Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
39 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 40 és mások megalapítása, itt a hedrahelyi ev. ref. egyház templomának, iskolájának díszes alakban való felépítése, sok egyházkerületi intézményünk szervezése és fejlesztése az Ö bölcsességét, buzgóságát, bátorságát dicsérik, a mely alkotásoknál mindenütt fáradkatlan tevékenységével tett bizonyságot az Isten kegyelmének evangeliomáról, a mely intézmények az Ő munkája nélkül vagy nem létesültek volna, vagy nem állanának a fejlődés azon fokán, a hol ma állanak. Ha ezekre gondolunk e gyászkoporsó mellett, a melyben Körmendy Sándor kihűlt tetemei pihennek, lehetetlen, hogy a hálaérzet ne jöjjön fel keblünkből a jó Isten iránt, a ki nekünk őt adta, kiváló szellemi és erkölcsi tehetségekkel megáldotta s megengedte, hogy azokat 73 évig közügyeink javára gyümölcsöztesse. De lehetetlen egyszersmind, hogy mindnyájan ne érezzük azon nagy veszteséget, a mely egyházi és társadalmi közügyeinket az Ő elhalálozásával érte, a minek meggondolása fájdalommal és aggodalommal tölti el szivünket. Lehetetlen, hogy közös nagy fájdalmunk mellett is igaz részvéttel ne osztozzunk azok mély fájdalmában, a kik a boldogultban a jó férjet, a szerető atyát és nagyatyát gyászolják, a kiket keserűséggel látogatott meg az Ur, felhozván reájok az ő busulásának napját. Ily nagy fájdalmunkban, aggodalmunk között, hol keressünk vigasztalást és megnyugtatást, honnét várjunk segítséget, a mely veszteségünket csak némileg is pótolja, hova meneküljön az elhunytban közös szeretett otthonát veszített árvává lett család ? Nem kereshetünk vigasztalást, megnyugvást, menedéket másutt, mint a mi édes Mennyei Atyánknál, a kinek van ereje és hatalma rajtunk segiteni, szivünk sebét meggyógyítani, a ki kiterjeszti az elhagyatottakra az 0 gondviselésének szárnyait s a ki magához hívta 'most az 0 hű szolgáját az 0 fáradozásai igaz jutalmának elvételére, a kibeu erős hittel bízunk mi is, hogy ha örömmel és buzgósággal végezzük el futásunkat pályánkon, melyet számunkra kijelelt, nekünk is megadja jutalmunkat és az O kegyelméből újra meglátjuk az 0 mennyei hajlékaiban azon pályatársunkat, kit most fájdalommal és áldáskivánattal bocsátunk el. 0 hozzá forduljunk bánatunkban imádságunkkal. Antal Gábor. Gyászbeszéd. A halál árnyékában. Körmendy Sándor felett a templomban, Zsolt. 44 : 20. „Bebóritottál minket a halál árnyékával Testi természetben, ember életében mindennek megvan a maga árnyéka, mely a világosság sugarai alatt áll, vagy él. Annál sötétebb az árny, minél erősebb a világítás ; annál szélesebb térre terjedő, minél nagyobb utat futottak meg, s a látóhatár minél távolabb pontjáról érintik a testet a fény sugarai. Magának az emberi életnek is megvan a mi lelki szemeink előtt a maga árnyéka, mely folyásának útjában szüntelen kiséri: a halálnak gondolata. Sőt a halálnak is meg van és pedig már testi szemeinkkel látható árnyéka: a keserűség vizének fakadása a szemekben, a megdöbbenés, szorongás, a szomorúság vonásainak megjelenése az arcokon. A hol e vonásokat láthatjuk, érezzük, hogy a halál közel van, még ha koporsót nem látnánk is, mint az árnyékból tudjuk, hogy a mit mutat, kÖzvetetlen közelben van. Ha végig nézek soraidon, tisztelt gyülekezet, azt mondom : a halál árnyékában vagyunk. Nem kell e koporsót néznem, csak a szorongás, a szomorúság vonásait minden arcon meglátnom, s azt kell mondanom, hogy a halál árnyéka mindnyájunkat betakar, hogy nagy és sötét a halálnak árnyéka, mely most ide borult. Természetes ez, mert nagy volt a világosság, mely halottunkból, inig élt, bosszú időn át messze kiáradott. Ezért borit az sokakra közülünk sötétet, mikor itt tőle búcsút veszünk. Mert világosságot bírtunk benne, melynek fényénél könnyebben is, biztosabban is járhattuk élet-utunkat; ennek kialvásával reánk is, életutunkra is, sziveinkre is homály, árnyék borult. Oh, felsóhajthatunk mi is a szomorú, aggályos helyzetben volt Zsoltár szerzővel Istenhez e koporsónál: „be~ borítottál minket a halál árnyékával“ ! t.. * Mink emberek is úgy vagyunk a földön, mint a csillagok az égbolton. Világosságot árasztunk a szellemi sötétben levő testi természet felett. Azonban, miként a csillagok, nem egy-azon távolságra áradó fénynyel bírunk mindnyájan. Kisebb számban vannak közöttünk, a kik nagyobb távolságból is szabad szemmel láthatók, a kik azután egy külön naprendszernek, külön szellemi naprendszernek központjai is. Nagyobb számban azok, a kiknél e fényt, egy kis körön túl, már csak a jóakarat nagyitó üvegjén át fedezhetjük fel ; az is csak kölcsönzött egy-egy önfénynyel biró szellemtől, égi testtől, mely körül kering pályájuk egész életükön át. A kevesek közül való, sokakra kiáradott fény aludott ki ennek a mi társunk lelkének körünkből lett távozásával, a kinek testét sötét koporsóba tettük, sötét koporsóját majdan a sir sötét üregébe teszszük. Egy álló csillag volt ő az emberiség életének egén, a ki körül keringett nemcsak egy család, egy gyülekezet tagjainak pályája ; de központja volt egy évtizeden át a belsősomogyi evangyélium szerint reformált egyházmegye, — második helyen bár, de első rendű csillaga a dunántúli egyházkerület élete egének ; a kinek elhatott fénye a polgári élet terén községen, vármegyén keresztül az ország törvényhozó házáig ; s egyházi téren az egyetemes konvent és az országos zsinat legmagasabb iégrétegeibeu is szabad szemmel, régi idő óta, mindenkor látható volt. „A bölcsek fénylenek, mint az égnek fényessége és a kik sokakat az igazságra visznek, mint a csillagok, örökkön és örökké fénylenek“. Dán 12 : 3). * Az ember életének fényét az ő szellemi munkássága adja meg. A munkásság forrása, mint a természet életében : a tűz, mely a központból, az ember szivéből tör elő. Ez a tűz teszi termékenynyé az emberi éle
