Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-12-21 / 51. szám

888

887 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

a system, theol. ny. r. tanára a sárospataki ev. ref. theol. akadémián. Megjelenik negyedévenként öt íven. Előfizetési ára, mi mindenkor egy összegben küldendő be, Pozsonyba llaffay Sándor úrhoz, évi 6 kor. Papnövendókeknek 4 kor.

Nagy és szép, nemes és áldásos munkára vállalkozott a nyáron néhány theologiai tanára a magyar protestáns egyháznak. Elhatározták egy Theologiai Szaklap kiadását. Hogy mi inditotta őket e vállalkozásra, azt igen okosan elmondják a Szaklap 1902. aug. 25. megjelent első számának első cikkében : „Mit akarunk ?u c. alatt. Rámutatnak az örökös, már igazán megunt, tehetetlen panaszra, hogy nincs theologiai irodalmuuk ; hogy az egyes theologiai disciplinák nálunk idáig sajnálatos elbánásban részesültek. Nincsenek a biblia sikeres tanulmányozásához szükséges kommentáraink ■ nincsenek oly müveink, mik egyházunk tanításait történeti vonatkozásaikban, az íráshoz való viszonyukban s az egyház és az egyes életére való hatásukban tüntetnék fel s beállítanák azokat, mint szerves alkatrészeket, a mai ember erkölcsi és gondolatvilágába. A systematika theologia területe ép úgy parlagon hever, mint az exegetikáé. A magyar prot. egyháztörténettel is csak a kezdet kezdetén vagyunk. Gyűjtjük az anyagot. Rámutatnak férfias nyíltsággal arra a nagy mulasztásra, melylyel a hivatott munkások, nem nyújtva táplálékot, engedték visszafejlődni, sőt egészen elapadni a közönség érdeklődését, érzékét a komoly tudumányos munkásság iránt. Sajnos, igen sajnos, hogy az olyan törekvéseket, melyek közvetlen gyakorlati jelentőséggel nem bírnak, melyeknek csak az igazság tudományos megismerése a céljuk, ma nálunk közöny, gyakran lenézés és kicsinylés fogadja még olyanoknál is, a kiknek állásuk, hivatásuk a lelkes buzditást, felkarolást, támogatást tenné kötelességükké. Ma az egyházban is sokkal többre becsüljük a politikusokat, mint a theologusokat. A ki a bajt felismerte, tartozik eszközökről gondoskodni, hogy az megszűnjék. A Theologiai Szaklap hozzá kíván járulni a szomorú állapotok javításához. A nemes munkára igénybe akarnak venni, egyesíteni óhajtanak minden használható erőt. Igen helyes az a szempont, a mely szerint valamely tudomány körrel való foglalkozás természetszerűen a részletek tanulmányozásából indul ki. Eleinte hát részlettanulmányokat fognak közölni; köveket akarnak hordani, hogy majd meglehessen épiteni (a tudomány csarnokát. Igen okosan mondják, hogy a munkásokat is, de kivált olvasóközönséget is csak ily módszerrel lehet — hogy igy szóljunk — teremteni. „Hol a tudomány iránt oly elszomoritóan csekély érzés és fogékonyság mutatkozik, mint nálunk, ott az érdeklődésnek állandó fejlesztésre van szüksége. Folytonosan újabb és újabb anyagot kell a közönségnek nyújtani, mely figyelmét leköti, de azt túlságosan nem fárasztja, mely lehetőleg sok körből legyen véve, hogy kiki megtalálja azt, mi iránt némi vonzalommal viseltetik. Az érdeklődésnek gyakran megújuló ébresztgetése. mignem az megszilárdul és állandó birtokká válik, szintén egyik főcél, mit lapunkkal elérni igyekszünk. Szakközönséget kívánunk teremteni, mely tudja méltányolni a tudományos kutatás nagy erkölcsi jelentőségét, az igazság komoly kereséséért lelkesedik, annak érdekeit felkarolja, azért áldozatokat hozni is hajlandó . . . Minden egyes számban lehetőleg befejezett cikkeket közlünk, hogy a kérdés megoldása és az olvasó figyelme meg ne szakittassék . . . Hisszük, hogy ez a legjobb mód, melylyel a közönség közelébe férkőzhetünk. A legjobb mód, hogy az eddigi közönyt legyőzzük és helyébe pezsgő érdeklődést és buzgó együttmunkálkodást teremtsünk.“ Szép és igen okos programm. Igen sok jót várhatunk e vállalattól. Dicsérjük megindítóit. Az első és második szám a programúinak egészen megfelelőleg jól van szerkesztve, a mint arról az alábbi részletes ismertetés is meggyőzheti a nyájas olvasót.

Theologiai Szaklap. I. szám.

Jes. I: 2—17. Szereztetési ideje és magyarázata cim alatt Hornyánszky A. azt vitatja, hogy Jesajás könyve e verseinek keletkezési ideje nem tehető a 701. évre, hanem körülbelől a 724 — 3-ra. E szerint a magyarázata se lehet az, hogy a próféta e beszédet azon nehéz napokban mondotta el, midőn az ország már egészen el volt pusztítva éa csak Jeruzsálem állott, az ellenségtől minden oldalról körülvéve, hanem Izrael alatt az északi 10 törzset kell érteni. Ez az ország ekkor a pusztulás szélén állott, mert elpártolt Jahvetól; számára többé nincs segítség. Az egész ország az assyrok kezében, maga a főváros is a bukáshoz közel. Izrael meg fog semmisülni ; de Juda megmarad. Ez a terület kicsiny lesz, mint egy szőlőkért a rajta álló gunyhóval. Jeruzsálem olyan lesz, mint egy körülzárt város. Hogy ezt a kis részt is ki ne szolgáltassa Jahve az ellenségnek, Jesajás egy thórával fordul a megmaradt Juda és Jeruzsálemhez. E thóra tartalma az igaz istenitisztelet fejtegetése, A déli tartományt egyedül az igaz istenitisztelet óvhatja meg az elpusztulástól.

Keresztelő János követsége Jézusnál. (Máté XI : 2 — 19; Luk. VII: 18—35.) E cim alatt dr. Masznyik Endre az exegeták ide vonatkozó véleményeinek ismertetésével és bírálásával arra a következtetésre jut, hogy Jézust nem értette meg Keresztelő János; kortársaik pedig egyiküket se értették meg. Jézus azonban érti Keresztelő Jánost is és a kortársakat is és tisztában van önmagával is : vagy is tudja, hogy K. János az az Illés, a kiről Malakiás jövendölt; ő meg az igazi Messiás ; nem az, a kitől földi, érzéki messiási birodalom felállítását várták.

Acta XV; 38. c. a. Raffay Sándor arról szól, hogy miért vitték magukkal Pál és Barabás az első térítő útra a különben jelentéktelen Márkot is és hogy a második téritő útra induláskor miért szegült annyira ellene Pál Barnabás azon tervének, hogy ismét magukkal vigyék őt is, hogy inkább elvált Barnabástól, sem hogy ez is velük menjen ? Abban állapodik meg, hogy Márkot nem mint munkatársat, hanem csak mint szolgát vitték magukkal s ő nem is vett részt a téritő munkában. Anyja cyprusi volt, úgy látszik hát, hogy csak rokonlátogatóba ment oda. S mikor Pál és Barnabás tovább mentek, ő visszatért anyjához. Pál tehát azért nem tajtja hozzájuk móltónak, mert csak családi érdekből csatlakozott hozzájuk.

Tanulmányok Augustinus tanrendszeréből. 1. A szentháromságtan. Dr. Tüdős Istvántól. Rámutat, hogy