Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

93

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

94

A katholikusoknak nincs igazuk; hiszen a mi iskoláinkban is vannak kath. szellemben összeszerkesztett tankönyvek. Vagy tán ők ezt nem tudják?!

Nem is azt tartom, hogy a gyerek ne tanulja meg, hogy Esztergomban lakik a hercegprímás, hanem azt, hogy ez nálunk csak harmadrendű dolog.

Fájdalom, ezt még sokan nem veszik észre. Hiába való volt a múlt évi komáromi egyházmegyei gyűlésen egyik érdemes lelkészünk felszólalása, pusztában kiáltó szó maradt e lapok múlt évi 33. számában tett megjegyzésem. Arra azonban van ideje a tollat forgatnitudóknak, hogy a felett hónapokig vitatkozzanak, miszerint ha pl. a lelkész beteg, szabad-e a tanítónak prédikálni ? Mintha bizony levonna az ón kántori értékemből az, hogy az éjjeli őr félhanggal magasabban kibírja kiáltani a 12 órát, mint én el tudom kezdeni pl. a CII. zsoltárt.

Hogy még egyszer visszatérjek a katholikus atyánkfiái dolgára, ők az iskola levegőjét akarják megváltoztatni, több kath. nézetet rakván tankönyveikbe. Legyünk résen ! mi még nem tettünk eleget egyházunk érdekében e téren.

Én kicsiny ember vagyok ahoz, hogy a kezdet kezdetén valamit tehessek, de erőtlen vállal egy porszemet én is fogok hengergetni annak a nagy épületnek felépítéséhez, melynek alapját egyházi és világi nagyjainknak kell lerakni !

Negyed.

Kovács Alajos.

Vallásos esték.

Sajnálattal kell tapasztalnunk, hogy a valódi vallásosság, a Krisztus egyházához való hű ragaszkodás mind jobban csökken s nem ál! azon a fokon, melyen állani és megmaradni kellene. A ma már lépten nyomon feltünedező s a hitéletre káros hatással biró áramlatokkal szemben szükséges, hogy az egyház szolgákban álló hithű egyének ne lankadjanak el azon eszközök keresésében, a melylyel a hívők lelkét és szivét valódi tisztaságában Isten, vallás és társadalomnak megőrizhetik. Egy ily hathatós eszköznek bizonyul a vallásos estélyek tartása, a mit egy törekvő és buzgó lelkipásztor, a tanítóval kezetfogva még a legkisebb egyházközség kebelében is létesíthet. Jóhatását látni fogja hi vei ragaszkodásában, de nagy örömmel is fogja érezni a lelki megnyugvást. Ezek az estélyek nem csak élvezetesek, de tanulságosak is, ép azért, úgy az intelligens-, mint a legkorlátoltabb műveltségű ember érdeklődését is, nagyban fellehet fokozni. Utat találhatunk a szívhez, melyen majdnem észrevétlenül csepegtethetjük be az igaz vallásosság, keresztyéni élet és egyházhoz való hű ragaszkodás tápláló és éltető nedűjét

Midőn közleményem szűk keretében — jól tudom, hogy nem új dolog — magyar ev. ref. egyházi életünk mezején, az újabb időben létesített vallásos estélyek hasznos és üdvös voltáról megemlékezem, teszem ezt azon benső örömnél fogva, mely egy ily estély alkalmával,

mint résztvevőt eltöltött. A komáromi ev. ref. egyháztanács nemcsak szép, de magasztos hivatást teljesít akkor midőn — a téli időszakban — vallásos estélyek tartásával élénkíti a hívek vallásos érzületét. Ilyen estélyek már évek óta tartatnak Komáromban, a melynek létesítése a gyülekezet közszeretetben és tiszteletben álló lelkipásztora nevéhez Antal Gábor püspök úrhoz fűződik. A mostani ciklusban folyó évi január hó 22 én volt a 4-ik estély (kéthetenkint egyszer) a collegium! nagy tanácsteremben, a mely — a számban fokozatosan megjelenő, különböző felekezeti — hallgatóságnak befogadására már jó idő óta szűknek bizonyult. Ez estélyen nagy és előkelő közönség vett részt. Ott láttuk nemcsak az egyháznak , de a városnak is előkelő és intéző vezérférfiait s a minden szépért lelkesülni tudó hölgyeit. Az estély a XXIII. zsolt. eléneklésével kezdődött. Antal Gábor püspök gyönyörű szép, mély vallásos áhítattól áthatott imát mondott. Utána Tárnok Gyű'a közs. isk. tanító ült a felolvasó asztalhoz, kinek felolvasása volt az estély legkiemelkedőbb pontja. „A vallásos élet erősitése a megszokás és gyakorlás által“ címen tartott értekezésével kötötte le mindenkinek figyelmét. A meggyőző érvekkel támogatott felolvasás jó tanulságul szolgált a hallgatóságnak arra, hogy az igazi vallásos és a keresztyéni élet már a gyermekkorban veszi kezdetét, ki bár ekkor még öntudatlanul tanulja Istent ismerni s könyörgéseiben Ot imádni, de a megszokás és gyakorlás folytán, korának emelkedésével öntudatosan cselekszik, midőn a lélek intésére hallgatva Isten tetszése szerint él. Az érdekes előadást, melyet a müveit közönség élvezettel hallgatott, a legnagyobb elismerés és helyeslés jutalmazta, a melyből sok hasznos és üdvös tanulságot meríthettek a szülők is. Az érdekes felolvasás után az egyházi első énekkar énekelte az „Isten áldd meg s védd hazámat“ éneket. Az énekkar szép éneke minden tekintetben elismerést vivott ki, a melyben érvényesült a teljes összhang. Majd Farkas Béla ev. ref. ifjúsági egyesületi tag szavallata követkekezett, ki Kis Józsefnek „Jehova“ c. hosszú költeményét igazi érzéssel és bensőséggel szavalta el, s igyekezett kidomborítani a költemény szépségeit. A hosszú költeményt, mely a legjobb szavaiét is kifárasztja, nagy hatással szavalta. Végül pedig Szulacsik Mariska kisasszony énekelte harmónium kísérete mellett Bethoven „Tavasz-dal“*át, ki szép precizitással énekelt s szép, erőteljes hangját gyönyörűen érvényre juttatta. A hallgatóságot egészen elragadta szép énekével. Az estély a LXXXIV. zsolt. eléneklésével végződött, a mely mindvégig magas színvonalén állott s az egyház vezetősége s mindeu közreműködő elismerésre szerzett érdemet.

Konkáti —.

KönyidsmEirtetés.

Magyar Harmónia Négyszólamú vegyeskarra irt énekek anthologiai gyűjteménye. Gymnasiumi, reál- és polgári iskolai, valamint más vegyes énekkarok és da-