Dunántúli Protestáns Lap, 1903 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1903-03-29 / 13. szám

207

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

208

jós főiskolánk gondnoka, Fejérvármegye — Székesfejérvár város küldöttsége, — nagyszámú férfi és női hallgatóság,

A XC. zsoltár 2-ik versének gyülekezeti eléneklése után az egyházmegyei tanítói énekkar adott elő gyászéneket Vincze Sándor enyingi tanító vezetése mellett.

Ennek elhangzása után Szűcs Dezső csajági lel-, kész, egyházmegyei tanácsbiró lépett a szószékre és magas szárnyalásu ima után Neh. XIII: 14. verse alapján tartott eszmékben gazdag emlékbeszédet, melyben vázolta a ref. egyház világi férfiának kötelességét az Isten háza és anyaszentegyházunk iránt; mert csak az tarthat számot a hálás emlékezetre, a ki jót cselekszik az Isenházával és annak rendtartásával. A protest, szellemű- és kiváló szónoki tehetséggel előadott beszéd mind végig lekötötte a figyelmet s találó alkalmazása meghatotta, könnyekre fakasztotta a gyászolókat.

Az istenitisztelet végeztével foiytattatott a közgyűlés és egymásután kerültek sorra a konvent mint zsinatelőkészitő bizottság által készített Egyházi törvény tervezetnek az esperes által az egyes előadóknak véleményezés végett kiadott szakaszai.

Az egyházalkotmányi részt Tóth Károly polgárdii lelkész referálta. Az egyházmegyei közgyűlés az előadó és mások felszólalásai alapján ezen szakaszt általánosságban és nagyobb részben elfogadta, de mégis módosíttatni kívánja a következő főbb pontoknál: A presbyterium és egyházi közgyűlés hatásköre szabatosabban sző végezendő ; a választói jogosultság csak a „saját neve alatt“ adott fizető egyháztagokat illeti; a választói névjegyzék csak 5000-nél nagyobb népességű egyházakban készitendő el; a kezelő személyzet díjazására a gyülekezetek nem kötelezhetők stb. A lelkészválasztásról szóló szakasz előadója Bakó Imre városhidvégi lelkész volt. Az egyházmegyei közgyűlés e szakaszt illetőleg a törvénytervezettel ellenkező álláspontot foglalt el, a mennyiben az egyházak osztályozását és a lelkészek minősítését, mint igen sok esetben igazságtalan és a kor kívánalmainak meg nem felelő intézményt törlendőnek tartja és a szabad választás elvére helyezkedik azzal a megszorítással, hogy a 2-ik lelkészképesitő vizsga sikeres letétele után két évi kötelező káplánkodást mondott ki, ennek leteltével bárhova választható legyen minden segédlelkész. A megüresült egyházakban a lelkészi teendők ideiglenes ellátása és ezzel kajjcsolatban a segédlelkészek elhelyezése az esperesek, illetve egyházmegyék joga maradjon. A simonialis és a választásoknál törvénytelenséget elkövető vagy elősegitő lelkészek a legszigorúbban büntetendők. A kegyeleti és özvegyi időt egy évben óhajtja megállapittatni.

Az egyházi adó és közalapot tárgyaló rész előadója Kutasi Ferenc táci lelkész volt. Egyházmegyénk a termények és szolgálmányok készpénzben megváltását és a dijlevelek átalakítását sürgeti. A convent által ajánlott osztályadó helyett a személyi- és állami adó után kivetendő percentualis adó együttes alkalmazását véleményezi megkötöttség nélkül.

Az egyházi törvénykezést Pálffy Károly és Molnár Béla előadása alapján csekély módosítással elfogadta az egyházmegye; úgyszintén a közoktatási szervezet tervezetét is ifj. Medgyasszay Vince és Szűcs Dezső előadásában.

Az egész tervezetre vonatkozólag az a megjegyzése és véleménye az egyházmegyei gyűlésnek, hogy nagyon részletező és e miatt sok helyen ellenmondó paragrafusokat tartalmaz. Ezért a végszövegezés alkalmával ezek a hiányok pótlandók. A „Prot írod. Társaság“ pártolása, ugyszinte a szatmári egyházmegye átirata folytán Lorántffy Zsuzsánna nőegyesületek alakítása a lelkészek és gyülekezetek figyelmébe ajánltatott.

Végül elhatározta a közgyűlés, hogy a „Magyar Szó“ részvényeiből az egyházmegyei közpénztár terhére 2 részvényt jegyez és felkérte esperesét, hogy körlevélben hívja fel az egyházmegye lelkészeit és presbyteriumait a „Magyar Szó“ járatására és részvények jegyzésére.

Ezek után esperes ur a közgyűlést, a mely a második napon nagyon megfogyott — áldáskivánással bezárta.

Berhida.

Vargha Kálmán,

ref. lelkész.

KönyiásmEptEtés.

Protestáns Szemle. Második füzet.

A II. füzet, elején Zoványi Jenő dolgozata áll ily cim alstt: „A coecejanismus lényege, fejlődése és jelentősége.“ Széles tudományossággal fejti ki meggyőződését, melynélfogva Coccejus valódi prot. szellemű hittudós, miután tanait a szentirásból mentette s miután egyetemes elvül kijelenté, hogy minden theologiai rendszernek egyedül és kötelességszeriien a biblián kell alapulnia. Végül a coecejanismus rendszerét epochalisnak, alapitóját, Coccejust meg prot. egyháztörténelmünk egyik kimagasló alakjának nyilvánítja.

A 2-ik közlemény első részét teszi Stromp László „A Sámán“ c. cikksorozatának. Kezdődik Nordan Miksának a „Conventionalis hazugságok“ szerzőjének véleményén, mely szerint a vallás egyike a mai társadalom conventionalis hazugságainak. Megszövegezett álláspontja értelmében a vallás conventionalis hazugsága alatt azon „tisztelet“ értendő, melyet „a cultura magaslatán álló modern ember a positiv vallásokkal, ezeknek tantételeivel, szertartásaival, symbolumaival és papságával szemben tanúsít.“ És azt hiszi, hogy e kérdésben a vizsgálódásra széles mező és fontos feladat vár. E vizsgálódás elől a vallás jól felfogott érdekéből kitérni nem szabad, mert valóban gondolkozóba ejti az embert, vájjon nincsen-e valamelyes igazság Nordánnak eme tételében: A modern európai pap „az amerikai medicin-embernek és az afrikai almaminak equivalense“, a ki „megfizetteti magát oly cselekményekért és szavakért, a melyeknek merő hókusz-pókusz voltáról meg van győződve.“ S igazat adva abban Nordan-nak, hogy e kérdés elsősorban vallástörténelmi megvilágítást igényel : tanulmányának e megvilágítást tűzi céljául. Szel-