Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-10-04 / 40. szám
Tizennegyedik évfolyam.40. szám. Pápa, 1903. október 4. A lap szellemi részét illető liözleményeli a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldendők. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre *4r kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János főmunkatárs czimére küldendők. Megnyitó beszéd. Tartotta Hegedűs Sándor főgondnok a dunántúli ev. ref. egyházkerület közgyűlésén 1903. szept. 28-án. Főtiszteletü Egyh. Kerületi Közgyűlés ! Az az öt hó, amely eltelt, amióta a tavaszi egyh. kér. közgyűlést megtartottuk, fájdalommal kell mondanom, főbb dolgaink, főbb kérdéseink tekintetében csaknem egészen meddő. Az adminisztráció püspökünk fáradozása és az esperesi kar közreműködése mellett mindenesetre ment, folyó ügyek biztosan, szépen intéztettek el, de nem lehet tagadni, hogy minden nagyobb jelentőségű, elvi kérdés, amely minket is, részben erkölcsileg, részben anyagilag érdekel, azt lehet mondani csaknem egészen szunnyadott, Csak általában szólva: két, azaz három kérdés az, amely előttem legnagyobb fontossággal bir: egyfelől a zsinati előkészület, másfelől az ágostai vallásu bitsorsosainkkal közösen kiküldött vegyes bizottság működése és harmadszor az állammal való viszonyunk anyagi és erkölcsi, illetve közjogi szempontból való újabb rendezése az 1848. XX. t.-c. szellemének megfelelőig. Mindezekben a kérdésekben fájdalommal konstatálom ismét, igen kevés haladás volt, legalább ami a hivatalos részt, a dolog elintézését illeti, azt lehet mondani, csaknem teljes mértékben stagnált. Érlelődtek az eszmék, érlelődtek maguk a viszonyok, úgy, hogy azt lehet mondani, a mi a sajtóban, egyes egyházkerületekben, kisebb és nagyobb tanácskozásokban előfordult, a zsinat előkészítése tekintetében történt, az üdvös hatással fog lenni az elmék felvilágosítására és a kérdések gyakorlati megoldására, de hogy ezek a megoldást magát gyakorlatilag előmozdították volna, fájdalom nem lehet mondani. Épp igy vagyunk azzal az üdvös intézkedéssel, melyet ágostai vallásu testvéreinkkel együtt csináltunk: a vegyes bizottsággal. Ez egy hatalmas akció kezdetét jelöli és azt hiszem, hogy a protestantizmusnak egy olyan eminens kifejezését, a magyar protestáns körök olyan konszolidációját jelenti, amelynek üdvös gyümölcsét fogják élvezni azok, kik a jelenben nem várnak sokat tőle, de ez most még csak a kezdet kezdetén van. Fájdalom nem haladt kellőleg előre egyházunknak a 1848. XX. t.*c. alapján az állammal való viszonyának szabályozása és pedig ez alatt értek nemcsak anyagi szempontot, de közjogi szempontot is. E dologban részben kapcsolatosan a vegyes bizottság működésével, részben pedig önállóan kell eljárnunk, mert itt két részre oszlik a feladat: hogy közösen, kellő sulylyal lépjünk fel s a másik, hogy külön az egyes kerületek & azután a konvent is kell, hogy feladatának ismerje az ezzel való foglalkozást. Ha kutatjuk azokat az okokat, melyek ezt a jelenlegi helyzetet előidézték ,. ha szemet hunyni a viszonyok előtt nem akarunk, ha nem is akarjuk a politikának az egyház ügyeibe való keverését, fájdalom, amitől feltétlenül tartózkodnunk kell, a költővel fejezhetjük ki, hogy t. i: «Megnehezült az idők viharos járása felettünk» Ebben van az oka a stagnaciónak ügyeinkben is. 40 * Az egyház és iskola köréből. 1 dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. t Megjelenik minden vasárnap.
