védbeszédet tartanak a vagyon arányában kivetett egyházi adó életbeléptetése ellen, mig képtelenek vagyunk egy prot. tudományos egyetemet létesíteni; mig egyik gyülekezet mindenáron a több évszázados lelkészi djlapot akarja megcsonkítani, másik azért folyamodik a felsőbb hatósághoz, hogy a lelkészi állást — ha bár néhány évre is szüntesse be — nem igen beszélhetünk. Hanem arról igen, hogy ennek hiánya miatt Rok helyen bizony pusztulunk ! Nem hogy össze forrasztana bennünket az áldozatkészség tüze, sőt inkább az egygyermekrendszer által oda munkálkodunk, hogy a kihullott kövek helyét ne legyen mivel pótolni. Midőn azonban rámutattam néhányra azon okok közül, melyek egyházunk baját és pusztulását előidézik, nem a vészmadár szerepére vállalkoztam, mely vihar alatt, sőt azután is, a megrongált és süjjedő hajó fölött kiált, hanem mint egyszerű matróza egyházunk hajójának, rámutattam azokra a résekre és hasadásokra, melyeket, azt hiszem, igen sok lelkésztársam lát s meg van velem együtt győződva arról, hogy ha idejében betömve, kijavítva nem lesz. végzetessé vállhat. Tudom azt is, hogy azok, kik a hajó kormányán vannak, az én gyenge hangú figyelmeztetésem nélkül is jól ismerik a bajt és tudják, miként kell védekezni. Megvagyok győződve, hogy főpásztorunk éber figyelme, mely még a legkisebb egyházban is azonnal meglátja a hibát, melyet kijavítani, a betegséget, meljet gyógyítani kell, sőt ismeri az orvosságot is, melyet sikerrel alkalmazhat, egyetemes egyházunk baját és sebét is jól tudja és látja, annak eltávolítására ugyanazt az eljárást alkalmazza', melyet főpásztori egyházlátogatása alkalmával a veszprémi egyházmegye egyik gyülekezetének ezen szavakkal ajánlott : „Egy épületet, ha az már roskadozik, ideig-óráig támasztékkal fenlehet tartani, de az soha sem áll már erősen. Az alapra kell szilárdan építeni, ez az alap a hithűség, áldozatkészség, a közönyösség levetkeíése.“ Az ő és hitbuzgó s áldozatkész elnöktársa, valamint egyházunk több hasonló állású és lelkületű férfiainak vezérlete alatt példáját követve, erre az alapra kell építeni nekünk és egyházunknak négy évszázad vihara által megrongált épületét. Építeni kell összes erőnk, tehetségünk , tudásunk felhasználásával. Építenünk kell, hogy méltók legyünk azokhoz, kik erre már anynyiszor építettek, azokhoz, kiktől ez reánk örökségül maradt. Építeni kell, hogy legyen hajlékunk nekünk, utódainknak, hogy találjon benne menedéket az ember istentől adott örök joga, a lelkiismeret szabadsága, az emberi haladás és tökéletesedés eszméje, az egyenlőség, testvériség és szabadság evangélioma. Építeni kell, hogy más ne építsen helyettünk, mert ez a fundamentom soha sem volt épület nélkül. Erre építették a próféták bátorságukat, mellyel a nép és koronás bűnösökkel szembeszálltak, erre az apostolok és első keresztyének végetien türelmüket, mellyel ellenségeiket fegyver nélkül is megtudták hódítani, erre a reformátorok az igaz ügy diadalába vetett rendíthetlen hitüket, mikor a lelki ismeret szabadságának elnyomása ellen tiltakoztak, erre építettek a szabadsághősök, mikor az igazságért, a jóért, az isteniért meghaltak. A nagy Széohenyi azt mondta „Magyarország nem volt, hanem lesz.“ Mi pedig azt mondjuk protestantismus volt, van és lesz, ha egyházunkat fentartani vagyis inkább arra a fundamentomra újra felépíteni nem tudnánk is, melyről azt mondja János evangélista, hogy az „kezdetben vala, Istennél vala, Isten vala.u Majd építenek helyettünk mások. Kadarkút, 1903. szept. 15. Mozsonyi Sándor, • ref. lelkész. Gyülekezeteink segélyezése. Részlet Nagy Lajos b.-somogyi esperesnek jelentéséből, melyet a j. hó 17-én tartott egyházmegyei közgyűlés elé terjesztett. A múlt Egyh. jk. 3. i. p. alatt egyházmegye jk. kivonatban azon kérelmét terjesztette fel a főt. egyh. kerületre, hogy az államsegélyt és az Adriai biztosító társulattól visszatérítendő összeget természetüknek és rendeltetésüknek megfelelőleg, az az, a szegény és segélyre szorult egyházak segélyezésére, illetőleg az egyházak tüzbiztosítási díjainak fedezésére használja fel. Van szerencsém tisztelettel jelenteni, hogy ezen felterjesztés, mint nagyfontosságu indítvány, a főt. egyházkerületi közgyűlés által áttétetett a legközelebbi kér. közgyűlés elé, hogy az 1905. évi kökségvettéssel együtt tárgyaltassék. Tekintettel azonban arra, hogy ezen ügy több oldalról birálat tárgyává tétetett s úgy lett feltüntetve a felterjesztés, mintha a tényleges helyzetnek nem felelne meg ; tekintettel arra, hogy a nyilvánosság előtt azon kifogás tétetett ellene, hogy minden magyarázat nélkül hozatott a segélyek ügye szőnyegre; tehát egyrészről, hogy ezen kivánalomnak eleget tegyek, másrészről, hogy a főt. egyházkerület tárgyalás alkalmával teljes világlatban lássa ezen ügyet, végül azért, hogy elhárítsam azon vádat, miszerint egyházmegyénk minden megfontolás nélkül a valóságnak és helyzetnek nem megfelelő kérelmet intézett volna a kerületre, illetve, hogy egyházmegyénk tekintélye és méltósága megóvassék, van szerencsém a következőkben ismertetni és teljes világlatban feltüntetni a szóban forgó ügyet. 1. Államsegély. Hogy könnyen áttekinthető legyen ennek felosztása, átszámítom százalékokra. Az idei adatok még nincsenek kezeink között, tehát felveszem a múlt évieket.
