Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1903-04-12 / 15. szám
239 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 240 Részlet a püspöki jelentésből. Egyházi életünk terén állandóan felszínen van az 1848 : XX. t.-cz. végrehajtására irányzott törekvés és kétségtelenül nem is fog megszűnni addig, amig a magyarországi bevett vallásfelekezetek, főleg pedig a protestáns egyházak illetékes hatóságai és a magyar állami kormány, illetve törvényhozás közegyetértésével valamely alakban meg nem oldatik. Azért mondom valamely alakban, mert hogy ezen törvényczikk alapján minő és mekkora igényeket formálhatnak az egyházak az állam és annak anyagi támogatása irányában, arra nézve még ma is, annyi vita, annyi harcz, annyi eszmecsere után is, végetlenül eltérők a vélemények, pedig eddig a harcz csak magunk között folyt arra nézve, hogy mit kérjünk, mit követeljünk ezen létező, de 55 év alatt csak igen kis részben végrehajtott törvény alapján az államtól. Épen a sok, egymástól eltérő vélemény miatt nehéz e téren előre haladni azoknak, akiknek feladatul jutott az államkormány elé terjeszteni egyházunk igényeit olyan alapon, amely egyrészről egyházunk hivei közvéleményének és egyházunk életbevágó érdekei biztosításának is megfeleljen, másrészről a fennálló helyzetnek is, és az állam részéről meghozható áldozat mértékének figyelmen kivül hagyása folytán az elérhető eredményt az elérhetetlenre törekvés miatt ne koczkáztassa. Az e tárgyban felszínre jutott vélemények zűrzavarában egészen elfogadott szilárd álláspontnak, amelyet kevés ellenkező vélemény ostromol, csak az tekinthető, amit még boldogult nagyérdemű fögondnokunk Tisza Kálmán véleménye értelmében foglalt el egyházkerületünk, amidőn kimondotta, hogy az 1848 : XX. t.-cz. betüszerinti végrehajtását, vagyis, hogy minden egyházi és iskolai szükségleteink az állampénztárból fedeztessenek, nem kívánja, hanem kívánja egyházi és iskolai szükségleteink magunk erejéből nem fedezhető részének az 1848 : XX. t.-cz. szellemében államsegéllyel való fedezését. Hogy mik legyenek ezen szükségletek és milyen mérvben igényelhetnek kielégítést, az még magunk között eddig megállapítva nincs, de hogy e tekintetben czélhoz jussunk, a múlt év őszén tartott egyházkerületi közgyűlésünk, püspöki jelentésem kapcsán, 13. jkv. pont h) alatt azon határozatot hozta, hogy kerestessék meg a konvent, hogy az ág. hitv. ev. egyház bennünket közösen érdeklő ügyeink tárgyalására kiküldött bizottságával lépjen tárgyalásba annak megállapítására nézve, miféle szükségletei és igényei vétessenek a két protestáns egyháznak számításba és mekkora maximális adóteher vétessék fel alapul a fedezet kiszámításánál s amidőn eziránt a vegyes bizottság, illetve a két egyház illetékes hatósága megállapodott, akkor terjeszsze munkálatát a minisztérium elé, kérve a megállapodáshoz való hozzájárulását, hogy ennek alapján biztos számítás legyen tehető arra nézve, mekkora államsegélyre lenne egyházainknak szüksége, hogy híveinek egyházi adóval való tulterheltetése megszüntettessék. Az egyetemes ev. ref. konvent egyházkerületünk ezen indítványát elfogadta, valamint hozzájárult ahhoz az ág. hitv. ev. egyház is, minek folytán a vegyes bizottság összehivatott folyó évi január 22-ére Budapestre, amelyen az ügy elvi szempontból megbeszéltetett. A megbeszélés alapján megállapodott a vegyes bizottság — anélkül, hogy jegyzőkönyvileg határozatot hozott volna — abban, hogy egyrészről szükségesnek tartja az 1848 : XX. t.-cz. 2. §-ának, tehát az egyházak közötti teljes jogegyenlőségnek végrehajtását sürgeti és az ezen czél elérése érdekében készítendő munkálat öszszeállitására egy négy tagú albizottságot küld ki. Követendőnek tartja továbbá a vegyes bizottság az 1848 : XX. t.-cz. 3. §-a alapján, hogy egyházunk mindazon szükségletei, amelyek annak fennállásának és megszilárdításának biztosítására szolgáló intézmények létesítésére és fenntartására szükségesek, de amelyeknek költségeit egyházunk hivei nagy egyházi adójuk daczára sem képesek fedezni, állainsegélylyel fedeztessenek, egyházunk hivei egyházi adóval való tulterheltetésének megszüntetésére pedig, mivel egyházunkat e miatt elháríthatatlan veszély fenyegeti, adjon az állam mielőbb más czélra nem fordítható külön segélyt. Ezen munkálat elkészítésére a vegyes bizottság külön hat-tagu albizottságot neveztetett ki. Mindkét albizottság, ha saját munkálatával elkészül, azt a közös bizottság elé terjeszti. A bizottsági ülésen történt felszólalásokból megállapítottnak tekinthető az is, hogy a két protestáns egyház az államsegélynek az 1848 : XX. t.-cz. alapján való igénybevételénél nem arra kíván helyezkedni, hogy amennyi állami eredetű vagyon van a r. kath. egyház kezén, ahhoz arányban adassék ki a protestáns egyház segélye is, hanem a segély mérvének megállapításánál irányadóul csakis az önerejéből fedezni nem képes szükséget kívánja tekinteni. Az albizottságok azonnal megalakultak és azon idő óta az előadók gyűjtik és dolgozzák fel a munkálataikhoz szükséges adatokat, amelyekről egyházkerületi közgyűlésünk lelkésztagjai bírnak tudomással s kilátás van reá, hogy munkájukkal készen lesznek április hó végéig, aminek megtörténte után a vegyes bizottság össze fog hivatni. Mi lesz a bizottság munkálatának eredménye, még inkább mennyiben tudunk a magas államkormánynyal ez ügyben egyértelemre jutni, azt