Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-29 / 13. szám

205

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

206

vánosság előtt a népiskoláról, mint a milyeneket ön a „Magyar Paedagogiai Társaság“ ban hangsúlyozott. Ont eddigelé a holt könyvek irányították. Most tovább ment, beállott passiv szemlélőnek. Hiszi-e, hogy igy tiszta képet szerez a magyar népiskoláról ? Ha hiszi, módfelett csalódik. Csak legalább egy éven át vezetne egy osztatlan hat évfolyamú iskolát, megtudná, hol van az a fundamentum, a mely nélkül eddig bizony-bizony keveset használt a népiskolai beszéd- és értelemgyakorlatok kérdésének. Ha ismeri a 6 — 12 éves gyermek életvilágát, nem sérti meg s nem gúnyolja ki a 200 tanitót. Tudnia kell, hogy az aktivitás nélkül még ember olyan igaz és hű ismerethez nem jutott, a melyet azután igazán és hiven át is vitt volna a gyakorlatba. Ismernie kell a hazai népnevelésnek azt a nyomorúságát is, hogy boldog-boldogtalan belekontárkodik a tanító isteni hivatásába. Ön egyszerre hadvezér lett, mielőtt az alsóbb fokozatokat aktiv szolgálatban megjárta volna. Százszor és százszor tagadom, hogy bárki ügyes és megfelelő vezére lehessen a magyar néptanítónak, ha maga is kitűnő gyakorlati néptanító nem volt. Hol volnánk mi ma, ha kitűnő, praktikus szakértelem kormányozza 1868 óta a magyar népiskolát! Senki sem lehet megfelelő előgyakorlat nélkül orvos, ügyvéd, gyógyszerész, mérnök. Én édes Istenem, ha ügyvéd felett ügyvéd, orvos felett orvos, mérnök felett mérnök mondhat csak szakszerű véleményt, miért kell a legmtívészibb munkát végző néptanítónak avatatlanok irányítása után haladni ? Ön Ítélt a népiskola felett aktiv módon szerzett népiskolai tapasztalatok nélkül. Tiszta dolog, a kinek aktiv módon szerzett konkrét tapasztalatai nincsenek, az tisztán a csengő-bongó teoretikus órtékü frázisokra van utalva. Ilyen emberek oly hajók kapitányai, mely hajóknak kórmányrudjuk nincsen.

Nagyon téved, kir. tanfelügyelő ur, ha azt tartja felőlem, hogy én e sorokkal megakarom bántani avagy talán leckéztetni. Egyedüli célom csak az, hogy igazságot szolgáltassak a méltatlanul megvádolt néptanítóknak s önben ama belátás tudatát ébresszem feJ, hogy a néptanitó illetékes birája csak az lehet szakdolgokban, a kit a gyakorlati néptanítók közvéleménye, mint kitűnő gyakorlati tanitót, olyannak elismer.

Ön 200 iskolát látogatott meg s valamennyiben igazán olyan nevetségesnek találta a beszéd- és értelemgyakorlatok tanításának a módját ? Egyetlen egyet sem talált a 200 között, a ki a szászoknak ön által oly felmagasztalt eljárását legalább csak megközelítette volna ? Lássa, majd elmondom én önnek az alábbi sorokban, hogy sok magyar néptanitó a szászok eljárását természetszerüségben már 10—15 év óta felülhaladta. Álljunk meg itt 1—2 percre, a póstás épen hozza a „Népt. Lapjá“-t. Örömmel olvastam el Borbély József közleményét, a melyben dr. Körösi Henrik, kir. tanfelügyelő tanulmányával foglalkozik. Ugylátszik, Borbély József is kiéreztette dr. Körösi Henrik cikkelyéből a magyar tanitóvilág szellemi szintájának igazságtalan alászállitását. Azt mondja Borbély József: Sem paedagogiai, sem didaktikai szempontokból nem helyes

a szászországi iskolákban divó azon irány, melyet a nyúl bemutatásánál s talán más tárgynál is követnek,

t. i. hogy nem a növendékek ismeretköréből indulnak ki. Azok a kérdések, a melyek (dr, Körösi H.) közleményében felvannak sorolva, nincsenek a gyermek ismeretköréből véve, ahhoz alkalmazva. Azok egyike nem felel meg a 6—7 éves gyermek értelmi felfogásának és értelmi fejlettségének. Ha igy járunk el, akkor az ilyen tanításra jogosan mondhatjuk, hogy „Jecsegés, de nem élet.“ És mit állít dr. Körösi Henrik? .„Az egész tanítás csupa élet, csupa mozgás.“ Borbély József praktikus, tapasztalt képzett tanító, dr. Körösi Henrik oki. középiskolai tanár és tanfelügyelő. De Borbély még más helyen azt is mondja : „Azt hiszem, a mint a módszerben nem múltak felül minket, úgy a tárgykörben sem haladhatnak olyan messze a külföldiek.

(Folyt, köv.)

A mezőföldi egyházmegye közgyűlése.

A mezőföldi ev. ref. egyházmegye március 18 —

19-én tartotta rendkivüü közgyűlését id. Medgyasszay Vince esperes és Mészöly Gyula legidősbb tanácsbiró, mint helyettes gondnok kettős elnöklete alatt, melyen az egyházmegye lelkészi kara madnem teljes számban megjelent.

Esperes a gyűlést buzgó imával megnyitván, úgy ez alkalommal, mint megnyitó beszédében fájdalmasan emlékezik meg azon veszteségről, mely egyházmegyénket Boné Géza egyhrn. gondnok elhunytéval érte. Az egyházmegye is osztozik esperesének a veszteség nagyságát jellemző óhajában és a gondnokságot 20 évig viselt férfiúnak emlékét jegyzőkönyvében megörökíti, a gyászoló családnak pedig részvétét fejezi ki.

Esperes meleg szavakban üdvözli Antal Gábor egyházkerületünk érdemdús püspökét, a ki sok teendője mellett is vett magának időt arra, hogy egyházmegyénk e gyűlésén, a melyet a kegyelet érzése szentel meg, megjelent s megjelenésével úgy elhunyt gondnok, mint egyházmegyénk iránt elismerését nyilvánította. Püspök ur az üdvözlést megköszönve, buzdító szavakkal fejezte ki elismerését egyházmegyénk iránt, a mely egyházkerületünk egyik legrendezettebb egyházmegyéje és azért is, hogy megtudja becsülni a maga munkásait és azoknak emlékét. A gondnoki szék, valamint Bátki Károly lemondása folytán megüresedett egyházi tanácsbirói állás betöltése végett a szavazás április 20 határidővel elrendeltetetett. Szokó István sáregresi és Szalai László fülei lelkészekké választása, úgy Sonkoly Béla kiskovácsi tanítóvá alkalmazást megerősittetett.

Medgyasszai Gusztáv sárospataki theologusnak az egyházmegye kezelése alatt levő Itoboz alapitványkamata kiadatni határoztatott. Esperes 10 órakor a gyűlést felfüggeszti és felhívja a közgyűlést, hogy testületileg vonuljon át az ev. ref. templomban Bóné Géza volt gondnok emlékére megtartandó gyászistentiszteletre. A gyászistentiszteleten jelen volt a gyászoló család, Antal Gábor egyházkerületünk püspöke, Czike La-