Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-09 / 10. szám

161

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

162

gén elfogadta már az egyházmegye a pénztárak egyesítését, de 7 év óta vajúdik az ügy, mert nem tudtuk megtalálni hozzá a kivitelt. Hát a mi elvileg el vau fogadva s a mi annyi idő óta azért nem valósulhatott meg, mert folyton kerestük, de nem találtak meg hozzá a kivitelt, annak okvetlenül meg is kell valósulni, ahoz a megvalósulás stádiumában nem lehet hozzá szólni ? S a ki mégis hozzá szól, azt mondjuk rá: „beszélni mindenről lehet, denem időszerű és helyén való.“ Furcsa beszéd biz ez-Avagy én nem a javaslathoz szóltam, nem azon fordult meg az egész cikkem, nem annak az alapján mutattam ki, hogy miután én a kivitelt nem láttam jónak, tehát a megvalósitást sem láttam annak, hozzá adva, hogy nem zárkózom el a pénztárak egyesítése elől, ha valaki pénzügyi romlás nélkül, a helyes kivitelre rámutat ?

S nem a javaslat tárgyalása, annak el- vagy nem fogadása volt a febr. 25-iki „ad hoc“ gyűlésre kitűzve? Vagy baj az, ártott az ügynek, hogy én ahoz s annak alapján a kivitelhez épen a megvalósitás stádiumában, tehát kehő időben e lapban szóltam, a hol azok is olvashatták, a kik az „ad hoc“ gyűlésre nem szándékoztak eljönni.

Talán azt várta M. S. lelkésztársam, hogy én mutatok rá arra a kivitelre, a mely mellett én mindig harcoltam, mióta a pénztárak egyesítése szőnyegen van? Engedjen meg, de most a javaslatról volt szó, ahoz kellett szólni, 8 megvallom, hogy én az egyházmegyei pénztár állapotát ismerem csupán, a főgymnasiumét nem, azt ő ismerheti, mert volt pénztárnoka, meg évek óta működik az összes egyházmegyei pénztárok körül, mint számvevő, én tehát csak azt mutathattam ki, hogy az egyházmegyei pénztár mennyi fizetést adhat a közpénztárnoknak, a csurgói főgymn. pénztárát illetőleg el kellett fogadnom a javaslatban proponált összeget, s igy pénztárnoki fizetés cimén 1700 koronánál tovább nem mehettem, a mi szerintem az egyesítendő pénztárak pénztárnoki fizetésére nem elegendő.

A fentiekből önként következik, hogy én egyáltalában nem mondtam azt, hogy az egyházmegye lássa be, hogy éveken át tévedett, csalódott, tehát álljon el a pénztárok egyesítésétől, hanem igenis azt mondtam, hogy szerintem 1700 korona nem elég a pénztárnok fizetésére, a ha mégis annyival belemegyünk abba, majd belátjuk, hogy emelni kell a közpénztárnok fizetését, a mi az egyházmegyei pénztár alapját megingatja ; de nem mondtam, hogy az összes pénztáraknál pénzügyi romlást idéz elő, csak a máig is gyengén álló egyházmegyei pénztárnál, azért a pénztárak egyesítése ez idő szerint nem szükséges, hagyjuk arra a jobb időre, a mikor találunk otyan kivitelt, hogy az egyházmegyei pénztár megingatása nélkül megtehetjük.

Azt sem mondtam, hogy „legyen úgy, mint régen volt“, m9rt nagyon is hangsúlyoztam, a mit már régen hangoztattam, hogy a csurgói főgymn. pénztára tétessék át C.-urgóra.

Rémeket sem rajzoltam seuki elé, csak a valót, az igazat mondtam meg, ha valakinek nem tet-zett az, vagy nem jól esett, arról én nem tehetek.

Különösnek találom s találtam a javaslatban proponált 1700 korona pénztárnoki fizetést, holott az egyházmegye egy ízben már 2000 koronát állapított meg azon a címen, az ellenőrnek pedig 300 koronát, mégis most 1700 koronára redukáltatott az.

S hogy én 1808. évben beadott javaslatomban, lelkészt ajánlottam pénztárunknak, az azért volt, mert én akkor 1000 koronát vettem fel pénztárnoki fizetés cimén, annyiért pedig csak az kezelheti a pénztárt, a kinek más hivatala is van, s az összes pénztárak kezelésére több ideje van egy lelkésznek, mint például egy főgymn. tanárnak ; — de hozzátettem akkor is, hogy ha az egyházmegyének úgy nem tetszik, az egyházmegyei pénztár maradjon lelkészi kezelés alatt, a csurgói főgymn. pénztára pedig tétessék át Csurgóra s kezelje egy tanár ur.

Most azonban egészen más az álláspont. Végre kidomborodott a pénztárak egyesítése ügyéből, hogy egy önálló hivatalt akarunk Csurgón tel állítani közpónztár cimén, én legalább ezt értettem az utóbbi időben. — No már itt hiába akarja M. S. lelkásztársam rám disputáim, hogy magam sem hiszem s nem komolyan mondtam, a mit mondtam, hogy 1700 koronával azt az állást nem tesszük tisztességessé, sőt ennyiért embert is alig kapunk rá, mert én mindig azt mondtam, hogy ha önálló hivatalt, közpénztárt állítunk fel Csurgón, akkor a pénztárnok fizetése 2400 korona és lakás, vagy lakáspénz legyen, értve, hogy a pénztárnok és könyvelő egy személyben legyen, mert a ki ismeri a mi egyházmegyei pénztáraink kezelését, az határozottan azt mondja s mondhatja, hogy a mi pénztáraink kezeléséhez olyan pénztárnok kell, nem külön pénztárunk és könyvelő.

A mi pedig a hivatal tisztességét illeti, a dilemmát lelkésztársam állította fel, nem én. Engedőimet kérek, de különbséget kell tenni a lelkészi és pénztárnoki állás között, nem lehet egy kaptafára huzni azokat. Nem véve tekintetbe, hogy a pénztárnoki állásra nem vállalkozik, nem is alkalmas minden lelkész, csak annyit, hogy ismerjük azokat az 1200—1600 kor. congruás lelkészi állásokat accidentiáival együtt, s hozzá még azok nem városon, hanem többnyire falun laknak, a mi nagy különbség^ mig annak a pénztáruoknak ki van mérve (nem úgy mint a congrués lelkésznek) a fizetése s városon, Csurgón kell lakuia. S én azt a tisztességes jelzőt nem az egyénre vonatkoztattam, (határozottan kiírtam, hogy 1700 kor. fizetéssel nem tehetjük tisztességessé azt az állást) mert ha úgy volna, akkor egy kis hivatalnok, szegény ember, napszámos sem lehetne tisztességes, ha a jövedelem, fizetés tenné azzá, hanem igenis az állásra, mert megérdemli a 2400 koronát az a muuka, a mit a közpénztárnoknak teljesíteni kell, az a felelősség, a mi közel 300 ezer korona kezelésével jár, az az állás, a mit Csurgón, mint önálló hivatalt kell betöltenie. Ha oda állítjuk valaki mellé a kisértőt a pénzt, adjuk meg neki a megélhetési módot is, akkor ha elesik, nem mi, a kik rosszul díjaztuk őt, nem a rendszer, hanem az emberi természet lesz az oka..

Hogy milyen tisztességessé teszi azt az állást az 1700 korona díjazás, majd megfogja látni lelkésztársam akkor, ha a pályázat ki lesz hirdetve, hogy hány congruás lelkész fog rá pályázni, még ha tanítandó gyermekei vaunak is.

10*