Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-27 / 39. szám
635 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 636 nél a követelt 24000 korona árnak kétharmadrészét már az általa kijelölt 3 első pont szükséglete fölemészti s a másik 3 p. költségére ekkor még semmi sincs számítva ? ! Ez utóbbi 3 p. költségét az olvasó 4—5 ezer koronának is gondolhatja ; (holott amint kimutattam, semmi) igy aztán bátran hiheti, hogy a cég ajánlata, igen figyelemre méltó; mert hiszen a fönnmaradó 4 ezer korona ily nagy vállalat esélyeivel szemben természetes nyereségnek mutatkozik előtte. Mondjam e, hogy e körültekintés nélkül eszközölt számításával szószólójává lett a „L. és T.“ kizárólagos megbízatásának ? En most is ellene vagyok annak, hogy külön és ne a Pr. I. T. kebelében létésiLsük a parochiális könyvtárakat. Meggyőződésem, hogy a Pr. I. T. tagjainak összetartása jelentékenyen meglazul, ha kirepül köréből e könyvtárak közös ideája; és hogy a gyülekezetek s a közegyház ugyanazon pénzért háromszor annyit kaphatnak ennél, mintha külön válnak. En előttem már jó idő óta a nagy, a hatalmas, a római kath. irodalmat a legalsó lépcsőtől a legfelsőbbig magába foglaló Szent-István-Társulat lebeg, mint eszmény. Ez gyarapszik nagy arányokban, a mi M. Pr. I. T. meg majd még szegényebb lessz évről-évre ... Valamelyes vigasztalást csak az a tudat nyújthat, hogy hiszen szegények voltunk mi mindig; mi re való volna meggazdagodnunk, hozzá még ily könnyű szerrel ! Kis József. Válasz »László Albert és Társa« könyvkiadó uraknak Debrecenben. A Magyar Szó szept. 22. számában hozzám intézett levelükre tisztelettel a következőket válaszolom. Üzleti számításaimat illetőleg általánosságban hogy nem tévedtem és hogy tapasztalt szakértő is helyben hagyja azokat, erre nézve utalom az urakat Kis Tivadar urnák arra a levelére, amit dr. A. G. urnák adott válaszomban föntebb közöltem. Kis Tivadar, aki 12 év óta kezeli a pápai főiskolai nyomdát és könyvkereskedő, bizonyosan van olyan szakértő, mint önök, kiknek nyomdájuk nincs. Az urak könyvkiadás gyötrelmeit emlegetik. En is ismerem, illetőleg elképzelem azokat. A jelen esetben azonban ily gyötrelemről egyáltalán nem lehet szó. Hisz ajánlatuk szerint önöknek ebbe a vállalatba semmi pénzt se kellene befektetni azon kívül, amit a siker legnagyobb reményében, a gyakori utazással eddig már belefektettek. Hiszen azt kérik: ,.Mondja ki a főti8zteletü közgyűlés, hogy minden egyház köteles a parochialis könyvtárt felállítani s e célra évenként 12 koronát költségvetésébe fölvenni s ez összeget ly04 évtől kezdve minden év január 31-ig az egyházkerület közpénztárába befizetni.“ Tehát előre kívánják az árat. Mint kereskedők párszor még meg is forgathatják. Aztán Uraim, lehetnek gyötrelmei annak a kiadónak, aki ki ád egy munkát 4—5 — 600 példányban és az első évben elfogy belőle 80 — 100 példány, a másodikban talán 25—30, aztán évről évre kevesebb, egész 15—20 esztendeig! Ez gyötrelmes vállalat. De önöknek az előrefizetés és a tömegtermelés rendkívüli előnyei mellett legalább 2000 biztos vevőjük lenne. Gyöngy állapot! Én éppen azt veszem önöktől nagyon rossz néven, hooy ez előnyökre semmit se adva, kérvényükhöz csatolt mellékletükben oly munkák árait tüntetik föl, melyek az előbb említett módon, aránylag kevés példányban és bizonytalan számú vevőkre számítva adatnak ki, és ezek áraira hivatkozva erősitgetik, hogy az önök által megszabott ár „minimális, páratlanul olcsó“ széles e világon. Ha oly levelet intéztek volna hozzám, amelyből módomban lett volna meggyőződnöm arról, hogy én alaposan tévedtem, önök pedig csak oly haszonra számitottak, amit méltán várhatnak, akkor készséggel kijelenteném, hogy méltatlanul bántottam önöket* De e felől engem meggyőzni nem is próbáltak; sőt eredeti ajánlatukat most hamarosan megtoldották azzal, hogy bekötve adják a könyveket. Ezzel engem im önök is igazoltak már részben. Ez az engedmény dr. A. G. számítása szerint 3200 korona; a 24000 koronához véve elég nagy összeg. Hát nem volt elég idejük hónapokon át meggondolni, hogy milyen ajánlattal és követeléssel jöjjenek az egyházkerületek, e kiváló erkölcsi testületek elé? A megszabott árt minimálisnak, páratlanul olcsónak mondják, s ezt egyes könyvek árának kitüntetésével bizonyítani is próbálják, és kijelentik — úgy vélem komolyan — hogy ezt az árt csak abban az esetben tarthatnák fenn, ha mind az öt egyházkerület egyértelemben kérvényük szerint határoz! És ime kitűnik, hogy pl. ha ami egyházkerületünk nem menne is bele a dologba, a másik négygyei is megcsinálhatták volna. Igen, mert ami gyülekezeteink együttvéve csak valamivel fizetnének többet, mint a leengedett 3200 korona. De én hiszem, hogy önök még sokat hajlandók lesznek engedni, csakhogy a vállalatot megkaphassák. Ezért, Uraim, bátran mondom, hogy önök igen merészen számitottak; csodálatosan merészen ! Tisztelettel! Kis József. Méltóságos és Főtiszteletü Antal Gábor dunántúli ev. ref. püspök ur egyházlátogatása a veszprémi egyházmegyében. (15-ik közlemény). Hajmáskérre indult püspök úr. Ez útjában Sólyon kiszállt, megtekintette az építendő templomot, illetve tornyot. Tanácsot és útbaigazítást adott a sólyiaknak a teendőkre nézve és Isten áldását kérte a gyülekezet hitbuzgó törekvésére. Hajmáskér határán Balassa Gábor tanító üdvözölte püspök urat a község és egyház nevében. Majd a lelkészlakon Jákóy Pál lelkész hosszabb beszédet mondott. Püspök ur mindkét üdvözlésre kegyesen válaszolt és bátorítólag szólt. Ha szegény az egyház, gazdag a jó Isten, ki áldásait sokszor szinte csodás mó
