Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-10-04 / 40. szám

649

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

650

vagy másikhoz feltűnő szívóssággal ragaszkodnak. — Mindezen sok ellentétes nézet pedig nem azért kerül felszínre, mintha közülünk egyik embernek belátása sokkal mélyebb, Ítélete biztosabb, önzetlen igazság érzete erősebb volna, mint a másiké, hanem azért, mivel teljesen igazságos adórendszert megállapítani még eddig az államban és pedig egyetlen egy államban sem sikerült, ezért kénytelen az állam annyiféle adónemet alkalmazni, hogy egyiknek igazságtalanságát a másikkal helyesbítse. Mégkevésbbé lehet ilyen adókulcsot találni az egyházi adóra névé. Némelyek például szívósan ragaszkodnak ahoz, hogy az egyházi adó az állami adó bizonyos százalékában álljon. Hogy ez nem minden esetben igazságos, minden magyarázat helyett egy pár példából könnyen belátható. Egyik hívünknek van egy háza, amely egy városban 2000 koronát jövedelmez és fizet utána 388 korona egyenes adót az általános pótadóval együtt, amire kivettetik az egyházi adó. Eladja a házát oly jó áron, hogy azt betevén a takarékpénztárba, kap utána 2400 korona kamatot, de nem fizet semmi állami adót, tehát nem fizet semmi egyházi adót sem. Ugyanez történik akkor, ha az eladó pénzét nem takarékpénztárba tette, hanem rajta új házat, mely adómentes, építtetett. Es ha véletlenül a vevő arra a pénzt, amelyen a házat vette, kölcsön vette fel földbirtokára vagy másik házára, akkor adója s igy egyházi adója meg fog kétszereződni, anélkül, hogy jövedelme bármivel is emelkedett volna. Sok százféle példát lehetne felhozni arra, hogy az állami adó alapján vagy bármiféle más általános szabályzat alapján való egyházi adóztatásnál a legnagyobb igaztalanságok fordulhatnak elő, még a legjobban megközelítettnek tarthatjuk az igazságot akkor, ha olyan egyének állapítják meg az adó alapot, akik az illetőnek vagyoni és személyi viszonyait ismerik és azok becslésénél a törvény által meglehetős szabad tér engedtetik, úgy hogy ezen becslésnél az adó alá nem vont jövedelmek, az adósság, a családtagok száma mind tekintetbe vehető, mint például az osztályba sorozásnál. Ily nagy nehézséggel járván az igazságos egyházi adó kivetése, keresnünk kell, illetve meg kell találnunk a módját annak, miként közelíthetjük legalább meg az igazságot és egyszersmind miként kerülhetjük el azt, hogy az adóztatás miatt egyházunk közérdekei lényeges sérelmet ne szenvedjenek.

Még ha ev. ref. egyházunknak önkormányzati szervezete nem volna is, ha egyházunk összes hivei nem abban nőttek volna is fel, akkor is úgy az adókulcs megállapítását, mint annak alapján az adókivetést a legcélszerűbben valamely helyi testületre vagy hatóságra kellene bízni. Úgy de nekünk megfelelő és már állandó összealkotásánál fogva megbizható szerünk van a presbitériumban, amelynek tagjai, különösen kisebb egyházakban az egyes egyháztagok vagyoni és személyi viszonyait alaposan ismerik. A presbitériumra kell tehát bízni az egyházi adókivetést, ugyanarra, illetve annak javaslata alapján az egyház összes híveire az adókulcs megállapítását. — Azonban e tekintetben minden oly túlzásnak, szélsőségnek, amelyből egyesekre sérelem, a közegyházra nézve veszedelem származhatnék, magában a törvényben kell felállítani azon korlátokat, amelyen belől az egyes gyülekezetek költségvetési, vagyis budget joga mozoghat. így az egyház közérdeke az egyházi adó itatásnál, aminek elérésére kell törekedni :

1. Hogy egyes egyháztagok egyházi adóval aránytalanul túl ne terheltessének.

2. Hogy az adó a hívekre arányosan osztassák.

3. Hogy az egyházi adózás terén eddig kifejlett gyakorlat, ha az a közérdekkel nem ellenkezik, megtartható legyen.

4. Hogy a szolgáltatások határozatlanságából előállható zsurlódásoknak eleje vétessék.

5. Hogy azon könnyítésekben, amelyek akár államsegélyből, akár más forrásokból az egyházak javára fordíthatók, csakis az egyházi adóval valóban túlterhelt gyülekezetek és osztályok részesíttessenek.

6. Hogy az egyházi teher hordozásában azon egyháztagok is, akik semmi vagy igen csekély állami adót fizetnek jövedelmükhöz aránylag vagy állami adójukat olyan községben fizetik, ahol ev. ref. egyház szervezve nincs, aránylagosan részt vegyenek stb. Ezen kívánalmak megvalósítása céljából most már felveendők volnának a törvénybe és szabatosan volnának szövegezendők, például ilyen forma intézkedések :

1) Az egyházak hivatalnokainak javadalma az egyház által természetben kiszolgáltatandó lakáson kívül föld vagy egyéb ingatlan haszonélvezetéből, pénzből, gabonából és fából állhat. Minden más, a díjlevélben kötelezett járandóság, például: közmunka, hús, só, széna, szalma, sonka, faggyú, előfogat stb. három év alatt 10 évi átlag ár szerint pénzre átváltoztatandó s ezen változtatás az új díjlevélbe felveendő. A gabona javadalom sulv mértékben állapítandó meg a díjlevélben, a kivetéskor pedig vagy a beszedés idején értéke pénzben is megállapítandó.

2) Az egyház szükségletei fedezésére egyházi adó vethető ki személyre, jövödelemre vagy vagyonra, vagy mind a kettőre együttesen.

3) Személyi adó 20 éven alóli egyháztagra sem magára, sem ily egyén után a családfőre, valamint teljesen keresetképtelen egyénre 20 éven felül sem vethető ki.

4) Szeméíyadó egy személyre, beleértve az egyháznak, lelkésznek, tanítónak stb. járó pénz, gabona s egyéb illetményeiket is 2 koronánál nagyobb nem lehet.

5) A vagyon vagy jövedelem utáni adó, ha állami adó után vettetik ki, annak 15°/0-át, ha hold föld után vettetik ki, egy kataszteri hold után 60 fillért, ha állami adó alá nem eső jövedelem után vettetik ki, annak 3°/0-át meg nem haladhatja, bele értve mindig a szolgáltatandó pénz és gabona értéket együtt. Vagyoni vagy jövedelem utáni egyházi adófizetésre 400 koronán felül senki nem kötelezhető.

6) A rendes egyházi adón kívül az egyház elemi iskolájába járó tankötelsektől tandíj szedhető pénzben