Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-11-01 / 44. szám
Tizennegyedik évfolyam.44. szám. Pápa, 1903. november 1. A lap szellemi részét illető közlemények a «zerkeaztő.éghez Kis József felelős szerkesztő ozimére küld end ők. Az előfizetési dijai* (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János fomunkatárs ozimére küldendők. Reformáció emlékünnep én. Mikor az áthatlan, néma, sötét éjben A bolyongó vándor vezérfényre lel: Édes öröm támad csüggedő lelkében, S új reményre ébred a kihalt kebel. Ilyen volt az ember. Lelkének világát Tudatlanság, vakhit éjjele fődé . . . S egyszer csak felgyűlt az élő hit fáklyája, S mint villám, a homályt keresztül toré. Éj világot látott a felébredt lélek, Tettre erőt nyert a bizó öntudat, Nemesebb irányt vett ez a földi élet; Föld helyett az égbolt leié tört utat. Nem volt már kínos a halál gondolatja, Könnyebb volt viselni égő szenvedést, Céltalan bolyongást biztos cél váltá fel, A hit feltámadt s a vakhit véget ért. Megrázkódstt a szív vakhitü kebelben. De hiába! ... A fény olthatlan vala. El nem olthatja azt vakhitü erőszak, Mit a szívben gyújt az égnek angyala. ... Bátor sziv homályból ébredő kebelben; Éles szem, mely éjnek ködén áttekint; Élő hit Istenben, mit szenvedés nem dönt: E fegyverrel szálltak ütközetre mind. Mind azok a nagyok, akiknek emléke Áldozatot nyújt ma poraik lelett, Nekik köszöni az emberek jó része Hogy hite s a hitben üdvössége lett. Ébredjen hát ma lel a vallásos lélek, S vallásos léleknek hála-érzete, Lobogjon szivünkben az ő hitök lángja: így lesz szent e nagyok emlékezete! Soós Károly. 44 Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.
