Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-11-23 / 47. szám
819 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 820 azért is, mert házában úgy is mások voltak a rendes lakók, „nagy népesen tanyázva együtt: egér, tücsök, kabóca, pók.“ Mily szép dolog volna, ha egyházaink roskadozó épületeiket a tűzkár alapból nyert olcsó törlesztéses kölcsönnel újjá építhetnék. Mert, hogy alap lenne hamarosan, — néhány év alatt — azt könnyű belátni. Hiszen egyházi épületek leégése oly ritka dolog, mint a fehér holló. A legkisebb falu népe is igyekszik tűzvész esetén középületeit megmenteni s többnyire sikerrel. Az alapnak tehát, mivel az elébb irt ok folytán gyors növekedésére lehetne számítani, nemcsak tűzvész esetén kellene a célt szolgálni, hanem szerintem a roskadozó épületekkel biró, de azt önerejükön felépíteni nem tudó egyházaknak való olcsó annuitásos kölcsön nyújtásával is, a mi a sürgősség körülményeinek szigorú szem előtt tartásával minden egyházmegyének az onnan való befizetések arányában adatnék. S hogy a mentés annál nagyobb arányokban történhessék, kimondandó volna a törvényben az is, hogy a tisztviselők is tartoznak magánvagyonaikat az egyh. bizt. intézetnél bejelenteni s azok után oda fizetni. Csak 20- 30 egyházat lehetne is igy évenkint kissé nagyobb, illetve mindenhol lehetőleg a szükségletnek megfelelő olcsó kölcsönnel bajából kimenteni, mily áldásos lenne hatásában, a hívek egyházhoz való tartozandóságának erősbitésében e dolog. A mellett azt hiszem az arra érdemes hívek magán kölcsön igényeit is bizonyos mérvben kielégíteni lehetne, persze ezt már jelzálogi biztosítással, a melynek jó gyümölcse meg egyáltalában nem maradhatna el. Ha már most a közalap egyfelől p. o. templomok és iskolák építésénél űzne rendszeres segélyezést, jövedelmét nem szétforgácsolva mint most, hanem olcsó annuitásos kölcsönökkel, másfelől meg az egyh. bizt. intézet a paplakok építésében nyújtana hasonló módon segítő jobbot, egyet, egyházunkban idővel új ég és új föld állana elő. Mert a távolabbi jövőbeu, a midőn már e nemben sem egyik, sem másik alap nem vétetnék nagyon igénybe, a mely körülmény annak még gyorsabb emelkedését eszközölné, a magvetők más mezőkön is munkálkodhatnának, t. i. az egyházak részére való ingatlanok szerezgetésével azoknak alapját szilárdítanák, hogy a pokol kapui is azon soha diadalmat ne vehessenek. A fentemlitett érdemes Írónak az ügykezelésre vonatkozó tervezetét is készséggel aláírom. Mert fődolog» hogy egyszerű eljárással kezeltessék ez intézmény, a mi nevezetes költségmegtakarítást jelent. Ha a világi téren is, épen most, mondhatni az egész vonalon, az ügyvitel egyszerűsítésén dolgoznak, mi az egyszerűség emberei csak nem tehetünk kivételt, mikor ennek a közjó vallaná kárát. Ha mindenki megteszi a magáét, és „nem tekintünk éktelenül a nyereségre,“ akkor meglesz e dolog csekély költséggel. S ez nálunk lényeges. Sőt ha a 13.400 koronát meghaladná is valamivel a kezelési költség, — mint ezt Keresztesi Samu kiszámítja — akkor is virágozhatnék az intézet. Mert ő a befolyandó díjtételeket igen alacsonyan számította. Másfelől pedig nincs is arra szükség, hogy a kezelési költség szűkkeblűén redukáltassék, mert egyrészt a szolid dijjazás a jövedelemből kikerül, másrészt meg „a munkás méltó a maga bérére.“ Az eszmével kapcsolatban azonban felmerülhet azon kérdés, „hogy az egyetemes egyház mivel nyújtana garanciát az egyes egyházaknak,“ én is „azt jegyzem meg, hogy semmivel mással mint erkölcsi tőkéjével, mert a lefizetett összeg bizonyára mindig nagyobb lenne, mint az esetleges károkért kifizetendő összeg.“ Sőt — posito séd non concesso — hogy deficit lenne néhány ezer forint „az egymás terhét hordozzátok“ fenséges és soha szem elől nem tévesztendő elve alapján az is könnyen fedezhető lenne. De tapasztalat szerint ezt kizártnak tekinthetjük. Azért ez egyházaink regenerálására célzó dolgot minden illetékes factor méltassa b. figyelmére ! Különösen bölcs vezéreink, elöljáróink ! *) Megyercs. Vargha Károly, ev. ref. lelkész. A mezőföldi ref. egyházmegye lelkészértekezlete. A mezőföldi ref. egyházmegye október 31-én tartotta bzékesfejérvárott lelkészértekezletét. Az értekezlet most már Ul-ad Ízben volt összekötve reformatio emlékünnepi istenitisztelettel és y.rvac->ora osztással, melyet vidéki lelkészek végeztek. A mostani alkalommal az istenitbzteletet Miklós Géza falu-battyáui lelkész végezne Luk. ev. XII: 49. v. alapján, tr teljes beszédben fejtegette annak a tűznek erejét és hatását, a melyet a Jézus hozott e földre, a mely világosságot árasztott a sötétségben, lelkesedést támasztott a kebelben és megszilárdította, megszentelte az akaratot. A szép részletekben gazdag, a reformáció szükségességét, hatalmát, áldásos voltát hangsúlyozó, mindnyájunkat kitartásra, lelkesedésre buzdító beszéd elhangzása után Kutasi Ferenc táci lelkész mondott az urasztalánál gyönyörű gondolatokban gazdag ágeudát, fejtegetvén, hogy az nrasztala a szeretet és hála asztala: azért szivünkben embertársaink iránt szeretettel, Isten iránt hálával kell ott megjelennünk. Az istenitisztisztelet végezte után kezdődött a tulajdonképeni értekezlet, a melynek egyedüli tárgya a szervezendő egyházmeg3'ei egyházi értekezlet alapszabálytervezetének megvitatása volt. Egyházmegyénk lelkészi értekezlete kívánatosnak és szükségesnek tartotta, hogy az egyházépités társadalmi munkájában a lelkészek mellett a világiak is részt vegyenek, illetve hogy e munkába bevonassanak. Ezért már 2 évvel ezelőtt kimondotta, hogy lelkészi értekezletét a világiak bevonásával egyházi értekezletté bővíti ki és az alapszabályok megszerkesztésével egy bizottságot meg is bízott. Az alapszabály tervezetet a bizottság és az enyingi *) Az erdélyi római kath. status már megvalósította ez eszmét. Szerk.
