Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-21 / 51. szám
889 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 890 az ujabbkori protestáns theologiai irodalom munkásainak figyelme mindinkább és inkább ráterelődik az egyházi atyákra. A magyar prot. theologusnak is ide kell irányoznia figyelmét; annyival inkább, mert a papismus is hadviselésének fegyvereit jórészt az atyák irataiból veszi. O ezúttal a nagy egyházi atyának tanrendszeréből egyes nagyobb kérdéseket alapvető iratai nyomán szándékozik bemutatni. Tanulmányában tisztán és kizárólag csak magát Augustinu3t szerepelteti A szentháromságtant Augustinusnak „De Trinitate Libri quindecimu című irata alapján mutatja be. „A lényegazonosság mellett a személykülönbözőség nehezen megy az emberek fejébe; épp ezért nem némul el a kérdés : hogy lehet ez ? Háromság és egys®g — többszörösség és egyszeresség : egyugyanazon dologban, személyiségben, létben, állagban képtelenség! Ez az általános háromságtagadási álláspont. Augustinus a többség és egység fogalmát úgy viszonyítja, mint a mely nem áll egymással föltétien ellentétben, sőt megfér egymás mellett, azonságot és különbséget tartalmazva, mint az egész és rész fogalmában is jelentkezik ez a tünet. Természetesen a háromság és háromszorság között mégis különbséget állapit meg. Igen figyelemre méltó lélektani vizsgálódás után azt mondja Augustinus : a lélek önmaga Jelöl legbiztosabb az emlékezetben, az értelemben és az akaratban. A memoria, intelligentia és voluntas egyugyan* azon teljességhez tartozik a lélekben, a melynek, ha csak egy hiányzik is, teljessége, tökéletessége nincsen. A ki emlékszik: annak van emlékezete, értelme és akarata; a ki ért, annak van értelme, akarata és emlékezete ; a ki akar, az akar, emlékszik és ért. Egyik sincs a másik nélkül s mindeniknek meg van a maga jellemző s elmaradhatatlan sajátsága, mert pl. az emlékezés emlékezés és nem akarat. Annak, a ki ezt a lélektani viszonyt érti, a háromságtan olyan magyarázatban jelentkezik ezzel, a melynél a tárgyhoz illetőbbet s megfelelőbbet nem gondolhatni. A léleknek, mint állagnak megnyilatkozása az emlékezetben, értelemben és akaratban, minden nehézség nélkül alkalmazható az istenségnek, mint lényegnek arra a jelenségére, a melyet háromságnak nevezünk s az Atya, Fiú és Szentlélek személyével jelölünk. A párbérügy megoldásáról Dr. Raffay Ferenc egyetemi magántanár és jogakadémiai ny. r. tanár Eperjesen, mondja el véleményét. Először vázolja, hogy mit tett az ág. ev, egyház az utóbbi két évtizedben a protestáns egyházaknak azon évszázadok óta tartó nagy sérelmük orvoslására, hogy hiveik sok helyen pártbért kötelesek fizetni a római kath. papoknak. Ebből kitűnik, hogy a kormány a feliratokra és sürgetésekre következetesen nem válaszolt. Raffay a Magyar Jogászegyletben 1898-ban részletesen ismertette e kérdést és indítványt is terjesztett elő a megoldása céljából. De hiába. Újabban a magyar általános polgári törvénykönyvnek 1900-ban közzétett tervezete is elhárítja magától a párbérkérdés rendezését. Ennek folytán csak külön törvény alkotása által lehet ezt az ügyet véglegesen rendezni. Neki az a véleménye, hogy törvényhozás utján véglegesen érvényt kell szerezni annak a már régen kimondott elvnek, hogy idegen hitfelekezetbeli egyén másvallásu lelkésznek párbért fizetni nem köteles; a lelkészeket pedig az ilyképpen elvesző jövedelmekért az állampénztárból kárpótolni kell. Erre az ujjmutatást megadja már az 1790/1. évi XXVI. t. c. 6. pontja, a mely az idegen hitfelekezetüeket a római kath. papoknak .fizetendő párbér alól felmenti, de egyúttal elrendeli, hogy a római kath. lelkészeknek az ilykép elveszett jövedelemért kárpótlás nyujtassék. Most következik a leghosszabb tanulmány : „Jézus Krisztus a nevelés elveu címmel dr. Schneller Istvántól. Az I. füzet 34 — 50, s a II. füzet 114 — 136. lapjait foglalja le. A szerző ugyan ismert, jónevü tudós, de azért a Th. Sz. nem vesztett volna semmit az értékéből, ha a tanulmány nem jelent volna meg benne. Ha pedig cmk a 128 -136 lapokon olvasható rész jelent volna meg : akkor építő, kedves és tanulságos olvasmányt nyújtott volna vele. Az 50—72. lapokon értékes lapszemle és könyvismertetések olvashatók, melyek beszámolnak főleg a német theologiai irodalom mezején folyó erőteljes, élénk munkálkodásról. (Folyt, köv.) Kis J. XVürnínu. Id. Őzike János. 1813-1902. A komáromi ev. ref. egyházmegye nov. 21-én temette el agg patriarcháját, lelkészi karának nesztorát, id. Czike János duna-radványi lelkészt. Az ő élete a szent könyv azon szavait bizonyította, hogy e világi életben nem mindenkor az erőseké a diadal, nem a gyorsaké a futás, nem a szépeké a kedvesség. A kisded duna-radványi egyház vele nagy halottját temette el. Az ifjabb nemzedék előtt talán már ismeretlen az ő neve. De hiszen ő nem volt mindig tehetetlen, agg közlegény, hanem vezérszerepet is vitt egyházmegyéjében. Még pedig mint Isten leikétől ihletett, szélesebb munkakörre is méltó, öt talentumos szolga nem ásta el az ő talentumait, nem rejté véka alá lelkének isteni világosságát, hanem egyebeknek használatára és tanulságára értékesitette azokat. Életrajza megjelent az „ XJj magyar Athenás“-ha.xi is. Ez után közlöm a következőket: Czike János, Czike Dániel ó-budai lelkész testvérbátyja. Ima iró. Született 1813. május 31-én Baján. Tanulmányait szülőföldén kezdte. Innen Rév-Komáromba ment, ott végezte a gymns. VI. osztályát. A felsőbb tudományok hallgatására Debrecenbe ment, hol a theologiát végzé 1838-ban. Még mint tanuló kapott meghívást Kovács Sebestyén Endre befolyásával — ki neki tanulótársa volt — a magyar nemzeti színházhoz, évi négyezer forint fizetéssel, lévén Őzikének igen kitűnő basshangja. De ő eme szép jövőt biztosító állást el nem fogadván, tovább haladt tanpályáján s még ezen évben akad. rektoriára ment Pátyra (Pest mellett). A szokásos 3 óv elteltével Bécsbe ment s ennek vidékét bejárván, a szülei házhoz R.-Komáromba tért vissza, hol mig ren\
