Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-24 / 21. szám
339 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 340 Majd Ujváry Ferenc apátkanonok-plebános szólt. Testvéri szeretetbó'l üdvözlöm az én kedves barátomat az ev. ref. egyház püspökét. Egy munkát végezünk, az Ur szőlőjében dolgozunk, jó szomszédok vagyunk. A 20-ik század ugyan más malomban őröl, mint amiben mink őriünk, más munkákat, más eszméket forgat elméjében. A 20-ik század a szabadság, a felvilágosodás szárnyain nagyon messze halad és annyira megy, hogy nem látja az égtől az Istent, nem látja az emberben a lelket, megtagadja a vallás szentségét, jelszava lett ennek : nincsen Isten, nincsen lélek, halhatatlanság, nincsen felelősség, az emberek nem tartoznak számolni Istennek, csak a földi törvénynek. Ennek az iránynak mi feltétlenül ellene vagyunk, mert ezek az államoknak éppúgy, mint a családoknak pusztulását vonják maguk után. A törvények az emberi szivek, az emberi lelkek durva kifakadásait megtudják torolni; de nincsen oly törvény a világon, amelyik a gonoszságoknak a csiráját fojtaná el és a csiráját elfojtván, nemesebb magvakat hintsen az emberek szivébe; ezt csak a vallás teheti meg, mely azt tanitja, hogy minden ember felelősséggel tartozik nemcsak azokról, amik napvilágra jőnek, hanem azokról is, amiket csak az Isten lát. A vallás az, ami az embert polgárokká neveli, ez az, ami a családokat boldoggá, a nemzeteket erőssé teszi; ezen az utón haladunk mi, kik az ember magasabb rendeltetése felé való nevelés nagy munkáját végezzük, akkor, mikor a jónak és rossznak ismeretével beoltjuk szivükbe azt, hogy a rosszat gyűlöljék, kerüljék, a jót pedig szeressék, kövessék. Ez által tesszük boldoggá az emberiséget, melyet semmiféle más intézménnyel elérni nem lehet. Üdvözöllek főpásztori utadon, legyen szentgyörgyi harmat ajkadon az Istenigéje, legyen foganatos, mit híveid közt hirdetsz : a szeretet, a békesség, az egyetértés, az erények tisztelete, a szorgalom, a munka, a fáradságot nem ismerő önfeláldozás, a hazaszeretet és az Istennek félelme, szóval amelyek az embert jóvá naggyá, erőssé, amelyek a családot és nemzetet boldoggá és virágzóvá teszik. Vezéreljen Isten áldása s szép munkádnak gyümölcsét is élvezhessed. Majd dr. Véghely Kálmán felolvasta dr. Fenyvessy Ferenc főispán ur üdvözlő táviratát, mire dr. Ováry Ferenc éltette a főispán urat s azon hő óhajunknak adott kifejezést, hogy minél elébb felgyógyulva hozza Isten közénk. Fölköszöntőt mondtak még Kenessey Móric Antal Gáborra, Szeglethy György az egyetértésre és azokra, kik ennek fentortásán munkálkodnak. Ihász Lajos a testvér ág. hitv. ev. egyházkerület nevében Antal Gáborra, Udvarhelyi Gyula a magyar haza boldogságára. Demjén Márton Kenessey Móricra, Horváth Dezső Mórocza Kálmánra, Mórocza Kálmán Ihász Lajos egyh. kér. felügyelőre, dr. Rosenberg Jenő és Rosenthál Nándor Antal Gábor püspökre, Fodor Gyula Kolozsváry József alispánra. Végül püspök ur szólt: Nagy hálával tartozom első sorban kora ifjúságomtól fogva a veszprémi ev. ref. egyházmegyének, mely engem nevelt és neveltetett, azután a Tekintetes Nemes Törvényhatóságnak, mert a társadalmi tevékenységre ez a vármegye nevelt engem, 28—30 éves voltam, mikor belekerültem társaságukba azoknak a nagyoknak, kiknek emléke a megyéken és a hazában örökké áldott, kik arra tani" tottak, hogy a hazát, a közügyet, felekezeti tekintet nélkül szolgálni kell, érdem és szükséges. En e tekintetben az én kedves TJjváry barátommal hasonló sorsban vagyok, O is először nem papnak készült, más pályán volt, megismerte az életet más téren is, —• én is más pályán indultam el, ott értettem meg a vallásnak, a hitnek, az erkölcsnek igaz értékét. Ott tapasztaltam, hogy ha valaki fáradtságot vesz magának arra, hogy belenézzen az életbe, akkor igenis azt mondja, az emberi kebelnek szüksége van a vallásra és minden baját a társadalomban egyedül egy orvosság, a szeretet gyógyítja' meg. En ennek a szeretetnek munkájára határoztam el magamat, hogy gyakorolni fogom, hirdetni fogom, mikor a lelkészi pályára léptem a tanári pályáról és Istennek hála, mondhatom, hogy ott, azon a vidéken, a hol ezt kezembe vettem, sikerrel gyakorlom. Nem teszek mást, mint azt, hogy a kölcsönös szeretetet a különböző felekezetek közt élesszük, azonkívül a polgári életben hassunk oda, hogy az igaz szabadság a renddel mindenütt megférjen és ez által hazánk élete a legbiztosabb alapra fektettetik. A jelen alkalommal köszönetét mondok a nemes szivü megnyilatkozásokért s két távollevőről emlékezem meg és szivem mélyéből éltetem őt! dr. Fenyvessy Ferenc Veszprém vármegye főispánját és a róm. kath. ielekezet főpapját, ki e városban lakik, kit munkája és személyisége után is tisztelni tanultam, br. Hornig Károly megyés püspök urat, Isten áldását kérem e városra e vármegyére, mely tetemes áldozatokat hozott már eddig is ami dunántúli egyházkerületünk pápai főiskolájának, áldja meg Isten a vezetőket, kormányzókat, hogy munkáik nyomán legyen boldog e nép és viruljon fel az édes magyar haza ! (Folyt, köv.) Demjén Márton. Ragaszkodhatunk-e még az evangeliomi hithez ? Ma már meglehetős számmal vannak, sőt napról napra sokasodik a számuk azoknak, kik az evangeliomi hitet, ha ugyan még nem halottnak, de bizonyára haldoklónak tartják. Azt a hitet t. i. mely „a megfeszített Jézus Krisztuson kívül“ semmi másról nem akar tudni, mely a keresztről való tudományt a keresztyénség központi tanának és a keresztyén vallásos élet egyedüli alapjának tekinti. Úgy vélekednek, hogy e hitet a tudomány, a filozófia és a bibliai kritika egyesült támadásai szétfoszlatták. Mert oly világnézletre, az emberiség történetének s a biblia inspirációjának oly felfogására volt az alapítva, ami helytelennek bizonyult az idők folyamán. A gondolkodásnak és érzésnek csak egy fázisa volt az, melyből a világ már kiábrándult s a theologiai régiségek múzeumában van a helye. Itt, előre is megjegyezzük, hogy a történelemben, a filozófiában és a természettudományokban jártas ko
