Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-07-26 / 30. szám

481 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 482 alapján előfordultak olyan dolgok is, hogy tisztán ref. házasságból született gyermek felnevelkedvén, házassá­got kötött tiszta ref. szülőktől származott, de el nem keresztelt, át nem nevelt egyénnel, e házasság vegyes­nek tekintetett és reversális alapján e házasságból született összes gyermekek az egyedül idvezítő horvát róm kath. egyház juhocskái közé tereitettek. Es ez igy tartott 30 — 40 éven át. Végre ütött a szabadulás órája ! Az elveszett nyájat fölkereste a daru­vári lelkész. A magyarságnak még fennmaradt utolsó védhelyén a vabusi állomáson gyűltek össze 1901 dec. 28-án, itt hallották legelőször édes anyanyelvükön a vigasztaló, erősítő evangéliumot, örömükben könnyez­tek mint a gyermek, aki elveszettnek hitt édesanyját végre megtalálta. Ezután egyházilag szerveztelek, a püspökség közbejárására a korvát kormány őket a pá­pista elkezdés és adózás alól kivonta s a daruvári egy­házhoz tartozónak elrendelte. A környék gyermekei részére vasárnapi iskola szerveztetek, az egyházközség részére pedig egy derék épület, telek és szőlő lett kölcsön pénzen véve, amit a hívek közmunkájukkal s a birtok jövedelmével törlesz­­tenek majd le. Junius 29-én az egyházi birtok elé egy harangot állított a gyülekezet és e napon a környék­ből nagyszámmal egybesereglett különböző vallásuak és nemzetiségűek előtt mondott két nyelvű imával, beszéd s éneklésekkel ünnepélyesen fel lett avatva. A többi missziói főpontok eléggé ismeretesek; ezekről csak vázlatosan óhajtom a következőket meg­említeni : Imsovoselóban, ahol a buzgóhivek hosszú idő­kön keresztül mint az első keresztyének szegényes ma­gán házaknál jöttek össze istenitiszteletre, imaház és telek szereztetett, aminek adósságát a hívek törlesztik, Korencsában pedig a környék számára templom és va­sárnapi iskola lett építve. Különben ma már minden nagyobb missziói ponton vasárnapi iskolákban tanulják a különben veszendő gyermekek a vallást s magyar nyelvet. — Daruvárott a legutóbbi időben a horvát kor­mány segedelmével a templom a specifikus körülmé­nyeknek megfelelőleg igen díszesen renoválva, a pap­iak impozánsan villaszerüleg kibővítve s parkírozva lett. A gyülekezet 2 új harangot szerzett s a hívek és nagyszámú más vallásuak és nemzetiségűek együttlété­­ben pünkösdkor nagy ünnepélyességgel fel is lett avatva, hogy az idegenben összehivogassa a magyar ref. Izraelt hitében s nyelvében megtartó Sionjára, az evangéliumot s magyar hazafiságot hirdető szent egyházába. Uj-Bráján, e pár évvel ezelőtt erdőirtásból alakult új telepítvény (a nép nyelvén Brazilia) a múlt hóban alakult meg rendes missziói szórvánnyá. Az ev. és ref. hívek egye­sülten vasárnaponkint összejönnek közös éneklésre és imádkozásra; rendes istenitiszteletre s a gyermekek vallás és magyar nyelvi tanulásra pedig a közeli Ko­­rencsába járnak át. Új temel őjük nagyszámú magyar és német gyülekezet előtt a napokban lett felavatva. Nagy-Pisanica sokáig lelkész nélkül, csak mint missziói szórvány volt gondozva a távoli Daruvárról. Antal Gábor püspök tevékeny keze itt is új pezsgő életet teremtett. 1897 óta mint rendes missziói egyház­nak lelkésze, lelkészlaka, bár még adósságot törlesztő szép birtoka van. Új templomának építését, részben a horvát kormány segélyével, éppen most kezdte meg. Az alap-kőletételét f. hó 7-én nagyünnepélyesség­­gel végezte a gyülekezet a helybeli és a daruvári lel­kész vezetésével ének, ima és szent beszédek között. Felemelő volt látni a vidékről egybesereglett más vallásu atyafiak sokaságát, a velünk rokonszenvező gör. kel. szerbeket, a gör. kel. szerb községi hivatalnoko­kat, akikre való tekintetből nyelvükön is lett ima és beszéd mondva. Különösen deklarálta az egyenlően „anathéma“ alatt álló hitvallás és nemzetiség összetartását a görög, kel. lelkésznek jelenléte, aki az ev. ref. papok között vonult fel az ünnepély helyére s ugyancsak mellettök állott mindvégig a funkciók alatt is. Csak röviden az alkalomszerüségek szerint az idő és helyszűke miatt ennyit írhattam most a szlavóniai misszió köréből. A fokozatos haladás zászlaja ki van bontva, jó püspökünk, vezérünk, atyánk résen áll, mellettünk áll, hangoztatja a jelszót s mi követjük : előre ! A világos­ság terjed, lassankint behatol az elrejtett helyekre is, csak találja meg a helyzetnek megfelelő eszközöket és formát. A világosság terjed, behatol lassankint az el­hagyatott helyekre is, ahol még mindig sötétség ural­kodik a mélységnek színén. Mindenek előtt ami szer­vezetlenül, gondozatlanul szerte-szórt juhainkhoz kell eljutni a segedelemnek, anyagi eszközeink hiánya miatt, ha nem is egyszerre, de fokozatos előhaladással. Meg kell mentenünk hazafiságukat, nyelvüket. — Százezer veszendő magyar, vérünk elmerülés között kiált felénk. A magyar Sionnak, egyetemes egyházunknak el­­odázhatlan szent kötelessége, hogy szervezetünket ki­fejtse, vezetésünket a sok komplikációt, nehézséget, sőt sokszor határozottan akadályokat gördítő két püspökségi rendszer helyett feltétlenül egy püspökre bízza, mert különösen itt nemcsak az egyetértésben, hanem főként az egységes szervezetben nyerhető meg a kellő erő. — Sokat tanulhatnánk e tekintetben Rómától! A kellő szervezet mellett a misszió eredményes működhetésének Conditio sine qua nonját, az anyagi támogatást. A nagy Istenre, egyetemes egyházunkra s édes magyar hazánkra tekintünk fel hát erős hittel, biza­lommal, reménységgel. Földváry Jenő. Egyházlátogatás a drégel-palánki ev. ref. egyházmegyében. *) A három vármegyére kiterjedő dr.-palánki kis egyházmegyének nagynevű gondnoka, Sárközy Aurél, az egyháza iránti meleg szeretet füzétől lelkesítve az ügy­buzgó esperes, Nagy Gida, társaságában sorba látogatta *) Tárgyhalmaz miatt késett! 30*

Next

/
Thumbnails
Contents