Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-05-10 / 19. szám

313 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 314 160. Hollósi Mihály, Kisbajom 1736 — 1739. 161. Hollósi János, Béc ? Hoboly 1750. 162. Horváth Adám. Született Tunyogon Szatmár megyében. Szathmáron a syntaxist végezte, onnan ment Debrecenbe, hol a logicat, rhetoricát elvégezvén 1782. Losoncon snbscribált. 1785-ben N.-Dobszára ment rector­­nak, 12 évig viselt tanítói hivatalt. Csokonai rektorságá­­ból Gyöngyösmellékre rendeltetett' papnak 1797-ben, Gyöngyösmellékről 1799-ben Viszlóba, Viszlóból 1803- ban Hobolba rendeltetett s hol maradt 1811-ig, ez évben Pettendre változott s ott egy esztendő múlva meghalt. 163. Horváth Eudre, elébb róm. kath. áldozár. Szü­letett 1821. nov. 5 én. Tanulmányait eleitől végig kitűnő sikerrel Győrben folytatta s végezte a papi szeminárium­ban. Nehány évig a gróf Bruoszwick családnál nevelős­­ködött Martonvásárhelyen és Budapesten. A szabadság­­harc idején, mint tábori pap kezdettől végig a hadsereg­nél tartózkodott. A harci zaj elmúltával Győrbe tért mint otthonába vissza, ámde püspöke üldözése elől menekülnie kellett. Mint menekülő, hosszas bolyongása után Somogyba jött s a félre eső kisbajomban Mezey Pál lelkész halálá­­lával talált csöndes menhelyet. Itt a szenvedett politikai s egyházi üldözés s néhány nevesebb ref. lelkészekkel érintkezés, meggyőződését lassanként átalakította s hoz­zánk a ref. egyház kebelébe áttérésre, vezette 1849 végén vagy 1850 elején. Az áttérési formaságok megtörténte után papi vizsgát tett a mi hitvallásunk értelmében s mint felszentelt ref. lelkész rendeltetett Csurgóra tanárnak s IT ik lelkésznek. 1854-ben Inkére ment rendes lelkésznek s ott szolgált 1896-ban történt haláláig. Az egyházme­gyében tiszteletbeli jegyző, majd huzamosabb ideig tanács­­biró volt. Kitűnő műveltségű, finom modorú, udvarias egyén volt, egész lényén meglátszott, hogy nem kálvinista anyagból gyúrták. 164. Horváth József. Született Csurgón 1829-ben iparos családból. Elemi és gimn. tanulmányait szülőhelyén bevégezve Debrecenbe ment, de a szabadságharc kitör­vén, tanulását félbe hagyta, honvéd lett s mint ilyen har­colt a fegyverletételig. A ‘harci zaj megszűntével ismét Debrecenbe költözött s végezte az akadémiai tanfolyamot kitűnő eredménnyel (ex omnibus eminens). Vissza száll­­ván hazájába, az egyházmegye az éppen akkor szervezett csurgói gimn. új tanszékbe iktatta 1885-ben a tanári so­vány jövedelmű állást a kutasi lelkészséggel cserélte föl 1859-ben s itt szolgált 1867-ig, amikor a szabási egyház választotta meg lelkipásztorává, innét 1885-ben a lábodi egyház hívta meg. Bábodról 1889-ben Visontára költözött s az egyházban végezte be munkás, közhasznú életét 1895 március 11-én. Az egyházmegyei közéletben mint censor, gyámpénztáros és tanácsbiró példás buzgalommal és ritka becsületességgel szolgált huzamos ideig. Gyerme­kei nem lévén, szorgalommal s ügyes gazdálkodással je­lentékeny vagyonra tett szert s halálakor mintegy 15000 forintot hagyott végrendeletileg a maga és neje rokonai gyermekeinek, a két gyámoldának, a csurgói és debreceni iskoláknak, azon egyházaknak, melyekben mint lelkész működött, keresztfiai s leányainak. 165. Hubai Bálint, jött Külső-Somogyból, nagy kor­hely. Időközileg több egyházban megfordult. Rendes lel­készként szolgált Nemesdéden 1745—1747. Hőke L. a Prot. Egyh. Iskolai Lapok 1873. évi folyamában érdemi­leg jellemzi. 166. Huszár István, Szentbenedek 1720 — , Kadar­kút 1728 —1756, Hatvan 1756—1761, Kadarkút 1761 — 1763 f. I) 167. Igmándi Márton. Csökölyi lelkész és belső­­somogyi esperes a XVII. század vége felé. Demasként a a jelenvaló világhoz ragadván, mind papi, mind esperesi hivatalát letette, katholizált s kaposvári tisztartó lett bit­hagyása jutalmául. Meghalt a régi Írások szerint boldog­talanul, Kaposvárott. 168. Igmándi János, Nemeskisfalud 1749 — 1751. 169. Igriczei István, Zádor 1743—1749, Lábod 1749-1751. K) 170. Kábái János, Gy.-Mellék 1784 — 1790 f. 171. Kádas Mihály, Visonta 1739—1711, Hedra­­hely 1741-1719, Kutas 1747—1749. . . . Pata 1754— 1763, Béc 1713—1766, Pata 1766—1770. 172. Kacsóh Lajos. Született Nagy-Kun-Karcag vá­rosában 1812. nov. 19-én az elemi iskolát és a gimn. tanfolyam ott tanított részét bevégezvón, a debreceni fő­iskolába ment, hol az akad. tanfolyamot végezve, 1834- ben Somogyba a nagybajomi egyházba jött rektornak. Az egyházmegyének akkor N.-Bajomban lakott elnökei csak hamar felismervén a fiatal tanítónak vas szorgalmát és alapos készültségét, igyekeztek őt a csurgói gimnázium részére tanárul megnyerni. így lett, hogy 1837-ben az akad. tanítóság befejezése után, midőn még előzőleg a papi vizsgát is letette s mint ilyen lelkészül felszentelte­tett volna, tanárrá megválasztatott s választói benne nem csalatkoztak. Mint tanár — bár az akkori beosztás szerint a má­sodik lelkészi teendőkkel is el volt foglalva — teljes oda adással s ifjú hévvel fáradozott. Az akkori idők szelleme szerint a fegyelem gyakorlásában vasszigoru, de személy­válogatás nélkül igazságos, a tankezelésben biztos és ala­pos tanerő. Nem csak én, de velem összes volt tanítvá­nyai, mondjuk, hogy a mit még ma is az exact tudomá­nyokból tudunk : Kacsóh Lajosnak köszönhetjük. Nagy-Bajom. Id. Csire István. jegyes I^üzteményEf;. — Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük. — Gyászhirek. Vettük a következő gyászjelentéseket: A csurgói ev. ref. főgimnázium tanári testületé, mély fáj­dalommal jelenti, hogy szeretett kartása Matter János tanár folyó évi május hó 2-án reggel, életének 42-ik — intézetünkben való működésének 12-ik évében hosszas szenvedés után elhunyt. Nyugodjék békében! Az ev. ref. Jő gimn. tanári testületé.

Next

/
Thumbnails
Contents