Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

95 DUNÁNTÚL PROTESTÁNS LAP. loskörök számára szerkesztette Deák Gero, főgymna­­siumi tanár. I. kötet. A szerkesztő' kiadása. Kapható Kőkai Lajos könyvkereskedésében. Ara 1 kor. 80 fill. Az énektanítás legmostohább gyermeke a közép­iskoláknak. Úgy látszik, sok papirt és tintát kell még elfogyasztani, mig az éneket az őt megillető jogaiba avatják. Csudálatos, hogy a classicus középiskola éppen ez ügyben ragaszkodik oly mereven megrögzöt állás­pontjához, holott az egész ókori classious műveltség a lehető legszorosabb kapcsolatban volt a zenével. Egyik főeleme volt az ifjak nevelésének, elválaszthatatlan része az istentiszteletnek, édes testvére a szövegköltésnek. Nálunk az illetékes körök még mindég nem ismerték fel azt a rendkívüli képző erőt, mely az énekben ügy az általános emberi, mint nemzeti szempontból rejlik. Ma napság a középiskolai énektanítás nem egyéb, mint valóságos paedagógiai absurdum. A tanterv rend­kívüli tárgynak minősiti, a tanárok nagy része kicsiny­­lőleg ítéli meg s a zenetanár egy ideig küzkÖdik vele, aztán ő is beleun, mert munkájában úgy sem segiti senki. Protestáns iskoláinkban valamivel jobb sorsa van ugyan, de itt is csak papíron. Hol lehetne énekművészetünk, ha mindaz való eredmény volna, a mit egyes értesítők, mint elvégzett anyagot mutatnak ki! Ilyen körülmények között csak örülhetünk, ha egy-egy zenetanár mégis megőrzi tárgya iránt való sze­­retetét s a hálátlan körülmények közepette is saját ere­jéből igyekszik középiskolai énektanításunkon javítani. Ez a gondolat jutott eszembe, midőn Deák Gerő Magyar Harmóniáját nézegettem. Persze, mint a címe is mutatja, a könyv nem az egész énektanítást kívánja szolgálni, hanem annak csak egyik részét, a karéneket. Az énektanítás gyökeres javítása mindaddig úgy is írott malaszt marad, mig az éneket az összes iskolákban kö­telezett, rendes tárgynak nem minősítjük. Ilyen anthologiai gyűjteményeknek nem vagyunk ugyan híjával, de hogy csak a szükséges mértéket is elértük volna már, senki sem állíthatja. A szerzőt, mint ő maga mondja, két főszempont vezette könyve szerkesztésében. ,.Egyik az, hogy a középiskolai énektanításban a nemzeti elem intensivebben érvényesüljön, mint eddig; a másik pedig az, hogy a középiskolai életben előfor­duló kiválóbb alkalmakra minél több megfelelő ének álljon a daloskörök rendelkezésére.“ Ezt az ígéretet tényleg be is váltotta a szerző. A könyvben levő 83 darab közül 17 vallásos, 7 temetési, 21 hazafias tárgyú ének, 7 népdalcsoport, 12 különféle iskolai alkalomra szolgáló; ezeken kívül van benne 16 különböző tárgyú dal. Helyeslem azon eljárását is, hogy a felvett darabok legnagyobb része hazai szerzőktől való. De az már sehogy sem helyeselhető, hogy a da­rabok megválogatásánál csupán a szerzőre volt tekin­tettel s nem első sorban a zenei értékre. „ A gyermeknek a legjobb az épen elég jó,u mondja egy nagy paedagogus s bizony kár, hogy a darabok nem szigorúbb mértékkel vannak megválogatva. Min­den lelkiismereti furdalás nélkül elmaradhattak volna 96 pl. a 2., 4., 8., 10., 11., 19., 20., 24., 27. Azt hiszem ezeket szerzőik nem tekintik szerzeményeik gyöngyé­nek. Részint tartalom nélküliek, részint egyhangúak, részint reminiscentiák. Igazi költőiség egyikben sincs. Ez azonban kisebb baj ; elvégre van a könyvben elég, lehet belőlük válogatni. De mit keres a magyar nem­zeti szellemet ápolni akaró könyvben az Osztrák Hym­nus !! Ez igazán felesleges jóakarat volt. Tudjuk, hogy Haydn alkotásainak egyik remeke ez ének, de sajnos, elég alkalmuk van vele megismerkedni másutt s én a magyar nemzeti szellem szempontjából egyáltalában nem tartanám veszteségnek, ha soha se hallanék. Az összhangositás, általában elég jónak mondható. Helyesen választotta meg a hangterjedelmet, óvakodik a nehezebb hangköröktől s általában az egyszerűségre törekszik. Midőn azonban ezeket kiemelem, nem hagy­hatom említés nélkül, hogy szólamvezetése sokszor sem nem elég szabatos, sem nem elég dallamos. A második fordítást pl. egész szabadon használja ugrásban; a tit­kos ötödöket és nyolcadoiíat ott is alkalmazza, hol könnyen elkerülhetők. Itt kell megemlítenem azon kö­rülményt is, hogy egyik-másik darabot sokkal jobb összhangósitásban ismerünk, a minőben e könyvben látjuk. Ezek közé tartozik pl. a Hymnus, a Szózat, Nem kell azt is építeni, a mi már egyszer jól van megépítve. Hibáktól természetésen nem ment e művecske, de viszont jó tulajdonságai sem tagadhatók meg tőle s a középiskolai énektanítás mostoha ügyének igy is jő szolgálatot tesz. Szívesen várjuk az Ígért köteteket is,, de saját érdekében teszi a dicséretes buzgóságáról is­mert szerző, ha a vázlatszerüen jelzett fogyatkozásokat megszívleli és következő munkában megjavítja. Sarudy Ottó. Márcza. Házasságkötési beszéd. Irta és elmondta Széki Béla pápai prof. a papi tudo­mányokban, 1842. év tavaszelő 30-án Bocsor István pápai professor és Kozma Luiza összeeshetésekor. Leírta Szíj György. Kér. házaspár ! Ma egy szép pályától, egy virá­gos korszak édes emlékeitől vettetek búcsút; ma az életnek még csak hírből ismert új pályájára indultok és az a szent hely, melyen most állatok, reátok nézve oly part, melyet csak néhány percnyi időfolyam vá­laszt el azon új világtól, hová egy boldog jövendő re­ménye vezet titeket. Minekelőtte belépnétek az óhaj­tott Kanahánba ; minekelőtte kedveseitek feldobogó kebléről, mint családképzők, mint önállásu egyedek el. szakadnátok; minekelőtte szives áldások közt titeket Isten oltalmába ajánlanánk : tisztem szerint néhány szót kívánok hozzátok intézni; szavaimban röviden csak azokat a dolgokat terjesztem elő, melyeket a közietek létesült viszony kezdetekor meggondoltatok és a melye­ket most újonnan meg kell gondolnátok. E világ nem éden, nem csupán gyönyörkert, de

Next

/
Thumbnails
Contents