Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-09 / 10. szám
159 DUNÁNTÚL PROTESTÁNS LAP. 160 gyermekrendszer veszedelme, mely mint pusztító tűzvész terjed egyre rémesebb mértékekben. Vigyáznunk kell, hogy Franciaország sorsára ne jussunk, hol külön állami jutalmakat, ösztöndíjakat kell osztogatni a természetes szaporodás csekélységében rejlő veszély megszüntetésére. Az iskoláztatás ingyenessé tétele az egész vonalon : egyik hathatós eszköz lesz a nyomor és elégedetlenség csökkentésében. A 239. §. se régi, se a kér. zs. e. b. által készített alakjában nem ajánlható. Régi közóhajtás, hogy a természetbeli szolgálmányok készpénzben teljesittessenek. Ma más időket élünk, mint a minők azok valának, melyekben a lelkészi diólevelek megállapittattak. A 16. 17. században igen megfelelő adó-mediumok lehettek a gabnanemüek, főzelék-félék, bor, méz, fa, vászon, faggyú, ‘juhsajt, zsendiee, szösz, aszalt gyümölcs, csirke, tojás és a többi. Ma azonban mindezek többé-kevésbbé káros, alkalmatlan s nevetséges adónemek. A reformatio korának természet-gazdaságát ma a pénz- és hitelgazdaság rendszere váltotta fél. S valamint az állam cselekedte, úgy nekünk is alkalmazkodnunk kell a változott viszonyokhoz. Ez a józan okosság követelménye. Mert a natural-gazdaság ma már nem csak esetlen és nehézkes, de drága is. A terményeket átvétel után tovább is gondozni, majd értékesíteni keli : addig is ki van téve romlásnak, 1 üzveszedelemnek. De ha legalább rendesen, pontosan teljesítenék a szolgálrnányokat s jóminőségben s megfelelő mennyiségben mérnék ki azokat a terményeket. Sajnos azonban, ritka szerencsés lelkész és tanító az, a kinek e részben keserű tapasztalatai ne lennének ; ritka, a ki ne ismerné a kepe gazzát, az ocsu-adórendszert, a ki ne kapott volna vászon helyett rongyot, bor helyett vizet vagy ecetet, szösz helyett kócot stb. Jó vagy rossz esztendőkben mindig a belhivatalnok huzza a rövidebbet. Ha nem terem, nem fizetik a ,.hívek“, mert nincs miből. Ha terem bőven, tehát fizetik, akkor olcsóért adhatja el, kivált ha, mint legtöbbször, csak másodrangu terménynyel elégítik ki. Ha perel, ha szól, mert az adósok egész az orcátlanságig mennék, ha végrehajtót kér, vége a békességnek, kész a gyűlölködés, oda a lelkek építéséhez fűzött reménység. A belhivatalnoknak vagy félkopik az álla, a mellett, hogy a szívtelen egyháztagok markukba nevetnek élhetetlen engedékenységén, — vagy pedig ki van kiáltva összeférhetetlen zsarnoknak, basának, vérszopónak. Ez igy tovább semmiesetre se maradhat. Bele kell nyúlni e darázsfészekbe halaszthatatlan. Mikor a terheket a nyerendő államsegélylyel tetemesen leszállítjuk, arányosítjuk egységesen mind az 5 egyh. kerületre nézve, mikor 1 koronánál nem lesz több sehol a személyi adó 20°/0-nál nem lesz több az állami egyenesadó után számított vagyoni adó : nem szabad megijednünk a készpénzre változtatás miatt keletkezhető zugólódástól. A tervezett könnyítések ellenszolgáltatása gyanánt annyiba az adózók is szívesen belenyugodhatnak, hogy az eddiginél kisebb adójukat tisztán kész pénzben fizessék. Ily értelemben a 239. §-t igy fogalmazzuk : „Ezen adók kivetése, beszedése az ezen törvényben alább megállapított módozatok szerint kizárólag készpénzben történik.“ A 240. §-ból : „Vagy szolgálmányok“ szavak törlendők. És mivel a magyaros jóhangzás rovására rövidségre törekednünk nem szabad, az „ért“ ragot a „kivetése,“ „beszolgáltatása“ szavakhoz hozzá kell illeszteni. E módosítások a kér. zs. e. b. által formulázott 240. §-t elfogadhatókká teszik. A 241. §. (E. T.) két első bekezdése marad. A 3-ik és következő pontok pedig a 244. §-ba olvadnak. Nem tudom átlátni, mire jó az a rovatos kimutatás, ha egyszer a vagyonkönyv és teherlap meg van. A költségvetést e kettőből meg lehet csinálni az ezen §. 3-ik és következő pontjaival bővült 244. §. segélyével Minek kétfelé osztani az egynemű, egyaránt állandó természetű tételeket? Hadd találják fel azokat a költségvetés készítésre hivatottak mind egy csomóban. Hiszen ha egy évi költségvetés megvan, azt a következő évi költségvetés készítésekor lehet is, kell is használni. A rendes szükségletekben eshető változásokról a felsőbbség tudomást szerezhet rovatos kimutatás nélkül is, ha az előző évi költségvetéseket, melyek levéltárba helyezendők, az új évivel egybeveti. Ajánlatos könnyebbségnek okáért, hogy a kerületünk szabályreudeletében található minta szerint, olyan rovatot is nyisson, melyek közűi az egyiknek cime : „Múlt évben elért eredmény.“ A 242. §. első sorából: „és rovatos kimutatás,“ negyedik sorából: „mindeniknek egy“ szavak kiha* gyandók. A 2. bekezdés pedig megrövidítve igy hangzik : „az egyház vagyoni állagában időnként netalán beállott változásokat a presbyterium a vagvonkönyvbe bejegyezteti“ stb. A többi maradhat a mint van A 243. § ból kimarad : „illetőleg rovatos kimutatás.“ „Az év első felében kellő időben“ e mondat helyére jő: minden évre az előző év okt. 1-ig. (Folyt, köv.) Post festa. A belső-somogyi egyházmegye pénztárainak egyes tése tárgyában e b. lap 6. számában közölt cikkemre Mozsonyi Sándor ur válaszolt, s válasza két részben jelenvén meg, a február hó 25-én tartott egyházmegyei közgyűlést megelőzőleg nem, csak post festa válaszolhatok rá, a mit kötelességem megtenni, nehogy úgy láttassam, mint a ki csupán dobot verni akartam, s nem egy olyan ügy érdekében szólaltam meg, a mi nagyon megérdemelte ezt és pedig a kellő helyen, olyan lapban, a mely a mi egyházi közügyeinknek orgánuma. Nagyon szeretem, hogy M. S. szólott az ügyhöz, a ki egyházmegyénkben a legelső pénzügyi capacitas s mint a pénztárak egyesítésének leglelkesebb harcosa, ő volt illetékes hozzászólni ahoz, s bírálat tárgyává tenni az általam Írottakat. Azt mondja, hogy én „post festa“ beszélek. Hiszen ő maga mondja, tényekkel igazolja, hogy elvileg ré-
