Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-02-09 / 6. szám
95 DUNÁNTÚL PROTESTÁNS LAP. loskörök számára szerkesztette Deák Gero, főgymnasiumi tanár. I. kötet. A szerkesztő' kiadása. Kapható Kőkai Lajos könyvkereskedésében. Ara 1 kor. 80 fill. Az énektanítás legmostohább gyermeke a középiskoláknak. Úgy látszik, sok papirt és tintát kell még elfogyasztani, mig az éneket az őt megillető jogaiba avatják. Csudálatos, hogy a classicus középiskola éppen ez ügyben ragaszkodik oly mereven megrögzöt álláspontjához, holott az egész ókori classious műveltség a lehető legszorosabb kapcsolatban volt a zenével. Egyik főeleme volt az ifjak nevelésének, elválaszthatatlan része az istentiszteletnek, édes testvére a szövegköltésnek. Nálunk az illetékes körök még mindég nem ismerték fel azt a rendkívüli képző erőt, mely az énekben ügy az általános emberi, mint nemzeti szempontból rejlik. Ma napság a középiskolai énektanítás nem egyéb, mint valóságos paedagógiai absurdum. A tanterv rendkívüli tárgynak minősiti, a tanárok nagy része kicsinylőleg ítéli meg s a zenetanár egy ideig küzkÖdik vele, aztán ő is beleun, mert munkájában úgy sem segiti senki. Protestáns iskoláinkban valamivel jobb sorsa van ugyan, de itt is csak papíron. Hol lehetne énekművészetünk, ha mindaz való eredmény volna, a mit egyes értesítők, mint elvégzett anyagot mutatnak ki! Ilyen körülmények között csak örülhetünk, ha egy-egy zenetanár mégis megőrzi tárgya iránt való szeretetét s a hálátlan körülmények közepette is saját erejéből igyekszik középiskolai énektanításunkon javítani. Ez a gondolat jutott eszembe, midőn Deák Gerő Magyar Harmóniáját nézegettem. Persze, mint a címe is mutatja, a könyv nem az egész énektanítást kívánja szolgálni, hanem annak csak egyik részét, a karéneket. Az énektanítás gyökeres javítása mindaddig úgy is írott malaszt marad, mig az éneket az összes iskolákban kötelezett, rendes tárgynak nem minősítjük. Ilyen anthologiai gyűjteményeknek nem vagyunk ugyan híjával, de hogy csak a szükséges mértéket is elértük volna már, senki sem állíthatja. A szerzőt, mint ő maga mondja, két főszempont vezette könyve szerkesztésében. ,.Egyik az, hogy a középiskolai énektanításban a nemzeti elem intensivebben érvényesüljön, mint eddig; a másik pedig az, hogy a középiskolai életben előforduló kiválóbb alkalmakra minél több megfelelő ének álljon a daloskörök rendelkezésére.“ Ezt az ígéretet tényleg be is váltotta a szerző. A könyvben levő 83 darab közül 17 vallásos, 7 temetési, 21 hazafias tárgyú ének, 7 népdalcsoport, 12 különféle iskolai alkalomra szolgáló; ezeken kívül van benne 16 különböző tárgyú dal. Helyeslem azon eljárását is, hogy a felvett darabok legnagyobb része hazai szerzőktől való. De az már sehogy sem helyeselhető, hogy a darabok megválogatásánál csupán a szerzőre volt tekintettel s nem első sorban a zenei értékre. „ A gyermeknek a legjobb az épen elég jó,u mondja egy nagy paedagogus s bizony kár, hogy a darabok nem szigorúbb mértékkel vannak megválogatva. Minden lelkiismereti furdalás nélkül elmaradhattak volna 96 pl. a 2., 4., 8., 10., 11., 19., 20., 24., 27. Azt hiszem ezeket szerzőik nem tekintik szerzeményeik gyöngyének. Részint tartalom nélküliek, részint egyhangúak, részint reminiscentiák. Igazi költőiség egyikben sincs. Ez azonban kisebb baj ; elvégre van a könyvben elég, lehet belőlük válogatni. De mit keres a magyar nemzeti szellemet ápolni akaró könyvben az Osztrák Hymnus !! Ez igazán felesleges jóakarat volt. Tudjuk, hogy Haydn alkotásainak egyik remeke ez ének, de sajnos, elég alkalmuk van vele megismerkedni másutt s én a magyar nemzeti szellem szempontjából egyáltalában nem tartanám veszteségnek, ha soha se hallanék. Az összhangositás, általában elég jónak mondható. Helyesen választotta meg a hangterjedelmet, óvakodik a nehezebb hangköröktől s általában az egyszerűségre törekszik. Midőn azonban ezeket kiemelem, nem hagyhatom említés nélkül, hogy szólamvezetése sokszor sem nem elég szabatos, sem nem elég dallamos. A második fordítást pl. egész szabadon használja ugrásban; a titkos ötödöket és nyolcadoiíat ott is alkalmazza, hol könnyen elkerülhetők. Itt kell megemlítenem azon körülményt is, hogy egyik-másik darabot sokkal jobb összhangósitásban ismerünk, a minőben e könyvben látjuk. Ezek közé tartozik pl. a Hymnus, a Szózat, Nem kell azt is építeni, a mi már egyszer jól van megépítve. Hibáktól természetésen nem ment e művecske, de viszont jó tulajdonságai sem tagadhatók meg tőle s a középiskolai énektanítás mostoha ügyének igy is jő szolgálatot tesz. Szívesen várjuk az Ígért köteteket is,, de saját érdekében teszi a dicséretes buzgóságáról ismert szerző, ha a vázlatszerüen jelzett fogyatkozásokat megszívleli és következő munkában megjavítja. Sarudy Ottó. Márcza. Házasságkötési beszéd. Irta és elmondta Széki Béla pápai prof. a papi tudományokban, 1842. év tavaszelő 30-án Bocsor István pápai professor és Kozma Luiza összeeshetésekor. Leírta Szíj György. Kér. házaspár ! Ma egy szép pályától, egy virágos korszak édes emlékeitől vettetek búcsút; ma az életnek még csak hírből ismert új pályájára indultok és az a szent hely, melyen most állatok, reátok nézve oly part, melyet csak néhány percnyi időfolyam választ el azon új világtól, hová egy boldog jövendő reménye vezet titeket. Minekelőtte belépnétek az óhajtott Kanahánba ; minekelőtte kedveseitek feldobogó kebléről, mint családképzők, mint önállásu egyedek el. szakadnátok; minekelőtte szives áldások közt titeket Isten oltalmába ajánlanánk : tisztem szerint néhány szót kívánok hozzátok intézni; szavaimban röviden csak azokat a dolgokat terjesztem elő, melyeket a közietek létesült viszony kezdetekor meggondoltatok és a melyeket most újonnan meg kell gondolnátok. E világ nem éden, nem csupán gyönyörkert, de
