Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-09-06 / 36. szám
585 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 586 ezért igen örülhetünk megjelenésének és méltán kívánunk neki szóleskürü elterjedést. Fő hőse Rufus római tribün, aki 66-ban épp akkor érkezik Jeruzsálembe, amikor a zsidók messze vidékről sereglenek ugyanoda a páska-ünnepre. Igen élénken van rajzolva az a pillanat, mikor a vidéki izraeliták szent örömmel megpillantják Jeruzsálemet, A zsidóknak e szokását, valamint Jeruzsálem egyes részeit Jochanán, egy előkelő jéruzsálemi rabbinak, Bargorichnak a fia, kit Rufus mentett meg a haláltól, ismerteti meg vele. Bargories a túlbuzgó zsidó rabbik typusa teljesen kidomborítja a szigorú zsidós felfogást. Jéruzsálembe érkezve, sürgős teendőjének tartja Rufus, hogy jelentkezzék a procurátornál Gessius Florusndl. Ez egy igazi pogány ; csak testi élvezeteket ismer; az arany a bálványa. Itt igen rosszul érzi magát. „Két éve vagyok már — úgy mond — e szomorú országban. Szent Bacchus ! Ki hitte volna, hogy eddig kibírom. Megcsaltak, gyalázatosán megcsaltak azok a gőgös urak, kiktől ez állást vagyonom utolsó romjaiból vásároltam meg. Azt hittem, hogy oly országba jövök, amelyben az arany az utcán hever s e helyett találtam egy megkoppasztott ludat. Az arany tolláit kiszedték elődeim idejekorán s nekem csak a bőrét és csontjait hagyták meg. . . . Csak sikerülne kezeim közé kaparítanom a templom kincseit. Midőn tegnapelőtt a főpap a vasszekrényhez vezetett, amelyben a kincsek vannak, nem sok híjjá volt, hogy el nem vesztettem eszemet a tömérdek ezüst és arany láttára. . . „Enyimnek kell lennie 1“ E néhány sor mily sokat mond az elnyomott nép nyomorúságáról s a kormányzók lelketlenségéről. Rufus jelentkezik. Gessius megrémül, mikor tőle magtudja, hogy az a gyámfia áll előtte, akinek vagyonát ő mind eltékozolta. Rufus azonban úgy látszik, nem tudja ezt. Mindegy ; Gessius elhatározta, hogy Rufusnak pusztulnia kell. De mivel bizonyára igen nagy pártfogói vannak, hát nagyon vigyázva kell eltenni láb alól. tulvia> a neje, legyen az a kő, amelyben megbotlik s nyakát szegi, „Vedd elő összes bűbájos mesterségedet, hogy a tribün szivében szerelmet gerjessz magad iráDt. Vedd reá, hogy szöktessen meg, vagy ha ő teszi ez ajánlatot, készséggel egyezzél bele. a városon kívül aztán elfogatlak benneteket.“ Megállapodtak. A tőrt kivetették. Rufus azonban tetőtől talpig férfi s oly erkölcsi magaslaton áll, hogy hozzá semmi aljasság nem fér. Szinte félelmessé vált a különben művelt, de könnyelmű asszonyra ; szeretve tisztelte, amint megismerte. A III. fejezet leírja a páska-ünnep előestéjét. A zsidókkal egy időben ünnepük a szent vacsora szereztetését a jéruzsálemi keresztyének is, de persze rejtett helyen. Itt tudjuk meg, hogy Rufus nem pogány már, hanem titkos keresztyén. Rómában, a Néró-féle kegyetlenkedések alkalmával Cornéüa rendíthetetlen hite, nyílt, bátor hithitvallása térítette meg. Jéruzsálembe nem jött váratlanul; a római keresztyének értesítették jéruzsálemi testvéreiket jöveteléről. Ez estén János apostol fogadta testvéri csókkal. Gyönyörűen van leírva ez az estve! A szent vacsoráról visszatért Rufus szállására, a templom-várba. Ugyan ez este a zsidók heves tanácskozás után, főleg Josephus Flavius beszédére elhatározták, hogy sérelmeiket előterjesztik a helytartónak s kérik azok orvoslását; ha ez nem lazul, erőszakhoz folyamodnak, fellázadnak. A IV. fejezet leírja Rufus és Fulvia kirándulását az olajfák hegyére; itt Fulviának is fölfedezi, hogy keresztyén. Igen tartalmas a beszéde, nemes jelleme csakúgy ragyog..........Merényletet követtek ellene. Fulvia vette gondjaiba igaz részvéttel; nemes érzése felül kerekedett benne. Valóságos harcot vívott megmentéséért a férjével. Utoljára valósággal ellopja a palotából Jochanánhoz, Bargorich házába. Itt a rablók kezéből megmentett Jochanán és testvére Thámár példás gonddal ápolták. Olthatatlan szerelem gyuladt benne Thámár iránt és ebben iránta, hogyan gyó'zhetik le a vallás által emelt óriási akadályt ? Bizony sokáig kellett föltótien titokban hordozni szerelmüket. Mikor Rufus már látja, hogy a gyilkos birkózás megkezdődik a rómaik és zsidók közt, ekkor ajánlja Jochanának, hogy ő is, atyja is, Thámár is legyenak keresztyénekké. Ezt meghallotta az öreg rabbi. Rettentő düh fogta el. Megátkozta kegyetlenül. Itt is csak úgy ragyog a krisztusi jellem Rufus magaviseletéből. Az átokra áldással felelt s érzékenyen, de férfiasán búcsút vesz Thámártól. A hosszas távoliét után visszatérő tribünt nagy örömmel fogadták a várban a katonák. A hatodik fejezet leírja a zsidók lázadását. Egy Ichabod nevű zsidó árulója lesz a zsidó nagy tanácsnak és tudtára adja Gessiusnak azt is, hogy hol ásták el a templom kincsét. Gessius a kincs elrablásában bűntársul megakarja nyerni Rufust is ; ez azonban semmikép se helyesli a kincsnek erőszakos elfoglalását. Mindegy; a procurátor megszállja a főpap házát s előkeresteti a kincset. Közben jő a hir, hogy a város fellázadt. Rufus tanácsára a rómaiak — mivelhogy nincs élelem — kiürítik a várost és visszavonulnak Caesareába, már t. i. akiknek sikerült. Azonban jórészüket leölte a túlnyomó ellenség: maga Rufus is a zsidók kezébe került. Bargorich rabbi most követeli a Jehova nevében , hogy ha valamennyi fogolynak megbocsátanak is, Rufusnak, a ki az ő fiát Jehovától elakarta téríteni, meg kell halnia, Ki is mondták rá, „köveztessék meg.“ A foglyokat a Phasael-toronyba zárták; Rufust külön. A keresztyén atyafiak azonban szivükön viselték sorsát. Bizonyos Simon álruhában megszöktette, Bethániába vitte. Innen Rufus visszátért — katonai esküje értelméban — a római sereghez Caesareába. Mikor ő ezer veszélyből megmenekülve odaér, Gessius akkor már az amfiteátrumban mulatja magát. Rendkívüli körülmények közt mutatja be neki magát Rufus. Ugyanis egy oroszlán kiszabadult a nérőtérre ; ezt az oroszlánt ő leteríti; a sokaság ujjong; annyi élet megmentőjét, a zsidó ruhába öltözött Rufust Fulvia megkoszorúzza. Gessius felszólítja, hogy közölje vele kívánságát. Rufus könyörög azért a három férfiért, akiknek meg kellett volna küzdeni az oroszlánnal. A szerencsétlenek megszabadulnak. Rufus a procurátor házához kerül. Itt Fulvia nyílt szívvel vallomást tesz neki; komolyan inti, siessen Gessius boszuja ellen Rómába és emeljen vádat ellene. Rufus nem követi az adott tanácsot. Határozottan megmondja, hogy atyai örökségét,, mit Gessius és neje eltékozoltak, sohase fogja visszaköve
