Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-18 / 42. szám
681 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 682 zettségből kifolyólag a legtalálóbb vonásokkal lenne bizonyítva. Hirdettetnék itt Krisztus, Isten egy szülött fia, az istenember által hozott isteni tudomány, rövid és világos rendszerbe foglalva. Lenne bizonyítva istensége tudományából és életéből meggyőző s a vallásos hitet építő okokkal. Magyaráztatnék meg a Szentháromság tudománya az Írásból és az emberi értelem gondolat világából vett s a folytonosan haladó tudomány és a mindig nagyobb világosságot követelő emberi elme előtt megállható erősségekkel. Mutattatnék itt fel Kálvin János s az az egyéni felfogás, mellyel ő a Krisztus tudományát, rendszerét hittételekbe foglalta s amelyek képezik ma is azt a keretet, amelyeken belül munkáljuk lelki üdvünket s benne igazolta, hogy még ma is egyedül ez a helyes mód az „Úr útjának készítésére és az ő ösvényeinek egyengetésére. “ Lenne ismertetve az ő élete, munkássága, melyet a Krisztus isteni vallásának megtisztításában kifejtett, s hogy példája nyomán egyházunk iránti szeretetre buzdulna fel az élő nemzedék. Lenne itt felolvasás, mely összeegyeztetvén a vallást a tudománnyal kimutatná, hogy minden kér. felekezetek között a protestáns egyházak tudománya az, mely az emberiség fejlődését, haladását legjobban biztosítja. Epítőleg hatna a hitéletre s emelné a vallásos öszszejövetel hatását az is, ha az azon a helyen települt egyház története lenne előadva, ahol a kér. gyűlés tartatik, persze csak vonzó és a figyelmet felébresztő módon megírva. Szükséges volna egyházi alkotmányunk alapelvének, a zsinat presbiteri rendszernek ismertetése, hogy tiszta felfogás lenne eziránt az elmékben s annak meghamisítása elkerülhető, megakadályozható lenne s minden olyan intézmény eltöröltetnék, amely ma megvan nálunk, de ezzel az elvvel meg nem egyezik. Szükséges volna az emberi élet végcéljainak ismertetése, tiszta felfogás életről, halálról és az örökkévalóságról. Elővétele és nem félredobása a dogmáknak — mint ez most a gyakorlatban irányelv — mert hajdanában is csak az evangéliomban elmélyedés, a hittételek és elvek ismertetése építette az egyházat s szaporította a hivek számát, ez építheti most is. Töméntelen kincs van ezekben a bányákban, — hiszen istentől jött e tudomány — csak bányász kellene, aki világosságra felhordja azokat. Egy egész világ várja azt a kincset, amit a bányász felhord a földnek mélyéből, hogy használhassa azt. Egy egész hivő sereg várja ezeket az eszme-kincseket, hogy éhező és szomjuhozó lelke ételt és italt, mint szellemi táplálékot nyerjen ezekben. Lelki eljedel, szellemi táplálék után sóhajtozik nemcsak népünk, de mi magunk is, mi Istenünknek egytalentumos szolgái, s hol keressük ezt, ha nem azoknál, akiknek az Isten több talentumot adott, akiket magunknak vezérekül választánk. Nagyjainkkal csak itt a kerületi gyűlésen találkozunk. Itt kellene hát felteríttetni annak a szellemi asztalnak, melyről az éhezők és szomjuhozók a hitben épülés, a vallás iránti szeretet, az egyházias buzgóság s a világos értelem eledelét vehetnék magukhoz. Dunántúl nagy vidékének értelmisége, sőt ennek is a szine-java jelenik meg évenként a kerületi gyűlésen, hol találhatnánk hát, ha nem ezeknél világos észt, tiszta felfogást, teljes tájékozást a vallásos élet eszmekörében. Ki munkálkodhatik nagyobb haszonnal, nagyobb eredménnyel, mint ezek ? Micsoda nagy haszonnal járna, ha például hiresneves főgondnokunk Hegedűs Sándor ő nm. jelenne meg az előadó asztalnál, hogy szóljon az emberi élet nagy problémáiról vagy Krisztus evangéliomáról, vagy a lelki szabadságról, melyet a Krisztusi tudomány követői számára biztosít, vagy bármely más a hitélet körébe vágó eszmék és igazságokról ? Micsoda gyönyörűséget okozna mindnyájunknak hallani főpásztorunknak eredeti eszméit és gondolatait minden olyan igazságról, amellyel bővebben foglalkozni ideje volt; vagy hallani Eötvös Károlyt egyszerűségével ható és megnyerő előadásával, zengzetes és zamatos nyelvével, a valláserkölcsi élet mezején ; Czike Lajost, amint a sziveket megnyerő szónoki előadással tesz bizonyságot egy szép életpálya tapasztalataival füsze rezve az evangéliomi tudomány nagy eszméiről s mindmind azokat, akiknek hitök s ennek mások szivébe és elméjébe átültetésére sok talentumuk vagyon. Ennek meglenne az építő hatása úgy a hívekre, mint az anyaszentegyházra nézve belsőleg, s az előadóra nézve külsőleg, mert eljönne a hallgatóság messze vidékről, mint hajdan Kér. Jánoshoz elmentek Jeruzsálemből, Judeából s az egész Jordán melletti tartományból, hogy hallgassa az ő prófétáit. Ezt megtenni pedig kötelességük is volna. Nemcsak azért, mivel az irás szerint a talentumokkal híven kell sáfárkodni; hanem főleg azért, mert az állás, melyet elfoglalnak, az a tisztelet, mely Őket környezi, ezt tőlük megköveteli. Azért hívta őket az isteni gondviselés a kerület közönségének bizalma által mostani helyükre, hogy legyenek világító fáklyák, irányt jelölő tornyok, ne csak a közigazgatási ügyek elintézésében, hanem a vallásos tudományban az isteni bölcseség, az evangéliomi hit tanításában. A törvény is kötelezi őket erre az 50. §. b) pontjában, s nemcsak őket, hanem a kerületi gyűlés minden tagját — akinek az Isten az értelemnek bővebb mértékét adta, — mert ott az mondatik, hogy a kerületi gyűlés : „gondoskodik a valláserkölcsi élet ápolásáról, a netán mutatkozó visszaélések és hiányok megszüntetéséről !u Ez a cikke a törvénynek bizony nem nyert eddig életet a valóságban ! . . . Mert vajon lehet-e valláserkölcsi életet ápolni másként, mint az isteni tudomány-
