Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
43 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 44 érdemet egyedül jutalmazható és hitünk szerint bizonyosan meg is jutalmazó igaz bírótól s a ki e földön . múlandó volt, immár örökkévalóvá lett. E kettős bátorítás maradjon velünk, midőn nagy emberünktől a halál árnyékában homályos szemekkel válunk ! * Gyászba borult családja a boldogultnak ! Az elköltözött szolga volt, nem lehetett oly mérvben a tied, mint a ki csak egy talentumot vett a mennyei gazdától. jNeki a maga öt talentumával messze mezőkre kellett mennie, mert rajta, az emberiség javára, másik öt talentumot keile szereznie. A kinek több adatott, attól több is kívántatik. Ne essék néked nehezedre, hogy a közjó egén fénylett csillag nem zárkózott be a családi ház négy fala közé, de nemes és nagy szolgálatokat végezett az egyház és a haza, igy az emberiség javára is. Nyertél te az ő életéből annyi fényt és meleget, a mennyit az egy talentumos családfő egész osztatlan életével adhatott volna csak : többet, mint a mennyi elég arra, hogy áldó sóhajjal kisérd az örökkévalóságba költözőt. Őrizd szeretetben, tiszteletben emlékét kegyelettel. Istennek e helyen letelepült népe, a hedrahelyi ev. ref. egyház tagjai ! Fél emberi élet-időt töltött halottunk közöttetek, egész emberi életre is sokat munkálkodott a javatokra. Építette ezt a gyülekezetei a lelkiekben és a testiekben; megmaradtak nyilvános jelei az ő munkájának közöttetek : a keresztyéni buzgóságban, a haza önzetlen szeretetében úgy, mint egyházi ügyeiteknek s középületeik rendezett voltában. Igen, minden egyes közületek, valaki élőköve az Isten egyházának s a haza szent épületének és minden kő iskolátokbau, templomotokban, minden egyházi épületetekben : az ő jóindulatának, melyet irántatok érezett és az az ő fáradhatatlan buzgalmának kiáltó emlékeztető jelei. Legyen a köveknél maradandóbb sziveitekben az ő jó emléke. Áldással kisérjétek nyugalma helyére az érdeketekben oly sokat fáradottat, de soha meg nem fáradottat, midőn a munkától megszűnt. Legyen áldott emléke oelsősomogyi ev. ref. egyházmegyénk, dunántúli egyházkerületünk, egyetemes konventünk tagjainál e világitó szövétneknek, melyet olajjal az Ur kegyelme töltött meg s azt oly hosszú időn át javunkra égni engedte; az országos egyházunk és hazánk közjava eme vértezett hatalmas bajnokának, a ki futott és nem fáradott meg, járt és nem lankadott meg ! Példája lelkesítsen első sorban minket, életben maradott társait a lelkipásztori szolgálatban, hogy semmivel ne gondoljunk mink is, s a mi életünk is ne legyen drága nekünk : csakhogy örömmel végezhessük a mi futásunkat, melyet vettünk a mi Urunktól! Lelkesítsen mindeneket a közjónak észszel, kézzel, vagyonnal fáradhatatlan, áldozatkész szolgálatára, hogy ha mink most a halál árnyékában érezzük is magunkat halottunk elveszítése miatt, azután is, Isten kegyelme mellett, halottunkat pótló munkánk nyomán fényéből ne veszítsen vallásos s nemzeti életünk ege ! Amen. Örök Isten, a kinek lételed felette van az idő határainak, hozzád jövünk, mikor a halál múlandóságunkra emlékeztet, mert te benned örök életet birunk, ha van hitünk. Mindenható Felség, a ki előtt nincsen lehetetlenség, hozzád jövünk, mikor nagyot vesztettünk, kárpótlást e földön nem találunk ; mert te visszaadod azt nekünk, ha van szeretetünk. Végetlen Jóság, a kinek boldogságod az, hogy másokat boldogíts, hozzád javünk, mikor életutunkon homály borul reánk, s szivünket a bánat árja fedi, mert a világosság, a vigasz forrását megtaláljuk nálad, ha van reményünk. Tégedet kerestünk fel most is, a te templomodban, örök, Mindenható Jóság, mert a ta angyalod, a halál járt itt nálunk, — működése nyomán nagyot veszítettünk ; igy örömünk, nyugalmunk napja eltűnt, beborította azt a halál árnyéka. Szolgádnak lélek által elhagyott testét hoztuk ide magunkkal e templom tornácába, melynek alapkövét o tette le, a melyet a te neved dicsőségére az ő Nehémiási buzgalma épített; e gyülekezet 35 éven át volt vezérének testét. Egyéniségében fejét veszítette, a tagjaiban szárnyára kelt család, pásztorát a nyáj, tanácsadóját a megtámadott, gyámolát az özvegy, atyját az árva, ez egyházközség területén. Elveszítette benne vármegyénk közügyeinek egyik lelkes harcosát; egyháztársadalmunk, országos egyházunk közjavának, a kormányzat minden fokán egyik legelső rendű oszlopát, jogainak bástyáját, minden érdekének egyik főmunkását. Múlandóságunkra emlékeztető esettel még megbékélünk, tudjuk „nincs e földön maradandó városunk“; mindnyájan jobb hazát keresünk, van hitünk, hogy azt meg is találjuk. De veszteségünk, nagy, a szeretet fájdalmat szenved és a reményre árnyék borul. . . Atyánk, adj vigaszt nekünk. Mi megalázva magunkat, hálát adunk neked, hogy adtad őtet nekünk s megengedted, hogy fényes tehetségeivel, nagy munkabíró erejével oly hosszú időn át oly nagy szolgálatokat tehessen egyházának, hazájának s igy éljen neved dicsőségére, az emberiség javára. Te pedig Atyánk, dicsőítsd meg jóságodat abban, hogy az általa végezett munka ne szakadjon meg az ő távozásával. A benne elveszett talentumokkal ajándékozz meg másokat. Gerjeszsz a szivekben szeretetet a közjó iránt; tartsd ébren a reményt egy jobb jövőben ; emlékezetét tartsd fenn az élők között; földön el nem érhetett jutalmát add meg neki az egekben ; kötözd be a sebeket, miket távozása ütött ; töltsd be az űrt, a mit maga után hagyott: családban, gyülekezetben, egyházban és hazában, hogy élő hittel, megújult szeretettel, feltámadott reménységgel élve és nézve jövendőnket : üljön el szivünkről a bánat, oszoljon és ne bántson bennünket a halál árnyéka. Amen. Uri ima. Menj már összeomlott porsátora a jobb hazába költözött léleknek, elkísérünk utolsó utadon ! Mennyben élő lélek ! Te tőled kívánunk méltó búcsút venni, midőn azzal a kéréssel fordulunő utoljára Istenhez, a te életedre tekintve : „emlékezzél meg róla mi Istenünk és ne engedjed, hogy eltöröltessenek az ő jótéteményei, melyeket cselekedett az ő Istenének házával és annak rendtartásával.“ Amen. pETI L6ein0.
