Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-07-26 / 30. szám
483 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 434 az egyházmegye egyházait, — szakavatott bölcsességgel tekintett rá az egyházi élet minden mozzanataira, serkentve az elöljárókat az egyház iránti meleg szeretetre, annak felvirágzását előmozdító munkásságra. Gondnok úr május hó 10-én a szobi állomáson kiszállva, Juhász Lajos és dr. Nagy Lajos egyházmegyei jegyzők kíséretében megjelent Pilismaróton, hol Hollóssy Károly lelkész a teljes számban jelen volt elöljárók élén lelkes beszéddel üdvözölte az érkezőt. A felvirágzásra emelkedett, azelőtt viszálydúlta egyházban tapasztalt szép rend és egyetértés kellemesen érintette gondnok urat s a legnagyobb megelégedéssel távozott Dömösre. Dömösön a templomot s az iskolát is megvizsgálva, tovább vette útját N.-Maros és Szokola felé. A szokolai közönség díszes bandériummal várta szeretett gondnokát. Keve Károly főszolgabíró.üdvözlő beszéde után a menet bevonult az ünnepi díszt öltött Szokola községbe, hol nagy közönség élén Nagy István lelkész fogadta gondnok urat. Itt is a legnagyobb buzgóság és szakavatottsággal végezte egyházlátogatási tisztét, megnézte a templomot, megvizsgálta az iskolákat, ahol különösen az ifj. lelkész által vezetett iskolában a gyermekek értelmes felelete, az egyházi és hazafias szellemű énekek előadása a gondnok úr nagy tetszésével találkozott. Folyó 11-én Diósjenő és Verőce felé vette útját az egybázlátogatási hivatal. Diósjenőn Baranyai Károly s.-lelkész üdvözölte gondnok urat. Az esperes egyházában a virágzás magaslatán áll úgy az iskolai oktatás, mint az egyházi ügyek vezetése s elismerést érdemel s gondnok úr e feletti örömének, az elöljárókhoz és az egyház érdemes esperes-lelkészéhez intézett szép beszédben adott kifejezést. Verőcén az iskolai oktatás építkezés miatt már be lett szüntetve s igy az egyházmegye egyik legjobb iskolája nem vizsgáltatott meg, azonban az egyházi ügyek vezetésénél tapasztalt szép rend s ügyszeretet itt is kellemesen érintette gondnok urat. Gondnok úr 18-án Losoncon tartott vizsgálatot, 19-én Perőcsénybe jött. Ez útjában impozáns tüntetéssel fogadtatott a gondnok úr. Az Ipolysági állomáson a megye notabilitásai fogadták Lies Gyula főispán vezetése alatt, akik által kisérve jött Perőcsénybe, hol a község határán Batta szolgabiró, nagy közönség és lovas bandérium élén üdvözölte a gondnok urat. Perőcsényből — az egyházlátogatás elvégzése után — Gondnok úr Pásztó felé vette útját, a perőcsényiek tiszteletük jeléül a kíséretből továbbra is kivették részüket s midőn a menethez a vámosmikolai intelligencia és az ipolypásztói üdvözlő nagy közönség is csatlakozott, ehhez hasonló ünnepélyes felvonulást még nem látott az Ipoly völgye. A róm. kath. Vámos Mikolán a körjegyző méltatta gondnok urnák fáradozását, kifejezve, hogy a midőn ref. egyháza érdekében fáradozik, ugyanakkor a magyar egyháznak is kedves szolgálatot végez. Ipolypásztón Kovács Sebestyén Kálmán lelkész és a megye alispánja s a diasporákbó! érkezett hittestvéreink fogadták a gondnok urat. Az egyházi vizsgálat után a fehér asztal mellett foglalt helyet a nagy és díszes közönség, hol természetesen a sziporkázó, kedélyes felköszöntők sem maradtak el. Asztalbontás után gondnok ur kellemes impressziókkal hazautazott, itt hagyva nekünk a kedves emléket s azon édes reményt, hogy jövőben ismét találkozunk. Hozza Isten 1 KönyYismBüíBtés. Főiskolai Értesítő. A dunántúli ev. ref. Egyházkerület Pápai Főiskolájának Értesítője az 1902 — 1903. iskolai évről. Kiadták: dr. Antal Géza, akadémiai, Faragó János, főgimnáziumi igazgatótanárok. Pápa, a főiskola betűivel ny. Kis Tivadar, 1903. Ily címmel jelent meg főiskolánk ez idei értesítője, amely 165 lapon számol be e nagy hírű intézetnek a legutolsó tanévben előfordult összes mozzanatairól. Örömmel lapozgatja az ember a meglehetős vastag s igen csinos és Ízléses kiállítású művet, amelyben mintegy hű tükörben, szinte apró részletekig kiterjeszkedőleg Borotvák elő mindazok a momentumok, amelyek a mi szeretett alma materünk életének legutóbb letűnt esztendejében fölmerültek. A szorosan iskolai évre vonatkozó adatok tulajdonképpen a 36. laptól kezdődnek. Az idáig tartó részét az értesítőnek két tanulságos értekezés foglalja el, amelyeket főiskolánk két kiváló tanára olvasott fel székfoglalóul 1902. szept. 11-én. Az első értekezés címe : Az igehirdetés alapelvei, szerzője : Csizmadia Lajos, theol. akadémiai tanár. A másodiké : Károly Péter, szerzője dr. Lakos Béla, főisk. tanár. Az előbbi mű, mint a cime is mutatja, az igehirdetés alapelvével foglalkozik és pedig 25 lapon keresztül. Előrebocsátja bevezetéskép, hogy a prédikálás isteni eredetű s az emberi boldogságra elengedhetetlenül szükséges, továbbá „az Ige Istennek az emberekhez intézett beszéde, izenete,“ tehát „princípiuma, éltető elve a közönséges erkölcsiségnél magasabb rendű erkölcsi életnek“ s ennélfogva hirdetésének feladata : tanítani inteni, feddeni, vigasztalni és buzdítani. De hogy az igehirdető e rendeltetésének megfeleljen, mindenekelőtt kell, hogy elhívott legyen, azaz lelki kényszerűség ösztönözze, isteni belső szózat hajtsa az igehirdetésre. Másodszor: „Csak is az Ur akaratát hirdesse és mondandóját saját szivéből, saját lelki, vallásos tapasztalataiból merítse.“ Harmadszor : „az igehirdető nemcsak hírnöke Istennek, hanem tanúbizonysága is,“ azaz hitbéli tanításaival megegyezzék élete is. Végezetül e három alapelvhez hozzácsatolja még szerző azt is, hogy a mai kor igehirdetőinek is bő és alapos ismeretekre keli törekedniük. Nem elég a tisztán theologiai műveltség, hanem annyi szellemi kincset kell gyűjtenie az emberi tudás minden ágában, amennyit csak gyűjthet.“ Az értekezés bár nagy vonásokban, de mégis kellő alapossággal és széles körű olvasottságra valló tudományossággal, tiszta
