Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-01-18 / 3. szám
37 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 38 vösen pótolva ki az egyházi és állami törvény hiányait, mint a népoktatásnak egészen önálló szabályrendelettel szervezésénél, néha erős kezekkel emelve magasra a haladás zászlóját, mint a csurgói gymnasiumnak fogymnasiutúrná fejlesztésénél ; néha uj életet lehelve a nemzet testétől elszakadt, már-már enyészetnek indult tagokba, Mózesi bölcseséggel és prófétai előre látással elevenitve meg a szét-szórt csontokat s az egész nemzet figyelmét híva fel azok gondozására, mint a Horvát-Slavon missiónál! Oh az a nagy lélek, az a nemes szív, amely ily nagy szabású, mindig életbe vágó tervek alkotásával foglalkozott a részére Isten által kijelölt kisebb téren, valóban országokra szóló sikereket ért volna el, ha a gondviselés nagyobb tért jelölt volna ki számára. Ő igazi reformátori szellem volt, aki ha valahol hiányt, tespedóst, hátramaradást, visszaesést tapasztalt, teljes erejét latba vetette, hogy azon segitsen. Fáradhatatlan buzgósága folytán lett minden téren a tettek embere és nagyszabású alkotásai által tett bizonyságot az Isten kegyelmének evangeliomáról. * * * De bizonyságot tett arról a terveiben lefektetett eszmékhez való szívós ragaszkodás által is. Igaz és nagy sikereket mindig csak az erős meggyőződés és az azon nyugvó szilárd elhatározás érhet el, amely bízik nemcsak eszméje igazságában, hanem annak sikerében is, tehát nem ingadozik, mint a nádszál és nem hajtatik ide s tova a vélemények szele által. Sok emberben megvan a jó akarat, sokban megvan a széles látkör, a tervező tehetség is, de mert látja a valósulás útjában álló akadályokat, gondolatait inkább magába zárja, terveit pihenteti, nem akar megküzdeni a felmerülhető nehézségekkel. Tudja bár, hogy minden diadal csak küzdelem árán szerezhető meg, mégis irtózik felvenni a küzdelmet, többre becsülvén ennél a jó békességet és a csendes nyugalmat. Vannak mások, akiket minden gondolat-nyilvánításukban, minden tettükben, a másokra való tekintet feszélyez, jó szándékuk valósítása, a közjó eló'mozditása érdekéből sem akarnak összeütközni senkivel. Az ilyen gondolkodású és jellemű embereket nem kárhoztatjuk felettébb, de azt kimondhatjuk, hogy a közjónak soha sem tesznek annyi szolgálatot, mint azok, akik Pál apostollal azt tartják: „Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az úrtól, akik tehát a célért futva, nem tekintenek az utánuk valókra, hanem csak az előttük levőkre.“ Körmendy Sándor a Pál apostol-féle erős jellemek közé taitozott, szívósan ragaszkodott eszméihez, megtántorithatatlanul hízott azok helyességében, kitette magát értük sokszor barátai elhidegülósének, anyagi áldozatoknak és veszteségeknek, csakhogy jó szándékait valósíthassa és bizonyságot tegyen az Isten kegyelmének evangeliomáról. * * * Végre bizonyságot tett Körmendy Sándor az Istenkegyelmének evangeliomáról közhasznú céljai elérése érdekében az eszközök okos felhasználása által. A jól megfontolt terv, az eszméhez való szívós ragaszkodás még nem biztosítják a jó szándékék sikerét, ha nem rendelkezünk az eszközökkel, a melyek a megvalósuláshoz szükségesek. Az eszközöket a célok kiviteléhez az idő és alkalom szolgáltalak. Néha önként kicálkozik a tettre és alkotásra az idő és alkalom, néha nagy fáradsággal, kitartással, küzdelemmel kell azt előkészíteni. De akár Önként kínálkozzék, akár munkánk, fáradságunk folytán álljon elő, ha fel nem használjuk a kellő pillanatban, elrepül és csak ritka esetben jön ismét vissza. Ezért sikert rendszerint csak azok érnek el, a kik a szándékuk kivitelére szolgáló alkalmat elrepülni nem engedik, azt a kellő időben megragadják, sőt annak elébe sietni igyekeznek. — Mindez azonban nagy szellemi éberséget, megfontolást, előrelátást, kitartást és erélyt kíván. A mi gyásztiszteletünk tárgya : Körmendy Sándor ur birt és rendelkezett mindezen tehetségekkel. Fáradhatatlan volt nemes és nagyszabású céljai megvalósitására szolgáló eszközök okos előteremtésében és megválasztásában, a kínálkozó alkalom felhasználásában. Tudta, hogy nagy célok nem érhetők el csekély eszközökkel, ugyanazért igyekezett a cél érdekében minden erőt összpontosítani, igyekezett a jóakaratnak, az érdeklődésnek bárhol felcsillanó kis szikráját lángralobbantani, az áldozatkászség bármely csekély forrásának cseppjeit az ő nemes terveit tápláló csatornába vezetni Bámulatos volt az ő fáradhatatlansága és tettereje, a mely soha nem lankadt. Az ő közügy szeretető valóban páratlan volt, a mely abban is mutatkozott, hogy midőn akár az ország fővárosában, akár a vidéki helyen egyházi ügyeink intézésére összejöttünk, ami időnk a hivatalos teendők végzése után fen tmaradt, s a mit mások nyugalomra vagy szórakozásra szántak, 0 azt is rendszerint az egyház és iskola, a vallásosság és nevelés érdekei előmozdítására szentelte, mert mindenütt volt oly ismerőse, a kit ezen ügyeknek megnyerni, áldozatra buzdítani vagy a kitől tanácsot, útbaigazítást, pártfogást kérni igyekezett. A fáradhatlan tevékenység mellett a legnagyobb okosságot fejtette ki az alkalmak felhasználásában. Világos ószszel bölcs előrelátással számította ki az esélyeket, kutatta fel a megnyitható forrásokat. Ha arról volt szó, hogy közhasznú terveinek támogatókat, pártfogókat szerezzen, félre tett minden egyéni, felekezeti, politikai párttekinteteket, a közérdeknek álárendelte egyéni előnyeit és becsvágyát. Barátnál úgymint ellenfélnél személyes érintkezéssel és rábeszéléssel igyekezett a jó cél érdekéban felkölteni és gyümölcsöztetni az áldozatkészséget. Mikor mások még alig értették meg az ügy fontosságát és jelentőségét, még csak fontolgatták a nehézségeket és akadályokat, a melyek a sikernek átjában állanak, 0 már a tettek mezejére lépett, munkatársakat keresett, kik az Ö lelkesedéséből erőt merítettek, jóltevőket gyűjtött, a kik ádlozatot hoztak az ügyért,de mind a munkában, mind az áldozathozatalban maga ment elöl jó példával. Ennyi jó igyekezettől, fáradhatlan tevékenységtől, előrelátástól, áldozatkészségtől az isteni gondviselés nem is tagadta meg az óhajtott sikert. A csurgói ev. ref. főgymnasium felvirágzása, a Horvát-Slavon missio rendezése, a kaposvári, nagy-kanizsai fiumei, daruvári ev. ref. egyház 3*
