Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-03-02 / 9. szám
147 DUNÁNTÚLI PßOTESTANS LAP 148 pásztor kodásra való képesítést. Holott ez volna a főcél, nem mellőzvén el amazt sem. A németek, a kik után indulnak a eontinentális egyházak theologiai intézeteik berendezésében, s a kiknél az iskola és az élet között levő nagy közben vetés a legszembetűnőbb: már felismerték a bajt és tőlük telhetőleg igyekeznek azt megorvosolni. Ez igyekezetükről értékes tanulmányt irt Schneller István a Prot. Szemle 1899. évfolyamában. Nekünk is meg kell találnunk a módját, hogy e fogyatkozásunkat kijavíthassuk. Sokkal iidvösebbnek tartanám, ha az angol, illetve a skót mintát követnénk, nem pedig a németet. A mi pedig Nagytiszteletüséged nyílt levelének főtartalmát, a magyar egyházi irodalom történetét illeti : van szerencsém tudatni, hogy e nagy fontosságú kérdéssel már mi is foglalkoztunk. Megvagyunk arról győződve, hogy nincs annak valódi theologiai műveltsége, a ki a theologiai irodalomban járatlan. Meg is szokta minden szaktanár nevezni az egyes tudományágak kiválóbb külföldi és hazai mivelőit. De hogy ezt nem tartjuk elégnek — annak bizonyságául felhozom, hogy Thúry Etele barátom és kartársam már hónapokkal előbb magára vállalta a magyar egyh. irodalom előadását. Csak anoyit jegyzek még meg, hogy a hazai egyházi irodalom ismertetését még nem tartom elégségesnek. Elengedhetetlennek tartom a patristika fölvételét is. Az indítványozott anthologia eszméjét szépnek találjuk — bár a Nagyt. ur vérmes reményeit nem osztjuk is, mindenesetre megfontolás tárgyává tesszük. Pápa. Csizmadia Lajos. Az egyház tana a keresztyénségnek egymást követő s különböző alakulásai között. „A világon elterjedt egyház, mintegy egy szájjal hirdeti, tanítja s közli ezt a hitet. Bár különféle a kifejezés módja, ámde a különfélekép előadott igazság ereje örökké egy és ugyanaz : miként a nap is egy és ugyanaz az Isten teremtette világegyetemben.“ Irenaeus, adv. haereses , lib. I. c. 3. Mily óriási az emberek tevékenysége e földön 1 Mily sokféle a munkájuk és törekvésük! Az idő azonban legnagyobbrészt nivellálja müveiket. Mégha az egekbe nyúló tornyot emelnek is, hatalmas alkotásuk néhány nemzedék után a porba hull és elborítja a puszták homokja. Itt alant, egyedül a keresztyénség maradandó. — Egyedül a keresztyénség változás nélküli, miként az alapítója. A keresztyénség az a kösz irt, melyet az idő hullámai hiába ostromolnak, meg nem rendíthetik. Azért, ha valaki alkotásának szilárdságot, tartósságot akar adni : a keresztyénséggel kell azt nékie kapcsolatba hozni. Csak az örökkévaló vallás kölcsönözhet halhatatlanságot. Ez igazságot nem ismerik el mindenek. E tárgyban két óriási tévedést találunk az embereknél. Némelyek ugv vélekedenek, hogy a keresztyénség sem maradandó. „A keresztyéntan — mondják —- csak egy különös formája a vallásos nézeteknek. Ez a forma felváltott egy másikat, s ezt is felfogja váltani egy más. Az Idvezitő vallása — mondják tovább — természetszerű következménye volt azon állapotnak, melyben az emberiség élt a caesárok uralma alatt; a miként a fák bimbókat hoznak és ki virágoznak tavaszszal.“ Ez a különös tévelygés a rationálistáknak lön végső menedéke. Ámde a történelem hatalmasan megcáfolta őket. Nem, a keresztyénség nem pusztán emberi jelenség. A történelem, ez a pártatlan tanúbizonyság igazolja, hogy már első megjelenése alkalmával sem harmonisalt az emberi elme különböző irányzataival, sőt homlokegyenest ellenkezett velők. Nem az emberi bölcseség adott neki léteit, hiszen az inkább megsemmisítésére törekedett. A keresztyénség nem korának a gyermeke; sőt inkább egyszerre ellensége és felüditoje volt. Ez a nemes fa nem a föld porából hajtott ki — és igy vissza se térhet a porba. Az ég bízta e drága kincset a földre. Az egymást felváltó nemzedék sértetlenül adta át szájról szájra, kézről kézre a következőnek. Átvettük mi is, hogy tiszteletteljesen és nagy gonddal adjuk át utódainknak. S változatlanul is fel fog maradni mindaddig, mig az ég és föld elmúlnak. De mig egy részről a keresztyénség nivellálóinak véleményével találkozunk, más részről a hajthatatlan dogmatismus idényeit is meg kell tekintenünk. Azokét, a kik a keresztyénségnek csak egyetlenegy megjelenési formáját hajlandók elismerni. Van valami a keresztyénségben, a mi soha sem változik, s ez : a lényeg. Van, a mi a változásnak van alávetve, s ez : a külső alakja. A Jézus Krisztus vallásának változás nélküliségére nézve onnét van ez a tévelygés, mivel nem különböztetik meg a formát és a lényégét. Az emberek külseje is változik a különböző életkorokban, bár az ember mindig ugyanaz. A keresztyénség is emberi formába öltözött, a midőn a mennyből alászállt mint minden, a mi belép az emberiség sphaerájába. A keresztyén igazságok kifejtésére az egyes korszakok külső körülményei határozott befolyással voltak. Egyik forma a másikat követte. E formák nem közönbösek. Egyik vagy másik ajánlatosabb, de ugyanaz a lényeges igazság mindet egészében áthatotta és át fogja hatni a jövőben is. Ha mi olyan dolgokért küzdünk, a melyek a Jézus Krisztus vallásával csak külsőleg függenek össze, azoknak fenmaradására nézve nincs semmiféle biztosítékunk. Egy új fordulat sírba temeti, mindazzal, a mi esetleges volt. De ha a keresztyénség lényegéhez ragaszkodunk, a szent ügyért harcolva, Istennek munkatársai leszünk s maradandót alkotunk. Mi talán nem érünk célt, de az ügy melynek erőnket és fáradságunkat szenteljük igen. * Ez a mi reményünk alapja annyi sok akadály és próbáltaíás között. Az Isten kegyelme támogat minket. De szenteljünk egy kis időt Jézus Krisztus vallásának jellegzetes tüneményére. A keresztyén tan változatosságára, bár az különböző formákban jelent is meg. Lás
