Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-12-07 / 49. szám
855 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 856 nek figyelt mbevételével. E szerint az egyházak 75 százalékában az adó a mainak több mint ötszörösére emelkednék s csupán 25 százalék szorulna segélyre, a hol az eddigi adóteher csökkentendő volna. A nagy tehertételek igy a vagyonos egyházakra nehezednének. Elismeri, hogy nagyon meszszemenö és hatásaiban reudkivüli ez a reformjavaslat. A mai helyzetet mindenesetre megkönnyítené és ezzel szemben az országos adóösszeget alig 16 százalékkal terhelné meg. 326 ezer forint szükséges ezen adóreform keresztülvitelére, mely összeg segélyre fordittatnék. Kéri a konventet, elvileg foglaljon a tervezet mellett állást, mely a jövő tavaszi konvent elé juthatna ebben az esetben, a hol az előkészületek alapján részletes tervezetbe foglalva, a kormány és az országgyűlés hozzájárulása után, mint kész javaslat kerülne atöivény szövegező zsinat elé. Ennek a tervezetnek a szelleme az a szellem, a mit Szilágyi Dezső és Tisza Kálmán hirdettek, ha törvénynyé váluék, ez volna a református egyház két elhunyt uagyzának a legszebb emléke. Hegedűs Sándor főgondnok is egyetért Tiszával abban, hogy a reform teljesen elkülönítendő az 1848. évi XX. törvénycikktől. Abban is egyetért vele, hogy teljesen előkészítendő a jelenlegi valószínűségi alapokon való számítás és biztosan felállítandó számcsoportozattal szilárd alapokra fektetendő a javaslat, mielőtt az a legközelebbi konvent elé kerülne. Elérhetjük ezzel a túlterheltetéstől és aránytalanságtól való megóvását az adózó híveknek. A legalsó rétege a népnek szenvedi meg legjobban az adót, ez igaz, meg kell védeni a hatalmas nyomástól. Sok nehézséggel fog járni az egyházak véleményeinek ellensúlyozása,, mert az érdekeltek nagyobbrészt ellene fognak szólani. Kívánsága, hogy az előkészület e reformhoz alapos legyen. Antal Gábor örömmel üdvözli a Tisza István javaslatát. Az államtól külön segély kérendő ennek az adózási reformnak a végrehajtására. Ez a segély azonban elválasztandó az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtásának kérdésétől. A javaslatot úgy, a mint van, helyesli. Az adó nagysága és aránytalansága, mely az egyes egyházak és egyes hívek adózása között van, nem az egyedüli forrása adózásunk aránytalanságának. Felette visszás, hogy a szegény ember még nem kereső gyermekéért is ugyanannyi adót fizet, mint a faluban bármely felnőtt ember. A Tisza fáié javaslat az ebből eredő aránytalanságról megfeledkezik, azért ennek megszüntetésére ajánlja kimondását annak, hogy a húsz éven aluli egyháztagok után sem maguk, sem annak a háztartásnak feje, a melyben élnek, adót nem fizetnek. A sokgyermekes apák eme aránytalan megterheltetése egyik okozója az egy gyermekrendszer ijesztő mérvben való terjedésének. Darányi Ignác szintén elfogadja a Tisza István javaslatát, mert az adóztatás rendezése és arányosabbá tétele fenmaradásunknak feltétele. Általános új kulcsot és új rendszert kell megállapítani. A bizottság javaslatában csak a segélyt kérő egyházakról történik említés. El kell kerülni lehetőségét annak, hogy a legjobban megterhelt, de segélyt igénybe nem vevő egyházak terhein könnyítés ne történjék. A reform, első sorban a leginkább rászoruló egyházközségek terheit tegye elviselhetőbbé. Az iráuy, a melyben megindultunk, helyes és hiszi, ha a javaslatot általánosságban elfogadja a konvent, ezzel egy lépéssel közelebb jut az ev. ref. egyház a nagyfontosságu kérdés megoldásához. Elhatározta a konveut, hogy felkéri az adóügyi bizottságot, hogy az előkészületi munkálatokat mihamarább kezdje meg; a gróf Tisza-féle indítványt indokolással együtt nyomassa ki és küldje szét, egyszersmind felhatalmazást ad az ei re szolgáló iroda berendezésére és annak fentartásához szükséges összeg felhasználására. A konvent elfogadta az adóügyi bizottság javaslatát az iránt, hogy a közalap járuléka a családfő állami egyenes adójának egy és félszázalékánál kevesebb nem lehet, a közalapi törvények revíziójánál a bizottság mellőzte az egyházmegyék és kerületek azon óhaját, hogy a köz. alapból a gyüleaezeteknek olcsó kölcsönök adassanak és hogy a közalap jövedelmei az egyházmegyékben vagy kerületekben részben ottbagyassanak. A konvent a bizottság álláspontját helyesli. Az országos lelkészi nyugdíj-intézet felállítása tárgyában a bizottság javasolja, hogy a nyugdíj-intézet egyelőre teljesen önállóan állíttassák fel az országos lelkészi özvegyek, árvák gyámintézetótől és pedig azon az alapon, hogy a nyugdíjazás csak rokkantság esetén vagy negyven évi szolgálat után következhetik be; tagjai legyenek a lelkészek, vallástanárok, vallástanitók és önálló énekvezérek. Javasolja, hogy a konvent az egész javaslatot tegye át az adóügyi bizottsághoz, azzal az utasítással, hogy a bizottság gyűjtse be a szakértői számításokhoz szükséges adatokat, készítse el a szakértői számításokat és az indítványt ezekkel együtt a konventi elnökség utján küldje szét véleményezésre az egyházkerületekhez és egyházmegyékhez. Antal Gábor püspök az indítvány mellőzésé^ javasolja és azt tartja kívánatosnak, hogy minden lelkész nyugdija egyenlő és pedig egyelőre 1600 korona legyen s ennek megfelelően a nyugdij-intézeti járulékot is úgy a lelkészek, mint a gyülekezetek teljesen egyenlő illetékben fizessék. Hegedűs Sándor és gróf Tisza Istoán ezzel szómban a bizottság javaslatát pártolják s a konvent is ebben az értelemben határoz. (Folyt, köv.) M. Sz. után. Halotti beszéd*) Széky Aladár dadi ev. ref. lelkész felett. Szomorú halotti gyWekezet! Megilletődött szívvel, bánatos érzésekkel állottunk meg e gyászos koporsó mellett, melyben az Ur egy hűséges szolgájának maghült hamvai nyugszanak. Megilletődött szívvel, bánatos érzésekkel, mert e megrendítő csapást senki nem várta ! Aggódó lélekkel kisértük ugyan figyelemmel a súlyos betegség lefolyását; nyugtalankodva vettük a *) E beszédet a múlt számba, a nekrológhoz osztottam be s ki is volt már szedve : tudtom nélkül kapott a lap más beosztást. * Szerk.
