Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-14 / 50. szám
869 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 870 lépők számát. Úgy találja, hogy első sorban maguk a papok nem adják a papi pályára a fiaikat és a pályát választó ifjúság körében is elterjedt az a nézet, hogy a lelkész! pálya a mostani körülmények között nem előnyös, íőkép a szabad választásnak állított korlátozások miatt. A szabad választás elvét ajánlja elfogadásra. Pokoly József szerint figyelembe kell venni azt, hogy tapasztalatlan emberre nagyobb egyházat bizni nem lehet akkor sem, ha annak a minősítése kitűnő. A bizottság javaslata túlságosan sok súlyt helyez a kalkulusokra, a jeles bizonyítvány nem minden esetben kétségtelen bizonysága az illetők készültségének. Az első választásnál jó, ám vegyék figyelembe a bizonyitványi osztályozást, de később, a mikor a tapasztalás a döntő, ne Szilády Áron Pokolyhoz csatlakozva, sem a bizottság többségének, sem a kisebbségnek a nézete mellett nem foglal állást. A kettő közé esnék a helyes irány, a melyet követni kell. Meczner Béla, Fejes István rövid fejtegetései után a konvent Sass Béla indítványa mellett foglalva állást, a lelkészi minősítés szükséges voltát mondja ki. Ezután áttért a konvent a népoktatási törvénytervezet tárgyalására, Radácsy György előadó ismerteti a fontosabb újításokat tartalmazó szakaszokat. Az általános tárgyalás során Zsigmond Sándor felhívja a konvent figyelmét arra, hogy a tanitó, kántor, ének vezér és tanár választását illetőleg törvényes intézkedés nem történt, holott sokkal nagyobb néha ezen állások betöltésénél a korteskedés, sőt vesztegetés is, mint a lelkészi állásoknál. Nincs meghatározva sehol, hogy ezek ellen ki tartozik illetéke8 panaszt emelni, azt elfogadni és megvizsgálni. Fejes István hozzászólása után az eredeti szakasz a felhozott hiányok pótlásával fogadtatott el. A tanítók fizetéséről szóló szakasznál nagyobb vita indult meg. A tervezet újító szakasza 1000 koronában állapítja meg a népiskolai tanitók alapfizetését. A kérdésnél gróf Dégenfeld, Fejes István, Zsigmond Sándor és Dóczy Imre szólaltak fel. Valamennyien óhajtandónak tartják a tervezett minimumot, de nem remélik, hogy az államtól a mostani fizetések kiegészítéséhez szükséges segélyt meglehessen kapni. Hegedűs Sándor felhozza azt az eshetőséget, hogy a kormány a kiegészitéshez talán épen azért nem járulna majdan hozzá, ha már most 1000 koronában állapíttatnék meg a minimum, mert ez a kormány előtt az egyetemes egyház vagyoni viszonyait pompásabb, de hamis világításban tüntetné fel. Ajánlja a régi törvényban meghatározott 600 kor. minimum fentartását, a mely jobb ha a kormány jóvoltából fog 1000 koronára emeltetni, mintha csupán holt betűként jutna kifejezésre a törvényben. Antal Gábor püspök is a régi alapfizetés fentartását tartja helyesnek. A kormány hozzájárulása hiányában az újítás minden gyakorlati eredmény nélkül járna. Radácsy György előadó zárszavában hangsúlyozza az újítás jó akaratú voltát és melegen ajánlja elfogadásra a tervezetet. Báró Bánffy, egyenlően oszolván meg a szavazatok, (7 : 7) akként döntött, hogy a konvent nem foglal már most határozott állást a kérdésben, hanem a kerületek véleményeit bevárja. A gymnasiumi és tanitóképezdei tanárok fizetésére vonatkozó pontnál gróf Dégenfeld József nem óhajt állást foglalni a fizetési fokozatok fenn, vagy fenn nem tartása ügyében, de a 2400 korona minimális törzsfizetés mellett az eddigi 400 korona lakbér és 200 korona ötödéves korpótlék megtartása érdekében határozottan állást foglal. Radácsy György hivatkozik a református országos tanáregyesület debreceni ülésén felhangzott véleményekre, a melyek a fokozatok eltörlése mellett szólanak és az újitást elfogadásra ajánlja. Váró Ferenc hasonló értelemben szól, Zsigmond Sándor el kívánja halasztani a döntést. Ezután gróf Dégenfeld kéri a konventet, hogy ezt a kérdést ne törvényhozási utón szabályoza, mert akkor a közelebb ismét felmerülő eszmék teljesen ki lennének zárva a megvalósítás komoly lehetőségéből, pedig nem hihető, hogy a jelen újítás a legméltányosabb. Antal Gábor püspök hozzászólása után Zsigmond Sándor halasztó indítványa fogadtatott el. A középiskolákat ellenőrző igazgató-tanács kiegészítése körül kifejlődött vitában Dóczy Imre indítványát, a melynek értelmében az igazgatótanács kiegészítendő volna az intézetek képviselőivel, a convent elveti. Több kevésbbé lényeges szakasz módosítása után a nevelésügyi albizottság javaslatát, mely szerint a tanügyi törvények az erdélyi egyházkerületre is kiterjesztendők — elfogadják. Kan Bertalan szép imája rekesztette be az ülést. Reményét fejezte ki az iránt, hogy a konvent munkássága nem marad eredmény nélkül, Isten áldását kérte az elvetett mag megtermékenyítésére. M. Sz. után. KönyvismErtEtés. Oratiók a koporsó mellett. Temetési beszédek és imák. Irta Farkas Sándor ev. reform, lelkész. Székesfehérvárott. Szammer Imre intézetében. 164 oldal. E címen jelent meg november elején egy munka, melyben 22 oratió található, ugyan annyi imával, melyhez csatlakozik még a Eüggelék-ben 3 alkalmi beszéd és ima, tehát összesen 25 darab. E beszédek és imák egy, eddig ismeretlen nevű szerző által Írattak, tehát első' munkája a szerzőnek. Szívesen vállalkoztam e munka ismertetésére, mert az a meggyőződésem, hogy szolgálatot teszek a lelkészkedő papságnak, a midőn e minden tekintetben érdemes s a mi fő, használható munkára felhívom figyelmüket. Jóllehet a mi kerületünkben kevés helyütt szokásos az oratióval való temetés; a legtöbb helyütt még tartja magát a praedicatió s ennek járulékaként a búcsúztató, melyeknek bár sok védelmezőjük van még, de tagadhatatlan, hogy a haladó idő túlszárnyalta ezeket a gyötrő szertartásokat; mindazáltal a munka érdemes a megszerzésre már csak azért is, mert igen ügyes eszköz lehet arra, hogy conservativ goodolkozásu népünkkel megkedveltessék ez a még előtte új temetési mód. Ott pedig, a hol már bevétetett s a nép által elfogadtatott, felette jó segítség lesz. Csáky István 2 kötet oratiója hasonlítható e munkához, azzal a külömbbséggel mégis, hogy ez teljesebb, jobb, buzgóbb. Imái pedig, — miket azokban 50*
