Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-02-09 / 6. szám

Tizenharmadik évfolyam.6. szám. Pápa, 1902. február 9. DUNÁNTÜLI f *---------------------------* Az egyház és iskola köréből. *----------------------------* A. lap szellemi részét Az előfizetési dijak illető közleményed a 11 1 /l' 0 /l „] 1 1 ,■ 1« (egész évre 8 kor., fél— — A duninlii í ev. rőt. egyházkerület uvatalos közlönye, Kis József ^ Faragó János felelős szerkesztő czi­­főm unkatárs czimére mére küldendők. ____> _____ küldendők. ^ ^ Megjelenik minden vasarnap. ^ ^ Néhány szó az egyházi adózás reformjáról Jól tudom ugyan, hogy mindegyik egyházi lapban tárgyalták már előttem ezt a kérdést; de részint csak általánosságban, minden positiv ja­vaslat nélkül, részint pedig az igazság és mél­tányosság figyelmen kívül hagyásával. Megval­lom, szerettem volna, ha nálam ismertebb nevű, állásuknál fogva nyomatékosabb szavú egyházi és világi férfiaink nyilatkoztak volna minél szá­mosabban erről, az egyházunkra nézve oly igen fontos kérdésről, mert ez annyira kényes ügy, hogy kielégítő törvényt csak úgy lehet benne hozni, ha lehetőleg előre elhárítunk minden aka­dályt és kielégítünk minden jogos igényt, mely az oly sokféle adózási rendszernek egyöntetűvé tételénél felmerülhet. Szerencsénk, hogy ebben a kérdésben már a tapasztalás is útmutatónk lehet, mert nem ez lesz az első egyöntetű adózása egyházunknak; de mivel a már 20 év óta életben levő közalapi adózás ellen sok alapos kifogás merült fel s azon időnként lényeges mó­dosítások tétettek, egyátalán nem feleges, ha az egyházi adózás reformjánál figyelembe vesszük azon tanulságokat, melyeket a közalapnál 20 év alatt tapasztaltunk s kiküszöböljük azon hátrá­nyokat, melyeket ott helyeseknek ma sem tart­hatunk. E célból együtt tárgyalom a két kér­dést; leginkább azért, hogy valami positiv alap­ból induljak ki s ne sötétben tapogatódzam, annyival is inkább, mivel ez a két kérdés — szerintem — egymással szoros összefüggésben van s egymástól el sem választható. A közalapnál tudjuk, hogy első ízben fő­szerepet játszott az önkéntes megajánlás. Ké­sőbb a megajánlás mértékének megállapításánál alapul vétetett, nem — mint előbb — a jövede­lem ezred része, hanem az állami adó egy szá­zaléka és a gyülekezetekre nézve a lélekszám. Ismét később, különösen a nagyobb gyülekeze­tek nyomása alatt, a mit előbb a zsinat és con­vent is perhorrescált, megváltható lett 5 évről 5 évre az egyes gyülekezetek által a közalap egy általány összegben. így tehát máig az adó­zás módja háromszor ment át lényegesebb vál­tozáson s legutóbb nem személyi, hanem gyü­lekezeti adóvá tétetett. A Es most vessük fel azt a kérdést, vájjon melyik volt leghelyesebb módja a közalap kive­tésének ? Mindenesetre azt kell hinnünk, hogy a legutolsó, mert ellenkező esetben nem változ­tatták volna át az előbbieket. De — szerintem — a közalapi adózásnál két téves, hogy ne mond­jam igazságtalan eljárás volt alkalmazva s mind­kettő a szegényebbek rovására. Ezeket az egy­házi adóreformba bevinni nem szabad, sőt a közalapnál is mi előbb ki kell küszöbölni. A közalapi adóosztályba sorozás előbb a háztar­tásra, később az állami adóra Mekintettel lett megállapítva s mégis korlátokat ismer, ki­mondván, hogy 100 koronánál többel e címen senki meg nem róható. Hogy ez az igazsággal mikép egyeztethető össze, az előttem valóban megfoghatatlan, még akkor is, ha az összeg tíz­ezer koronában állapíttatnék meg. A másik el­járás szintén hasonló ehez. Biztosan állíthatom, hogy a nagyobb gyülekezetek jó része, akár a lélekszám szerinti 10 fillérnél, akár állami adójának egy százalékánál e címen kevesebbet fizet, s ez az oka a közalap jövedelme nagy-6

Next

/
Thumbnails
Contents