Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-25 / 4. szám

Tizennegyedik évfolyam.4. szám. Pápa, 1903. január 25. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. A lap szellemi részét illető köziemén véli a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czl­­mére Itíilcí endok. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4= kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János tőmunkatárs ozimére küldendők. Az egyházi adórendezés és követelményei. m. ' Az egyházi adórendezés elmaradhatatlan kö­vetkezményeként emlitém, hogy az egyházi hi­vatalnokok termény és szolgálmánybeli fizetésü­ket pénzben fogják kapni. Ez nagyon természetes. A hívek csak pénzül fizetvén: a hivatalnokok is — a földbirtokon kívül csak igy fizethetők. Gabona, fa, só, bus, faggyú, bor, széna, szalma, kender, sonka, sódar, csirke, közmunka, átszá­mítandó pénzértékre. S mind ezt átszámitva, lesz a lelkészi fizetés az 1898. évi XIV. t.-c. teljes végrehajtásakor minimum 1600 korona, a taní­tói pedig ugyancsak az állami törvények jóvol­tából 800 korona. Itt most már felmerül há­rom kérdés. Először is az, hogy a naturale milyen ér­tékben lesz megváltva? Másodszor az, hogy elég-e ez az összeg egy családnak tisztességes eltartására? Harmadszor az, hogy megfelelő-e ez az ösz­­szeg egyrészről azon előkészület és tanulmány­nak, a mit a törvény akár a lelkész, akár a ta­nítótól megkíván; másrészről megfelelhet-e bár­melyik is ilyen fizetés mellett azon társadalmi követelményeknek, a melyeket tőle a világ, ál­lásából kifolyólag, joggal megvárhat? A naturálék megváltására vonatkozólag azt állítottam s állítom, hogy azt nem lehet más kulcs szerint számítani, mint a hogy azt egyes lelkészek okiratokkal bizonyított bevallása s az egyházhatóság ajánlása alapján, a lelkészi fizetés­rendezéskor, a vallásm inister megállapította. Más­ként az egyházhatóság nem tehet, már csak sa­ját reputatiója miatt sem; de megköti kezét az 1898. évi XIV. t.-c. 13-ik § is. Ez az értéke­lés pedig a congruás lelkészek fizetésében, hogy visszaesést jelent, az világos. Es ennek a kö­vetkezménye egy kétségbeesett fel jaj d ulás, sőt Isten tudja, mi lesz. S hogy az anyaszentegyház siratja meg legjobban, az bizonyos. De hát a tanítói karral mi lesz? Nekik is van már a naturalékra nézve a megyei köz­­igazgatási hatóságok által teljesített hivatalos értékelésök, mely 1893-ban történt az ugyan­azon év jun. 30-án kiadott 29751. sz. vallás­­ministeri rendeletre. Ezt is elfogadta (az orsz. nyugdij alá) a vallásminister, a lelkészekét is (a congrua alá), mégis a két felszámítás között igen nagy a külömbség. Most az egyházi adó­rendezéskor tehát melyik kulcs szerint lesz az ő fizetésük megváltva? Ha a lelkészé szerint, akkor elsőben — a törvény ellenére, fizetéscsonkitást szenvednek; másodszor pedig nem lesz megfelelő fizetősök a nyugdij alá történt értékelésnek. Ez tehát jog­talan és törvénytelen lenne. Ha pedig az övékét az 1893-iki felszámí­tás alapján váltják meg, a lelkészét meg a cou­­grua alá történt bevallás alapján, akkor előáll az a képtelenség, hogy a lelkész a búzájának mérőjéért 4, a tanító pedig 6 koronát kap az egyháztól, vagy hogy a lelkész munkaváltsá­­gát holdanként 10, a tanitóét pedig 16 koro­nával fizetik.— De még ha e szerint lenne is a megváltás, a tanítói kar akkor is veszítene a megváltással, mert még az 1893-ik évi felszámí­tásnál is többet ér az, a mit természetben kap. 4 Az egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. rét. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap.

Next

/
Thumbnails
Contents