Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-03-02 / 9. szám

149 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 150 suk meg hogy az egyház szava, tanítása mindig, min­den korban egy és ugyanaz volt. Isten változatlan igazsága számtalan alakban je­lent meg a különböző korszakokban. Ezeket kell össze­szednünk és rendbe hoznunk. Ha ezt megtettük, négy fő korszakot nyerünk. Az első a primitiv, vagy az élet korszaka. A második a dogma alkotásé. A harmadik az iskoláké. A negyedik pedig a reformációé. A Krisz­tus egyháza tehát hasonlít az emberhez. Volt ifjúsága) férfi- s öreg kora, De a halált meg nem ismerve megúj­­hodott, hogy úgy szóljunk új életre támadott. Röviden áttekintünk a négy oly különböző, mond­hatnám ellentétes formán, ha váljon megtalálhatjuk-e ■mindenkiben a változatlan igazságot. Hallgassuk meg a ianitók hangját. Teljesen igaz, hogy egyetlen ember hi­téből nem ismerhetjük meg az egyház hitét. De ha kü­lönböző országokban, egymástól távol lakó emberek írá­sait lapozván a különféle nézetek mellett találunk bi­zonyos tanokat, melyeket mind egyformán hirdetnek, nem állithatjuk-e joggal, hogy ama tanok a földön el­terjedt egyház tanai ? Avagy mi másra irányozhatjuk vizsgálódásunkat ? Az egész keresztyénség, valamint a vallásbölcse­let is szükségképen három főpont körül forog. Első­sorban Istenhez utal; másodsorban az emberrel; végül pedig Isten és ember közt levő viszonyra, vagyis azon módra, melylyel Isten az embert magával egyesíti: a megváltásra. Lássuk meg az egyház tanitását a kérdé­ses dolgokra nézve a keresztyénség különböző korsza­kaiban. (Folyt, köv ) Csizmadia Lajos. ének kunyhókban és palotákban. Gondolatban gazdag, de egy kissé elvont beszéd. ldvezito, Krisztus és ür. (Kar.) T. Luk. 2, I—14. E három névben tünteti fel a Megváltónak mindenek felett való nagyságát s igazolja, hogy a keresztyén hit­tan tanítása Jézus hármas hivataláról : benne foglal­tatik a karácsonyi örömhír egyszerű szavaiban. Az ldvezito név : bünbocsánat és gyógyulás, — élet és megtartás nekünk, Krisztus Istennek fölkentje, ki nem mérték szerint vette a lelket, hanem a Szt Léleknek teljessége lakozott O benne kezdettől fogva. A benne hívők is ,.ezen kenet által lesznek elpeosételve a vált­­ság napjára.“ Ur a Jézus; mert „neki az Atya által mindenek hatalma alá adattak.“ Nagy igazságokat vi­lágit meg az ész és szív fáklyájának összeölelkező láng­jaival. Senkinek se tartozzatok semmivel, hanem csak egy­más szeretésével. (Év. ut. vas.) Róm. 13, 8. alapján. A ssöveghez elmében, alapeszméjében, disp ősi ti ójában s egész tárgyalásában hű keresztyéni számadás az esz­tendő határkövénél. Micsoda az Isten igéje ? (Beköszöntő.) II. Tim. 4, 2. alapján. Az Isten igéje nem a szentirás maga, hanem a szentirásban ben ne foglal tátik. Törvény és evangélium s az ezekben foglaltató szellemi szabadság az, mely a prot. lelkipásztort köti s ha a törvényt és evangéliomot helyesen hirdeti és magyarázza, nem tarthat attól, hogy beszéd anyagából valaha kifogyhasson. Minden a mi örök igaz, egyszersmind örök új is ; -— épen mint a nap, mely jótékony sugaraival minden reggel üdvözöl min­ket és mindig új eszméket fejt ki. De nemcsak hir­detni kell a törvényt és evangéliomot, hanem a szerint kell élni is. Szép és komoly hitvallása lehet bármely lelkésznek. Í£önyYÍsraEi]tEtÉs. Egyházi beszédek. Irta Jancsó Sándor nagy enyedi ref. lelkész és theol. tanár. Tekintsetek az égre fel! (Új zsengéi.) T. Jakab 1, 17. Ez igéket hirdeti a természet temploma s miden, valamink csak van. Épen azért fogadjuk a föld gyü­mölcsét úgy, mint Istenünk áldását s tekintsünk az égre, mikor munkához kezdünk; munkánk gyümölcsét úgy használjuk, mint isteni áldást; s legfőbb és legér­tékesebb kincsünknek magát a mi Istenünket tartsuk. Hűségesen meríti ki textusát és az alkalmiságot. Krisztus eljövetele. (Adv.) T. Máté 21, 1—46. A különben virágvasárnapi szövegnek használtatni szokott igéken fölépített beszéd szerencsésen oldja meg a kér­dést, kogy 1) miképen jön Jézus a földre és 2) mi­­képen kell Öt fogadnunk. Mit tett a Krisztus érettünk és mit kell nekünk ten­nünk a Krisztusban? (Karácsonyi.) T. Tit. 2, 11—14. alap­ján kifejti, hogy 1) megjelentette Isten üdvözítő kegyel­mét minden embereknek. 2) Szorgalmasan igyekezzünk a jó cselekedetekre s igazán és szentül éljünk ebben a világban. Csak igy születik meg a Kr. minden ember lelkében s hangzik fel és lesz valósággá a karácsonyi Az egyházat az elvilágiasodástól a reformatio men­tette meg. (Reform, ünnepi.) T. Máté 22, 21. Megmen­tette az által, hogy azt, és annak tagjait 1) az érdem­­szerű cselekedetek külsőségéből a hitnek belsőségére, 2) az emberek szolgálatából istenfiuságra s 3) a földi nagy­ság hajhászásából a mennyei javak után való törek­vésre vezette. Megtaláljuk benne — dióhéjba szorítva — a reformatio minden külső és belső nagy mozzanatát. Látjuk a világos különbséget a Krisztus szent egyháza és a pápa világias egyháza között. Krisztus első prédikációja. (Közöns.) Luk. 4, 16— 27. mint az Urnák a názáreti zsinagógában tartott be­széde alapján, ismerteti Írásmagyarázati módját, érzel­mének hangját és mély értelmű gazdag tartalmát. Isten imádása. (Köön.) T. Ján. 4, 19 — 25. Az igékbe foglalt jelenet egy szép életkép, melyben a régi patriarchalis kor és az új messiási idő egy rámába van­­vak összefoglalva. A bevezetésben e két, látszólagos nagy elleniét párhuzamba vonásával találkozunk, a szel­lem vallásának kiemelésével. Utána minden kér. lelket kielégítő megoldását olvassuk a fölvetett három kér­désnek : kit imádjunk, hol imádjuk és miképen imádjuk. Krisztus tanítványának legszebb vallástétele. (Köz.) T. Ján. 11, 16. „Menjünk el mi is, hogy vele együtt

Next

/
Thumbnails
Contents