Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

49

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

50

országra kiterjedő tevékenység, ezen intézet főgymnasiumíná fejlesztésére. Merész volt a gondolat, merészebb a kivitel! Bizony semmiképpen nem volt meg az alap erre s nem nagyitom a dolgot, ha azt mondom, hogy az egész intézetet újjá kellett teremteni, a mint ezt az országos intézkedések s egyházunk törvényei is megkívánták. Az épület ugyan elég nagy és erős, de egy mai középiskola igényeinek korántsem megfelelő, a berendezés ugyan elég tisztességes volt, de már a felszerelés még a kezdet kezdetén is alig állott; az intézet pénzviszonyai, a hat tanárnak egyenként alig engedtek több javadalmazást mindent összeszámítva 7—8—900 írtnál s hozzá még a tanárok jövője sehogysem volt biztosítva. Ily körülmények között sokau kételkedtünk az eszme kivihetőségében s inkább akartunk tűrhető nagygymnasium maradni, mint tűrhetetlen főgymnasium rangjára emelkedni. Azt szoktuk tartani, hogy az erős akarat, kitartás, az akadályokkal megbirkózik s azokat a lehetőség határain belül le is győzi: ez a csurgói főgymnasium újabbkori történetében be is teljesedett.

Abban az időben a belsősomogyi reform, egyházmegye élén Körmeudy Sándor állott, az eszme tőle származott s annak megtestesülését a vázoltam akadályokkal szemben, csak a munkában, a kitartásban, szívósságban egy ily Herkules vihette keresztül. Övé az érdéin teljesen, ebből mi osztályrészt nem vehetünk. Az egyházmegye az esperese által felvetett eszmét magáévá tette s ezentúl már csak a jegyzőkönyvek beszélhetik el a mi utódainknak, hogy egyházmegyénk kicsinye, nagyja, mennyiben segédkezett a kimagasló vezérnek, a nagy — bátran mondhatom — csatában. Megindult a gyűjtés országszerte e végvár megerősítésére egy lelkes hangú felhívás kibocsátásával, melyet hazánk legtávolabb fekvő vidékei is megértettek ; mindenfelé érezték, hogy itt az adományozás hazafiui kötelesség ... A gyűjtés eredménye meglepő volt, maga Körmendy 1000 írttal nyitotta meg az aláírást; s nem egészen egy év lefolyása alatt, az intézet alaptőkéje több mint 30000 írttal gyarapodott, 1882 őszén megnyílt a hetedik osztály s 1884 junius havában megtartották az első érettségi vizsgát.

Koppy Mária vagyonának felosztását végrendeletében a ministerelnökre és pénzügyministerre bízván : Körmendy azonnal felhívta mindegyik figyelmét a csurgói iskolára és tanügyi célokra 10-000, a köztartásra pedig 5.000 forintot eszközölt ki.

De ezzel még nem volt befejezve az építés és újraalapítás nagy munkája. A tanárok számát szaporítani, fizetésüket az állami törvényben megállapított minimumra felemelni kellett, azonkívül a Vili, osztályúvá emelt intézet nem fért el a régi épületben .... És itt ismét Körmendy Sándoré az érdem, aki az elsők között volt, midőn rámutatott a középiskolai törvényre és az államsegély igénybevételét sürgette. A csurgói főgymnasium 81-400 korona évi államsegélyt élvez ma, s tanárainak fizetése teljesen rendezve van. Beruházási államsegély címén ugyancsak Körmendy előre látásából, az államsegély igénybevételekor 50 000 irtot kértek, melyhez még 42*000-et adott utóbb az állam s ebből épült fel a mai díszes főgymnasiumi épület. Minden nagyítás nélkül elmondhatjuk, hogy ennek a szép missiót teljesítő csurgói főgymnasiumnak Körmeudy Sándor volt a második megalapítója.

Mint a belsősomogyi egyházmegye esperese és mint lelkész, közvetlen tapasztalataiból látta, hogy Slavoniába költözött hitfeleink úgy anyaszentegyházunkra, mint hazánkra nézve teljesen elvesznek, ha róluk nem gondoskodunk. Mikor még senki sem törődött ezen nagyfontosságu kérdéssel, Körmendy Sándor egymásután szervezte a Horvát-Slavon missio egyházakat Brekinszkán, Daruváron, Korencsán, Piszanicán, majd a a Magyar tengerparton, Fiúméban, s benn egyházmegyéjében Kanizsán és Kaposvárott. Ezen missio egyházak örök emlékei nagy alkotásokban soha el nem fáradt nemes lelkének.

Egyházunk, de különösen egyházkerületünk nőnevelésügye iránt a legmelegebben érdeklődött, teljesen átértvén és érezvén annak a mondásnak az igazságát, hogy akié a nő, azé a család és a nemzet! Jól tudta, hogy mennyi teendő vár még e téren reánk s mennyi mulasztást kell gyenge erőnk mellett is helyrepótolnunk. Épen ezért ahol egyházkerületi nőnevelő intézetünk felállításának, majd fejlesztésének az ügye volt napirenden, mindig a legelsők között lehetett látni, akik tollal, tanácscsal, tettel a fontos intézmény megvalósításán fáradoztak. Legeklatansabb és örökre emlékezetes bizonyságát adta ennek azon a gyűlésen, amely a nőnevelő-intézet sorsa felett erős vita és küzdelem után döntött. Egy lelkes és tartalmas felszólalás után, mely a gyűlés tagjaira rendkivül nagy hatást gyakorolt: 200 K-át adott át az intézet folyó szükségleteinek fedezésére, feleletül és példaadásul azoknak, akik az intézet prosperálását kétségbe vonták s ez okból nem akarták azt támogatni/ Körmeudy e tette felvillanyozólag hatott az ügy barátaira s a szükséges egyházkerületi segély nagy többséggel lett megszavazva. Az intézet további fejlődését is a legnagyobb érdeklődéssel kisérte. Egyházkerületen, igazgatótanácsban teljes befolyásával oda működött, hogy a szép fejlődésnek indult internatust az egyházkerület vegye át & önálló tanintézetté fejlessze és senki sem örült nálánál jobban, amikor az ez irányú törekvést siker koronázta.

Dunántúli egyházkerületünk generalis nótáriusát, zsinati és konventi képviselőjét, tanácsbiróját, főiskolai igazgató tanácsosát veszitette az elhunytban. Mindenütt egy egész ember kitartásával munkálkodott, mindig elöljárt a kötelességek pontos és lelkiismeretes teljesítésében, és valóban semmivel nem gondolt, élete sem volt drága, csak elvégezhesse a szolgálatot, melylyel megbizatott. Nincs semmi nevezetesebb alkotás, melynek kezdeményezése vagy előmozdítása ne az ő nevéhez fűződnék, melyek közül legyen itt felemlítve az egyházkerületnek ma oly tekintélyes évi összeget nyújtó s jelentékeny tőkével rendelkező tűzkár biztosítás, melynek az egész egyházkerületre való kiterjesztését ő ininditványozta. Ügybuzgóság, hivatali pontosság, rendszeretet, az egyház igaz érdekeihez és jogaihoz való szilárd ragaszkodás, a törvényeknek személyválogatás nélkül való megtartása voltak azon kiváló tulajdonságai, a melyekkel fent és lent, mindenütt tiszteletet és elismerést szerzett nevének és egyike volt azon legtevékenyebb férfiaknak, a kik arra valóságukkal bizonyították meg, hogy a gondviselés által állíttattak a közügyek élére, vezetésére.

A közélet minden terén tevékeny részt vett 1869 és 1872-ben két cycluson a kaposvári kerület országgyűlési képviselője volt.

Egy ily sokoldalú férfiú saját egyházát is a kor kívánalmai szerint újjá alakította. Először iskolát és tanítói lakást, azután gyönyörű lelkészi lakot, majd ezelőtt három évvel egy monumentális templomot orgonával, toronyórával építtetett. Az egyszerű földművesekből álló gyülekezet megértette mindenben nagy eszü és jószivü lelkipásztorát és örömmel követte, nagy céljai megvalósitására való törekvésében, mert tudta, hogy azok mind az egyháznak válnak nagy dicséretére és dicsekedésére. Méltán büszke is lehet minden hedralielyi egyháztag templomára és parochialis épületeire.