Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

47

DUNANTÜTI PROTESTÁNS LAP.

48

dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak : (Zsid. 9, 27.) — csak azért esedezünk, hogy tartsd fönn a nagynak emlékét közöttünk s ne hagyd továbbra sem őrizők, sem vezetők nélkül a te népedet, — támassz közöttünk prófétákat, — adj bölcs vezért a te árván maradt gyülekezetednek, ki a te Fiad evangyeliomának és példájának erejével a te népedet hozzád vezette, hogy legyen itten csendesség és jó békesség, a község közt egyenesség (122. Zsolt. 9. v.)

Minden vigasztalásnak Istene, jó Atyánk ! ki megsebesítesz s egyedül gyógyíthatsz, — a te gondviselő kegyelmedbe kérjük a megboldogult hátramaradt özvegyét, gyermekeit és minden szeretteit, — takargassad be őket gondviselésed szárnyaival ! Oh mutasd meg, hogy közel való erős Isten vagy te mihozzánk ma és minden időben ! Amen !

Miatyánk.

És most már kedves halottunk ! egykori jó, feledhetetlen főnököm s tanítómesterem utolsó búcsúzéra sirod fölött állunk kesergő szeretteid, szolgatársaid s az árván maradt gyülekezet. Elbocsátunk az édes anya föld csendesen elpihentető göröngyei alá, hol fáradt tetemeid pihenjenek el csendesen, — a Mindenható Isten elé fölszárnyalt lelkednek légyen örök irgalom és kegyelem : — hol nyerjed meg a seregek Urának ama helybenhagyó ítéletét: Jól vagyon jó és hív szolgám: Hiv voltál kevesen ! Menj be a te Uradnak örömébe ! (Máté 25, 23.) Titeket pedig szerető és gyászoló gyülekezet! vigasztaljon és áldjon meg a vigasztalás és kegyelem Istene : — Kedves

halottunk Isten veled, — csendes legyen nyugvó helyed ! Álmodjál csendesen ! Jó éjszakát, jó éjszakát!!

Csertán Márton,

reform, lelkész.

Körmendy Sándor.

1829-1903.

„A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, fénylenek, mint a csillagok örökké.u (Dániel XII: 3.) Az igaz részvét és mély fájdalom hatja át lelkemet, midőn a mi méltó dicsekedésünk, bölcs vezérünk, elöljárónk, példaadónk elvesztésére gondolok, és képzeletem visszaidézi emlékezetét annak, a kinek elhunyta felett mindenki, a ki egyházát, hazáját szereti, legalább egy áldó fohászszal áldozik, mert az idveziilt a munkában soha el nem fáradva, nemes kitartással közre munkált arra, hogy anyaszentegyházunk hajója kies vizekre jusson és magasztos hivatását betöltse. Ám ő, a ki bajvivásban és küzdelemben a maga részét kivette, a ki mindenkor nagy célok, magasztos elvek megvalósításán fáradozott, a ki folyvást plántált, épített, a gyomot irtotta, méltán felkeltheti távozásával a fájdalom érzetét, s mi, a kik elvesztésén kesergünk, az ő életének nagy tettek véghezvitelében gazdag tárházából, alkotásainak, útmutatásainak emlékezetünkbe idézéséből merített példákkal vigasztaljuk magunkat és áldjuk a Gondviselést, a miért őt minékünk adta. Mig élt, mondhatni mindenkor, a közügyet szolgálta önzetlenül. A haza és egyház felvirágzására szentelte életét, s minden cselekedetével igazolta, hogy életcélja nemes volt, méltó arra, hogy követendő példányul lerajzoljuk az utánunk következő nemzedék számára.

Körmendy Sándor 1829. julius 7-én született a Somogy vármegyei Nagy-Korpádon, hol atyja Sámuel lelkész volt, s a ki első pénztárnoka volt a belsősomogyi ' lelkészgyámoldának, s 94 éves korában mint szennai lelkész halt meg. Tanult Csurgón és Pápán, itt érte a 19 éves ifjút a forradalom, s mivel inter arma silent Musae : ő is 37 társával előbb mint nemzetőr, majd mint honvéd szolgálta hazáját. Résztvett 18 csatában, s mint főhadnagy vonult vissza 1849 őszén Pápára, hogy elvégezze a theologiai tanfolyamat, mely után az akkori idők szokása szerint 1850—51-ben ugyan itt a költészeti osztály, a 4 és 5. osztályban az irály és szónoklattan tanításával bízta meg az iskolai elöljáróság. Majd édes apja és Széki Béla esperes mellett volt segédlelkész, de ez alatt többször megfordult Budapesten, hol egyetemi előadásokat hallgatott, s nyelveket tanult, majd Bécset, Velencét és Felső-Olaszországot is meglátogatta.

Lelkészi pályáját a kisded kisasszondi gyülekezet- - ben kezdette el 1857-ben, hol mindjárt egész sor alkotás fűződik nevéhez. Lelkesítő buzdításaira szervezte az egyház a tanítói állomást, annak l/A telket szerzett, a lelkészi beltelket a mai diszsessel felcserélte és díszes imaházat építtetett. Innen három év múlva Kálmáncsára vitték, hol házasságra lépett Madarász Lajos jákói közbirtokos leányával Erzsébettel. Ezen egyházban érték a közélet kitüntetései, midőn a fáradhatatlan munkásságu férfiút előbb egyházmegyei al-, majd főjegyzővé választotta a közbizalom. 1867. Hedrahelyre ment lelkésznek, itt érte azon jól megérdemlett kitüntetés, hogy 1878-ben a népes belsősomogyi egyházmegye esperesévé választotta.

Nemes ambitioval, tervszerű következetességgel vezette az egyházmegye kormányát, főtörekvése a tanügy felvirágoztatása volt. Minden népesebb egyházban rendes másodtanitói állomásokat szervezett, mely erélyes fellépésért még jóbarátaival is haroolnia kellett, de ő a törvényes téren állt s győzött, az idő neki igazat adott, a népnevelés ügye ma kívánt magas Bzinvonalon van Somogybán, De mig ide jutott, sokat kellett tiz éves esperességének ideje alatt küzdeni Körmendy Sándornak.

A dunántúli egyházkerület bizalmából tagja volt az 1881. évi debreceni zsinatnak; alig volt olyan §. a melynek létrejöttéhez hozzá nem szólt, figyelemre mindig méltó megjegyzéseivel vagy módosításaival, mint erről a zsinat naplója hi ven tanúskodik. S mikor a közalapról szóló törvény elkészült: az elsők között volt, a kik tekintélyes adományaikkal gyarapították annak alaptőkéjét.

Mint somogyi esperes, féltékeny gonddal őrködött az egyházmegye szemefénye, a csurgói gymnasium felett, s mindent elkövetett, hogy ezt fejlessze s a kor színvonalára emelje. Teremtő leikével az ország érdeklődését felhívta a tanügy eme végvárára, küzdött a kishitüekkel, s mikor az új középiskolai törvény létrejött és arról kellett tanácskozni, hogy vagy nyolc osztályúvá kell az intézetet fejleszteni, vagy leszáll ni négy osztályra, mikor a gymnásium pénztárában alig volt annyi pénz, hogy a tanárok szűkös fizetését fedezze: Körmendy kimondotta a jelszót, hogy Csurgón főgymnásiumot kell szervezni s addig agitált, fáradt, gyűjtött, levelezett, tervezett, hogy célját elérte. És itt át adom a szót a legilletékesebb férfiúnak a csurgói főgymnásium igazgatójának, a ki a százados emlékünnepen igy apostrofálta őt:

„A csurgói nagy gymnasium betetőzése, kiegészítése, s igy az intézet fény vagy arany kora a 80-as évekkel kezdődik, ekkor indul meg a sokoldalú, az egész