Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-05-10 / 19. szám
Tizennegyedik évfolyam.19. szám. Pápa, 1903. május 10. A lap szellemi részét illető közlemények a szerjieeztoséghez Kis József felelős szerkesztő cziméré küldendők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolam atiők Faragó János fomunkatárs czimére küldendők. Az üj egyházi törvénytervezetről. in. A lelkészekről. A lelkészekről szóló szakasz adja meg a törvény szorosabb értelemben vett egyházi jellegét, amennyiben a többi szakaszok inkább a külső adminiszrációra fektetik a súlyt, addig e szakasz a sajátképpeni egyházi cselekményeket szabályozza, feltüntetvén a lelkészek hivatását, munkakörét az egyházi élet minden fázisában. A különbség a mostani törvény és a tervezet között első sorban is abban nyilvánul, hogy a tervezet megállapítja, kik és micsoda előleges feltételek alatt és mily minőségben alkalmazhatók a lelkészi pályára lépni óhajtó egyének. Ezek a feltételek: a gimnázium elvégzése után nyert érettségi bizonyítvány; a theológia mind a négy évfolyamának nyilvános elvégzése után kiállott lelkészképesitő vizsgálatok ; a törvény szerinti kibocsátás (exmissio) és ezekhez járul a rendes, önálló alkalmazásba jutott lelkészek ünnepélyes felavatása. Eme feltételek és a lelkészi szolgálat minőségének körvonalozása mindenesetre előnyére válik a törvénytervezetnek. A mi már az egyes feltételeket illeti, a középiskolai érettségi vizsgálat reformálására irányuló törekvésekkel kapcsolatban itt-ott felmerült amaz óhajtás ellenében, — bogy a tbeologiára való felvételre legyen elegendő' a VIII. oszt. elvégzéséről szóló bizonyítvány — helyes a törvénynek az érettségi bizonyítvány szükségességét kimondó intézkedése, mert a lelkészi állás színvonalát inkább emelni, mint alászállitani érdeke és kötelessége egyházunknak. A theologiai tanfolyamok elvégzését illetőleg a szükség most — sajnos — törvényt ront, de a jobb jövő reményében mégis ki kell mondani, hogy annak nyilvános elvégzése előtt senki sem bocsátható vizsgákra, azonban az utolsó évben a gyakorlati életre sokkal több gond volna fordítandó. A vizsgák letétele egyöntetűen történik a szervezett bizottságok előtt, azonban a lelkészi szolgálatra kibocsátás és felavatás általános módjának meghatározása bár a zsinat jogkörébe tartozik úgy a törvény, mint a tervezet szerint (86 —195. §. h) mégis a kerületek önrendelkezési hatáskörébe utaltatott (50—142. §. e) s igy nem csak kerületenként, hanem egyházmegyénként is különböző, holott ezek a lelkészképzés betetőzését képezvén, a mint a lelkészképzés egyetemesen szabályoztatok, úgy ezeknek is egyöntetűnek kell lenni minden kerületben. A mostani törvény alapján a kerületek intézkedtek a segédlelkészek kibocsátását illetőleg; tehát mindegyik kerületben különféle módozat állott fenn, egyik helyen a püspök, másik helyen az esperes végezte. De hogy a kerületek sem alkottak szabályrendeletet — legalább a dunántúli nem — kitűnik abból, hogy az egyes egyházmegyékben egészen eltérő módon történik a kibocsátás ténye; igy pld. a mezőföldi egyházmegyében ünnepélyes módon a gyülekezet előtt kibocsátó beszéd és eskü kivétele mellett, — a belsősomogyi egyházmegyében pedig egyszerű levélbeli felhatalmazás alapján. A tervezetnek az egyöntetű eljárásra való törekvése mindenesetre helyes és célszerű, azonban ez is csak fél intézkedés, mert 19
