Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-16 / 7. szám

109

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

110

szór idegen országban növekedett apácáktól, mint az eretnek, ezerszer megátkozott reformált vallás'ioz hűségbeu növelést a róm. kath. egyház legfanatikusabb hiveitől.

Nem vagyok képes elhinni, hogy főhatóságaink, az erre hivatott szakközegek s egyházunknak legfőbb őrállói, egyházi és világi vezérfél fiainak és épen úgy a lelkesei kar számon ne vegyék az e téren ránk váró teendőket s ne keressék és meg ne találják az azok sikeres elvégzéséhez szükséges eszközöket és feltételeket.

És nem vagyok képes elhinni, hogy ha mindenki megteszi e nagyfontosságu ügyben a magáét, megteszi önként, az ügy iránti buzgalomtól vezettetve , a közös munka? az egyező és kitartó akarat a kívánt eredményhez ne vezessen !

Igaz ugyan, hogy a mi egyházunk helyzete ma már eeyátalán nem könnyű. A róm. kath. egyház a nőnevelés terén annyira megszállt minden fontos poaitiót, oly előrelátással gondoskodott minden jelentkező, sőt felmerülhető szükséglet kielégítéséről, hogy különösen az óvó és tanitónőképzésnél, tehát ott, a hol mi legszegényebbek vagyunk, látszólag túlprodukció mutatkozik. A miuisteri jelentések és rendeletek ennek adnak kifejezést, a midőn a kormány a női iskolák és intézetek ügyét a kath. egyház gondoskodására hagyván a fiúiskolák felállítására szorítkozik s a tanitói diplomaszerzést azokra nézve, a kiknek nincsenek felekezeti nőképzőik, tehát első sorban a mi lányainkra nézve, jelentékenyen megnehezíti.

Azt hiszem azonban, hogy a kath. intézetek nagy száma, az azok miatt jelentkező túlproductió egyáltalán’nem tarthat vissza bennünket attól, hogy a hol csak lehet tan és képzőintézeteket szervezzünk ! Lám a kath. egyház, a melynek számos intézete idézte elő a túltermelést, még mindig nem tartja feleslegesnek a terjeszkedést, úgy hogy ha mi még tovább várunk, és sürgősen nem intézkedünk : a helyzet mindig kedvezőtlenebb lesz reánk s ugyananynyival kedvezőbb a kath. egyházra nézve, a melylyel e téren az állam sem kíván versenyezni. Ennek azután természetes következménye az, hogy nemcsak a katholikus, hanem az állami intézetek is ténjdeg katholikusok lesznek s hogy mig a kath. nőképzés tekintetében túlproduktióról lehet panaszkodni, addig mi felsőbb intézeteinkbe majd keresve sem találhatunk kellő qualifikacióju tanár és ne velőnőket.

Nincs hát más hátra, nem marad más választás, mint vagy feladnunk egészen a nőnevelésügyet, kiejtenünk kezünkből azt a zászlót, a mely nélkül nem hogy győznünk, de sokáig existálnuuk sem lehet, vagy pedig késedelem, habozás nélkül teljes erővel hozzá látni a munkához s azzal a tehetséggel, azzal az auyagi vagy szélit mi képességgel, a mely kinek-kinek adatott, elkövetni mindent a múltak hiányainak pótlására és a jövőnek biztosítására.

A mi közelebbi 1 egyházkerületünket, annak felsőbb leányiskoláját illeti, folytassuk a megkezdett munkát, állítsuk fel, szervezzük a második ev. reíoim. tanitónőképezdét s ezzel parallel a felsőbb leányiskola ötödik, majd hatodik osztályát.

Hogy ezt a felhozott általános okokon kivül nálunk

különös okok is kívánatossá, sőt elodázhatatlanul szükségessé teszik, azt felesleges volna bővebben fejtegetnem. Mert nyilvánvaló , hogy a felsőbb osztályoknak , különösen a tanitónőképezdénfk fe'áüitása csak előnyös hatáss ti lehet az alsó osztályoknak és általában az internátusnak népességére s ez utón az intézet missiójának sikeres betöltésére. Az alsó osztályok népessége azonkívül erősiti az intézetet anyagilag is s ezúton módot és eszközt szolgáltat a felső osztályok fentartására, a melyeknek keresettsége iránt egy pillanatig sem lehetünk kétségben, ha figyelembe vesszük, hogy az állami intézetek mily kis százalékban s igy is mennyi utánjárás, nehézség után fogadják be négy osztályt végzett növendékeinket, a kiknek tovább képzése iránt még sem lehetünk egészen közönyösek. De azon erkölcsi kényszer hatása alól sem lehet kivonni magunkat, a melyet az egyházkerületi főiskola székhelyén immár a 23- dik róm. kath. tanitónőképző intézet felállításának a ténye gyakorol mindazokra, a kik intézetünk fejlődésének, megerősítésének gondját szivükön viselik.

Az igazgatótanács, az egyházkerület közelebb foglalkozni fog e nagy fontosságú kérdéssel. Hogy mi lesz az ez irányban létre megállapodás, azt nem tudom De hogy a tanitónőképző megnyitásának semmi lényeges akadálya nincs, azt bizton állítom. Az első képeudei és az ötödik felsőbb leányiskolái osztály megnyitása és tovább vitele a jelenlegi helyiségek, berendezés és felszerelés mellett tehát új építkezés vagy beszerzés nélkül lehető. A főuehézséget, a tanításnak qualifikált egyénekkel és az egyházkerület pénzerejének igénybe vétele nélkül ellátását biztosítja 17 főiskolai tanárnak az ügy fontosságához méltó ajánllata, a mely szerint a tanítandó tárgyakat készek díjazás nélkül is előadni négy egymásután következő éven át. A kérdés tehát csak az, vajon az egyházkerületi közgyűlés megengedi-e, hogy a készen álló helyiségekben arra hivatott egyének egyházunk iránti szeretetben nevelhessék és a kor kívánalmainak megfelelőleg oktathassák az oda bizonyára nagy számmal sereglő növendékeket s hogy elérkezettnek látja-e az időt, miszerint rég táplált s nagyon sokszor hangoztatott óhaja egyelőre minden anyagi áldozat nélkül megvalósuljon?

E kérdésre meg fog felelni a közel jövő s nem lehetne nagyobb örömem és szebb jutalmam, mintha igénytelen, de egyházunk és tanügyünk iránti igaz szeretetből s miudkettő jövője iránti aggodalomból fakadó szavaim nem hangzanának el a pusztában s némileg közre munkákénak arra, hogy az eg} házkerület által adandó fehlet egyházunk és nőnevelésügyünk igaz érdekeinek teljesen m gfelelő legyen.

Dr. Horváth József.

Néhány szó az egyházi adózás reformjáról.

És most azon kérdésre igyekszem megfelelni, mi módon lehetne az állami egyenes adó alapján kiszámítani az egyházi adó mértékét ?

Hogy az egyházi adó az állami adónak hány százalékában állapittassék meg, ez a dolog lényegére egy-