Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
45 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 46 Siri beszéd. Mélyen tisztelt gyászoló közönség ! Engedjék meg kérem, hogy a csurgói reform, főgymnasium nevében néhány szót szóljak még illustris halottunk koporsójánál. Engedjék meg kérem, mert a csurgói főgymn. szavának hangzania kell a koporsónál; s ha mi élő, lelkes tagjai hallgatnánk : a kövek kiáltanának. Hogy ki volt főtiszt. Körmendy Sándor ur ez intézetre nézve? . . . Az, aki Sámuel a zsidóságra, Luther a keresztyénségre, Kossuth a magyarságra nézve : annak kifejlesztője, megűjitója, mint Főpásztorunk imént mondá, második megteremtője. Hallottunk már arról a tágas ismeretkörről, kitartó buzgóságról, lankadást nem ismerő munkásságról, melylyel e szomorú koporsó lakója a közügyeket kezelte. Ah! ha nem látnánk, el sem hinnők, hogy ez a sok oldalú munkásság most megszűnt; s az a hatalmas akarat erő többé nem létezik. Erről a hatalmas akaraterőről beszél a hedrahelyi egyház belső és külső élete, a belsősomogyi egyházmegye, dunántúli egyházkerület, sőt az egész magyar református egyház majd minden intézménye. Erről hangzik a szó vármegyénk gyüléstermében, országunk parlamentjében. De ez a szó sehol sem oly erős, sehol sem jogosultabb, mint a csurgói ref. főgymn. épülete előtt. Hogy ez az intézet főgymnasiummá fejlődött s igy magyar culturánk és vallásunknak egyik gócpontjává lett: első sorban ennek a hatalmas akaraterőnek köszönjük. Hogy ez az intézet régi, célszerűtlen épülete helyett egy, a modern kor igényeinek mindenben megfelelő, messze vidékre tündöklő palotával rendelkezik : azt is ennek a hatalmas erőnek köszönhetjük. És most e hatalmas akaraterő megszűnt, többé nem létezik ! . . . De hát igazán megszünt-e ? Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, bár napja múl! A valódi nagyság már csak példája által is örökké él. A régi római istenei szobra előtt tanult meg nagygyá lenni. Minket nagyjaink példája lelkesít. A hűség és buzgóság, mely az igazi nagyság útját jelzi, felmelegiti a sziveket, mint a nap a földet s áldást, termékenységet hint szélyel! A csurgói ref. főgymnasiumban felállított márványtáblán évről-évre több száz ifjú olvassa két helyen is följegyezve e nevet: Körmendy Sándor. Évről évre több száz ifjú beszéli el az utánna jövő nemzedéknek : nézzétek ! O volt az, ki dús szellemének kincseit bőven pazarolta ez intézetre ; — de nézzétek ! neve még egy helyen előfordul, s itt azt teszi, hogy az anyagiakat sem sajnálta tőle, azokat is bő mértékben hozta áldozatul. Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, bár napja múl! Nem halt meg Körmendy Sándor sem. Példája él és lelkesít, kisebb és nagyobb körben e hazában. El és működik különösen a csurgói ref. főgymnasiumban- Tanítja tanárt, tanulót egyaránt, lankadatlan munkásságra, kitartó akaraterőre, buzgó áldozatra. E gondolattal veszek örökre búcsút e koporsótól, s adom rá áldásomat a csurgói főgymn. nevében. Matolcsy István. Ima Főtiszt. Körmendy Sándor egyházkerületi főjegyző ur fölött 1903. jan. 9-én a simái. Előfohász. Mennynek, földnek Atyja ! Hatalmas Istenünk ! A halottak csendes országából kiáltunk hozzád. Tekints e gyászoló gyülekezetre s gyógyítsd meg a sajgó sziveket ! Amen. Életünk és halálunk szabados Ura, jó Atyánk Istenünk ! Leborulunk előtted a fájdalom völgyében a te öreg szolgád sírjánál, hosszú és kitartó, fáradságos és eredményes munkálkodásáért, melylyel anyaszentegyházunknak és édes hazánknak szolgált; téged áldunk a nagy férfiúért, kiben megdicsőitetted a te lelked erejét, fölruházváu őt világos elmével, nagy akaraterővel, nagy hittel és buzgósággal, hogy világoljon előttünk s tanítson bennünket lankadatlanul küzdeni édes hazánkért s a magyar Sionért. Gondviselő Istenünk! ki egykor tűz oszlopban jártál a bujdosó Izrael előtt, (2. Móz. 13, 21. v.) ki sok rendben és sokképen szólottái vala régen az atyáknak a próféták által, (Zsid. I. 1. v.) Te adsz nekünk őrállókat ma is. Te vezérelted föl, Urunk Istenünk, életének Nébójára a te választott szolgádat, kinek volt hite, mely hegyeket mozdított ki helyeikből (I. Kor. 13. 2. v.) s mikor legtöbb háborúságot szenvedett s legtöbb bosszúsággal illettetett, akkor veve legnagyobb bátorságot sok tusakodással (1. Tliess. 2, 2. v.), ki hatalmas vala szóval és cselekedettel és elmondhatá : többet munkálódtam, mint azok miudnyájan (1. Kor. 15, 10. v.) — fáradságokban legbőségesebben ón részesültem, (2. Kor. 11, 23. v.) — semmivel nem gondolok, az én életem nem drága nekem, csak elvégezhessem a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézustól. (Csel. 20, 24. v.) Oh nagy Isten ! Magasztaljuk a te gondviselő kegyelmedet a te választottad nyugvó teteminéi, mert ha mi megszűnünk is. a kövek is kiáltanak (Luk. 19, 40. v.) s hirdetik a most már elnyugvó szolgádnak kitartó munkáját közöttünk s lesznek e kövek emlékezetére . . . mindörökre. (Jós. 4, 7. v.) Jó Atyánk ! A te anyaszentegyházad építésében e földi életben fáradhatatlan hű szolgád immár kimerült porteteme csendesen elpihen, — de hozzád szárnyalt lelke előtted áll eme vallomással: Atyám — én dicsőítelek téged e földön, elvégeztem a dolgot, melyet reám bíztál, hogy elvégezzem, most azért dicsőíts meg engem Atyám te magadnál (Jáu. 17. r, 4. 5. v.) mert ama nemes harcot én megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam, — végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megad az Ur ama napon ama igaz biró ! (2. Tim. 4, 7 — 8. v.) — Add meg neki Urunk Istenünk, hogy legyen az ő hite szerint!! Mi pedig a veszteség súlya alatt meghajlunk előtted gondviselő Istenünk ! mert tudjuk, hogy elvégeztetett
