Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-25 / 43. szám
699 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 700 bit olvasná fel a gyűlés előtt, a többi pedig — mint ez a konventen is gyakorlatban van — a jegyzőkönyv mellékletekép kinyomatnék. A pénzügyek nem rövidítketők, sőt ezeknél a hozzászólási jog a legszélesebb mértékre terjesztendő ki tekintve a fontosságot. Az elnökileg elintézett ügyek, mint szinte a felsőbb hatósági rendeletek is — amennyiben az alkotmányos jogokat nem érintik — egy-egy pont alá volnának foglalhatók s egy-egy határozattal elintézhetők, amenynyiben úgyis tudomásul vétetnék s a rendeletek már előbb körözve vannak. Segélykérvényekről nines mit szólanom, előadójuk lelkiismeretes munkáját s ennek alapján álló előadását kifogásolni nem volna helyén való. De már a missziói ügyeknél lehetne időt spórolni. Buzgó főjegyzőnk 15—20 íves referádáját, melynek csak felolvasása is pár órát vesz igénybe, melyben a miszsziói lelkészek sokszor feljebb vannak becsülve a munkásság tekintetében a püspöknél, lehetne akképpen szerkeszteni, mint ezt a konventi jegyzőkönyvben látjuk, ahol a konvent egész Magyarország misszióinak ügyeivel 3 nyomatott levélen végez s a tanulmány jellegével biró jelentés a jegyzőkönyv melléklete gyanánt szerepel. A mi missziói ügyeinknél is lehetne ezen a módon eljárni. Ilyen eljárás követése mellett sohase lenne több 80—100 ügynél s a gyűlés közigazgatási ága egy nap legfölebb másfél nap — nagyobb viták felmerültével — el lenne végezhető. Igénybe venne hát egy napot a vallástudományi előadás, egyet a közigazgatási ügyek, egyet a bíróság, tartana a gyűlés 3 nap s feladata sokkal eredményesebben lenne elvégezve, mint most, amikor ha végig nézünk a tárgysorozaton, csak pénz és ismét pénz a tárgyak motívuma, a kér. gyűlés ezek felett határoz, tudományt, hitet, egyházunk iránti buzgóságát és szeretetet pedig nagy ritkán prédikál. A római egyház hívei minden évben megtartják Szent-Istvun társulati nagygyűlésüket, amelynek célja a felsőbb körök vallásos hitének ápolása; az ág. h. ev. egyháznak megvan évente gyámintézeti nagy gyűlése, amelyen, mint ez legutóbb történt Szabadkán, az újságok szerint 1000 főnyi hallgatóság volt jelen, nekünk nincs semmi, mi nem adunk életjelt magunkról mással, mint gyűlésünkön elhangzó valláspolitikai nyilatkozatokkal, melyeknek a lelki életre építő hatása nincs. Megelégszünk a M. Prot. írod. Társaság munkálkodásával, a mely a két testvér felekezet közötti jó viszonytj buzgón ápolja s képviseli nálunk az uniót, pedig mi nem unionisták, hanem Kálvinisták vagyunk! Őrállók ! Kér. János szelleme az Ur utjának készítésére int titeket, Kálviné pedig egyházunk tiszta és világos tudományának hirdetésére serkent; oh értékesítsétek Istentől nyert talentumaitokat s hirdessetek nekünk s a nagy közönségnek tudományt, mely alkalmas legyen a vallásos hitnek szilárdítására, az Isten országának építésére, az élő nemzedék , egyházunk iránti szeretetének s vallásos buzgóságának emelésére. Dixi, et salvavi animam meam ! Gyalókay László.*) Méltóságos és Főtiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (17-ik közlemény). Csoórról május 12-én délután 3 óra tájban indult el püspök úr és kísérete uradalmi fogatokon Iszkaszentgyörgy, Moha és Csurgó felé. A püspöklátogatás legszebb emlékei közt őrizzük szivünkben azt a magyaros, fényes és bensőségteljes fogadtatást, melyben e vidéken lakó derék és lelkesedő magyar nép részesítette főpásztorát. Az idő is fenséges volt. A derült ég mintegy óriási nyitott szem, elbűvölő mosollyal tekintett le reánk. Az Iszka-, Moha és Csurgó közt elterülő róna, mintegy terített asztal s a termények csodás változatosságban és szépségben tárultak fel előttünk. Iszka- és Moha határán nemzeti lobogó alatt nagy küldöttség várakozott, melynek élén Brandt János iszkaszentgyörgyi jegyző köszöntötte püspök urat s kérte őt, hogy ismert főpásztori bölcsességével oktassa, buzdítsa hiveit arra, hogy egyetértéssel, testvéri szeretettel, vállvetve iparkodjanak e sokat szenvedett magyar haza felvirágoztatására, Isten áldását kérte életére. Majd Mohán, az „Ágnes-Forrás“ előtt emelt diadal iv alatt, hol megjelent a három község népe, br. Fiáth Pál fejérmegyei főispán, Kempelen Imre nagybirtokos és több előkelőség, Somogyi Gyula jegyző mondott üdvözlő beszédet. Innen a sokaság lelkes éljenei közt a lelkészíak elé vonultunk, hol Huszár Ágoston Fejérvármegye alispánja, Medgyasszay Vince mezőföldi esperes, több szomszéd lelkész s a presbitérium örömmel várták püspök nrat s itt Balassa Dezső lelkész mondott szivreható üdvözletét. Püspök ur minden üdvözlésre meghatottan válaszolt s kifejezte, hogy Örömmel dobban meg atyai szive, ha azt látja, hogy az egyes gyülekezetek azokat a feladatokat, amelyek rájok várnak, teljesítik; mert azt helyettük senki más, semmiféle felsőbb hatóság nem teljesítheti. Ezután kérte rájok Isten áldását, hogy bár kicsinyek , de lelkesedésben , jóelhatározásokban , az egyház építésében nagyok és előkelők lehessenek. Meleg köszönetét mondott Medgyasszay Vince esperes urnák szives megjelenéséért. Ezután Huszár Ágoston alispán urat szívesen üdvözölve kifejezte, kogy a magyar nemzet szellemének ősi alkotásaiból a nemzet szellemének egészen megfelelő intézmény kettő maradt fenn: az egyik a vármegyei szervezet, a közigazgatás, mely szerint a nép maga igazgatja magát; a másik a reform, egyházi szervezet, az önkormányzatban, hogy ügyeit a hivek meggyőződése szerint maga kormányozza. Ez a két Önkormányzat az, melyek közül egyik a polgári jólétet és jogbiztonságot szolgálja, a másik hivatása a *) Felolvasta a f. évi szept. 27-én tartott egyh. kér. lelkészértekezleten. 43*
