Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-01-18 / 3. szám

35 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 36 fejének kihűlt földi tetemei pihennek. Megjelentek, hogy megadják a végtiszteletet annak a férfiúnak, aki annyi téren munkás, a munkában mindig és mindenütt hűséges^ buzgó és fáradhatatlan vala. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a bű lelkipásztorát veszített gyülekezettel a belső somogyi ev. ref. egyházmegye, amelynek a boldo­gult hosszú időn keresztül nagy tevékenységű esperese, közigazgatásának újra szervezője, népiskoláinak és egész nevelés ügyének felvirágoztatója, csurgói gymnasiumáuak főgymnasiummá fejlesztője, annak jövendőjének, anyagi helyzetének megszilárditója, tovább fejlődésének biztosítója, ezzel második megalapítója, az egész egyházmegyének mindvégig szellemi vezére volt. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a hú lelkipásztorát veszített egyházzal, a du­nántúli ev. ref. egyházkerület, amelynek a boldogult több mint egy negyed század óta közügyeinek legbuzgóbb har­cosa, hosszú ideig egyházi aljegyzője, 6 év óta egyházi főjegyzője, azonkívül tanácsbirája, misszió-bizottságának fá­radhatatlan elnöke, lelkész vizsgáló-bizottságának h. elnöke, főisk. igazgató-tanácsának tevékeny és áldozatkész tagja volt. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és a hű pásztorát veszitett gyülekezettel a ma­gyarhoni ev. ref. egyház, amelynek törvényhozó és köz­­igazgatási testületéiben, mi óta azok állandó szervezetet nyertek, mint a dunántúli ev. ref. egyházkerület képvise­lője állandóan buzgó és tevékeny részt vett és ezen tes­tületnek alkotásaiban és intézkedéseiben az ő munkálko­dásának, egyházunk önkormányzatához való ragaszkodásának áldásos nyoma maradt. Ott volt az 1881, évi debreceni zsinaton azon kiváló tagok között, kik egyházuk szere­­tetétől vezéreltetve az egyházi közalapot megalkották és annak alapjának megvetésére önkéntes áldozataikat azon­nal meghozták. Együtt gyászol e koporsó mellett a mélyen sújtott családdal és ahű lelkipásztorát veszitett gyülekezettel Somogy vármegye nagyérdemű közönsége és hazafias társadalma, mert a boldogult ezen vármegye bizottságának évtizedeken keresztül nemcsak tevékeny tagja, két Ízben országgyűlési képviselője volt, hanem a midőn a haza becsülete, java azt kívánta, az l848/9-ik évi szabadságharcbau, mint 19 éves tanuló ifjú a haza és szabadság szeretettől indíttatva, oda állott azon hősök közé, akik életük feláldozásával keltek védelmére a nemzet jogainak, alkotmányának, sze­reztek dicsőséget és elismerést a magyar névnek, vérükkel öntözték gyökereit a magyar alkotmány fájának, amely ezen önfeláldozás-készségből táplálkozva, kibírta az önkény uralom és nemzeti elnyomatás hosszú telének dermesztő hidegét s a szabadság napjának a nemzeti élet egén való feltűnésével uj életre ébredt. Amely eszmékért a nagyra törő ifjú egykor lelkesedett, azok megtartották reá nézve vonzó erejüket élete utolsó pillanatáig, vezették működését a köz­élet terén és tették hivatottá arra , hogy ezen irány szolgálatában sokaknak vezére, bizalmának letóteményezése legyen. Hogy Körmendy Sándor, az egyszerű református pap, ily sok téren működött áldásosán és sikeresen, hogy mű­ködésében mindig eszmei magaslatra emelkedett, annak oka abban volt, hogy ő megértette, átérezte s életének irányzójául választotta a fáradhatatlan és törhetetlen erejű apostolnak, Pál apostolnak ama szavait : „Semmivel nem gondolok, az én életem is nekem nem drága, csak elvé­gezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, me­lyet vettem az Úrtól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról. (Csel. XX. 24.). Egész élete» annak minden törekvése ezen magasztos szavak által irányittatott, ezeket lehet felismerni mind az egyházi, mind a polgári élet terén való működésében s ez tette őt a tettek emberévé. Igen, bizonyságot tett ő az Isten kegyelmének evan­­geliomáról, nagyszabású terveinek bölcs megalkotása, azok­ban kifejezett eszméihez való szívós ragaszkodás, s a célra vezeté eszközök okos megválasztása által. * * Napjainkban sokszor panaszkodunk, gyászoló gyüle­kezet, hogy a régi idők jobbak voltak a mostaniaknál, hogy megnehezült az idők járása felettünk. Ha ezzel azt akarnánk mondani, hogy a mai világban nincsenek jó és nemesszivü emberek, akik a közjóért lelkesednének és áldozatot hoz­nának, nem volna igazunk. Vannak, gyászoló gyülekezet, ma is jó, nemesszivü emberek, csak hogy ma már egye­sek jóakaratára sokkal nehezebb közművelődési és köz­jótékonysági intézményeket építeni, mint lehetett a múltban, mert ma ezen intézményekkel nagy igények vannak össze­kötve és azoknak áldásaiban is ma sokkal többen töre­­kesznek részesülni, mint régebben. Ugyan azért ezen in­­intézmények megalapitásához , a haladó kor követelmé­nyeinek megfelelő fenntartásához nemcsak egyes kiváló egyének jóakaratának megnyilatkozása, hanem az egész nép felbuzdulása, édes mindnyájunk lelkes támogatása szükséges. Nehéz nekünk, akik a múlt hagyományaihoz vagyunk szokva, a gyakorlati élet terén mindig azon elvre építeni, hogy mindent a népért és a nép által. Pedig hova tovább, kénytelenek leszünk belátni, hogy csak azon eszmék arathatnak diadalt, azok az intézmények lehetnek biztosak és szilárdak, amelyek az egész nép szivét lelkét áthatják, amelyeket az összeség ereje támogat. Alig ismer­tem embert, legalább a magyar társadalomban nem, aki­nek leikével ezen nép-uralmi eszme annyira összeforrott volna, mint Körmendy Sándor. 0 az Isten kegyelmének evangéliumát látta kifejezve ezen elvben, mind az egyházi, mind a polgári téren és mindegyiken kívánta azt alkal­mazni, nem ijedve meg annak szélsőségeitől, túlzásaitól sem. Ennek volt következése, hogy tervezései mindig nagy szabásuak, nagy méretűek, széles alapúak voltak, ame­lyek bennünket megleptek, a kétségeskedés, bizonytalanság miatt közöttünk sok aggályt, ellenvéleményt keltettek fel, de csodás módon, nagy örömünkre, mégis legtöbbnyire si­kert arattak. Helyzeténél fogva a belső-somogyi ev. ref. egyház­­megye volt az a tér, amelynek intézményeire rányomta az ő erős egyéniségének bélyegét, itt foganatositott az igaz­gatás és szervezés terén gyökeres változtatásokat, néha megelőzve a törvény későbbi intézkedéseit, mint a köz­­igazgatás és törvénykezés különválasztásánál; néha üd­

Next

/
Thumbnails
Contents