Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-09 / 10. szám
Tizenharmadik évfolyam.10. szám. Pápa, 1902. március 9. DUNÁNTÚLI A. lap szellemi részét illető Uözleméiivel1 a ezerkeeztőségliez Kis József felelős szerkesztő czlmére kru Idén cl 6 Is.-A.Z előfizetési dijali (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetései!, reolamatiók Faragó János lóm n iillatérs ozimére hü] den előli. Az egyházi adózásról. Érdemes volna a részletekre is kitérj eszkedni. Sok szó esett ez ügyről egyházi lapjainkban : ismerhetjük e kérdést azokból széltében — hosszában. Ugyanazért az általános körvonalak meghúzása után ideje, hogy rá térjünk a kér. zs. e. b.-nak idevonatkozó egyes törvényszakaszaira, kezdve az E. T. 238. §-án. Az egyh. kér. zs. e. b. ide vonatkozó javaslata általán véve jobb a réginél. Azonban az ajánlott szöveg elsó' bekezdéséből kihagyandó a következő' részlet: «ide nem értve az ezen törvényben külön szabályozott közalapi járulékot.» A d) pont után jön ez az új pont: «e) az egyetemes egyház megerősödésére és fejlődésére szolgáló közalap gyarapítására vonatkozó.» Indok: Természete az embernek, hogy ha több cim alatt fizet, nagyobb terhet viselőnek tartsa magát. De ettől eltekintve is, célszerűbb az adózási eljárást egyszerűsíteni. S már csak azért is kell, hogy a közalap egybeolvasztassék egyéb célra szolgáló adókkal, illetve azért is okos dolog lesz ezt is a vagyoni és személyi adó nevezete alá foglalni, bogy igy az állam több segedelmet nyújt, ha a 20°/0 adó nem leven elég, állami hozzájárulás szüksége forog fenn. Mig egyfelől nagyon ráfér hitsorsosainkra, hogy az 50 kr személy- s a 20°/0 vagyoni adón felül közalapi járulékokkal ne róvjuk meg őket, addig másfelől az állam is szívesen pótolhat a közalapba, tudván, hogy ezen alap tetemes részben magyar nemzeti célokat szolgál. Méltán meg is várhatjuk az államtól, hogy ha oly bő ellátásban részelteti a r. katholicismust, melyből annak nem mindig hazafias terjeszkedésre is gazdagon telik, siessen segedelmünkre, midőn egyházunk, vagy a mi mindegy: hazánk végőrállomásait erositgetjük a nemzetiséglakta vidékeken. E módosítás természetesen magával hozza, hogy az E. T. 262—268. §§-i töröltessenek, mint a melyek különben is elvi ellentétet képeznek a 245. §-al. Egy másik észrevételünk, hogy az a) pontba a «hivatal» szó után beszúrandó: «kántori és tanítói álláson.» Tudvalevő ugyanis, hogy nagyobb egyházainkban a tanítóitól elkülönített kántori állások is vannak szervezve. Illő és félreértések kikerülése végett szükséges is, hogy a kántori s mellette a tanítói állások megneveztessenek. Félni lehet attól, hogy ha mindezek «expressis verbis» kitéve nem lesznek, több helyt úgy értik e pontot, hogy az iskoláknak csak dologi kiadásairól van szó, midőn e pont, a felekezeti iskolákat említi, a személyi kiadások fedezete céljából pedig követhetnek tetszés szerint való elveket és módokat. Ekként továbbra is a gyermekes szülék vállain maradna a tanítói fizetés szolgáltatásának kötelezettsége túlnyomó részben. Ettől pedig Isten mentsen. A gyermektelen családoknak is érdeke, hogy jó, becsületes és okos polgárokat neveljen az iskola; annak a több gyermekes apának meg a nélkül is elég teher a gyermekekkel vesződni, azok ruházatát, élelmét, ha kell: gyógyszerét megkeresni. Az érdek mellett tehát a keresztyén testvériség is megköveteli, hogy az iskola személyi költségeit is egyformán viselje mindenki. Jusson eszünkbe az «egyke» s «kettős»' 9 Az egyház és iskola köréből. * A áiMitlIi ei. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. 9
