Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-23 / 47. szám

821

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

822

kis kör nevében id. Medgyas-zay Vince esperes kisköri értekezlet elnök terjesztette elő; a mely alapszabálytervezeten a lelkészértekezlet b ható vita után némi módo^i»ással elfogadott.

Az alapszabálytervezet szerint tagja lehet az értekezletnek az egyházmegye területén minden hitsorsos egyházi és világi egyén, a ki ezt az elnökségnek bejelenti. Tagsági díj nincs, azonban az önkéntes adományok az értekezlet céljaira szívesen fogadtatnak. Igen fontos pontja az alapszabályoknak a gyűlések tartását tárgyazó része; e szerint az értekezlet évenként kétszer tartana gyűlést és pedig egyet az egyházmegyei gyűlés első napjának délutánján, a melyen folyó ügyeit és indítványait tárgyalja; a másodikat október 81-én a reformáció emléknapjának megünneplésére, a melyet az egyházmegye egyházaiban óhajt felváltva megtartani, mindenkor istenitiszte lettel és urvacsoraosztással, a melyen vidéki lelkészek fungálnak és a reformált közszellem ébresztése és fenntartása végett felolvasásokkal és előadásokkal összekötve. A cél szép és nemes, vajha eredménynyel járna.

Hogy pedig az értekezlet eszméje mind inkább elterjedt legyen, hogy mind több tagot számlálhasson, elhatározta a lelkészértekezlet az alapszabályok kinyomatását oly célból, hogy azt az egyházak között megfelelő menynyiségben kiosztatja, a kinyomatási költséget buzgó esperesünk vállalta magára.

Az alapszabálytervezet ekként megismertetése után a tagok jelentkezésétől függ, vájjon az egyházmegyei közgyűlés kimondja-e a lelkószértekezlet megszüntetésével az egyházi értekezlet felállítását, a mikor is megtörténik a megalakulás.

Egy lépéssel előbbre haladtunk, most már a megvalósulás felé halad az értekezlet ügye, vajha nemes célja hatná át a világi tagokat, hogy minél többen tömörülnének kábelébe, nemcsak egyszerű jelentkezéssel, hanem azzal az eltökélt szándékkal, hogy kitartanak mellette és támogatják anyagi és erkölcsi befolyásukkal, hogy ne legyen csupán csak a lelkészek munkatere és anyagi terhe, hanem karöltve, vállvetve mozdítsuk elő egyházunk felvirágzását.

Berhida.

Vargha Kálmán,

ref. lelkész.

A bölcsészet feladata. Bölcsészet és tudományok. A filozófia felosztása.*)

A bölcsészet elsőrendű feladatát a kill- és belvilág jelenségeinek a vizsgálata s az e jelenségeket uraló törvényeknek a felkeresése képezi. E lényegében elméleti feladat mellett s azzal többé-kevésbé szoros összefüggésben a filozófia állandóan foglalkozott azon bennünket igen közelről érdeklő kérdés megoldásával is, hogy mi az élet czélja, mi az ember rendeltetése, s hogy e rendeltetését legbiztosabban mi utón és módon érheti el? Összefoglalván a két — elméleti és gyakorlati — feladatot, azt is mondhatjuk, hogy a bölcsészet az a tudomány, amely saját magunknak és a termé*) Dr. Horváth József theol. akad, tanárnak „Bölcsészettörténet" c. sajtó alatt levő munkájából.

szetnek rendszeres vizsgálata alapján egységes élet- és világnézetet igyekszik nyújtani.

A filozófia feladatának e meghatározása — amely a legkiválóbb filozófusokéval lényegében megegyezik — egyszerre nyilvánvalóvá teszi, hogy annak megoldása nem kis nehézségekkel van összekötve. Mert ha csak az egyik, t. i. az elméleti feladatot nézzük is, könnyű belátni, hogy az kellő és alapos előmunkálatok nélkül meg nem oldható. Ahhoz ugyanis, hogy a természeti és szellemi jelenségeket a magok összeségében s egymással való összefiigésükben foghassuk fel, mindenekelőtt az ismeret egyes területeinek külön vizsgálatára, a jelenségek kisebb köreinek összefüggő tárgyalására van szükségünk. Csak ha a részeket egyenként megismertük, az azokban uralkodó törvényszerűséget felkutattuk, remélhetjük, hogy a részismeretek egybevetése és összekapcsolása utján az egészet illetőleg is valódi, értékes ismeretekhez juthatunk. Azt is könnyű betátnunk, hogy a gyakorlati feladat megoldása, az akaratot szabályozó és kormányzó kódexnek a megalkotása minden kívánalmat kielégitően csak elméleti alapon, a kellően kiképzett világnézet keretében remélhető.

Ezek szerint a filozófia elé kitűzött czélok eléréséhez nélkülözhetlen szükségünk van azokra a szaktudományokra, amelyeknek feladatát a jelenségek egyegy szükebb körének a tüzetes vizsgálata képezi s amelyek ekként a bölcsészet alaptudományai gyanánt tekintendők. Hogy a filozófia annyi időn át oly kevés eredményt tudott elérni, hogy a legkiválóbb elmék évezredek alatt és oly nagy erőfeszítéssel úgy szólván semmi általánosan elfogadottat nem tudtak alkotni, annak oka épen abban keresendő, hogy vagy hiányoztak még a szükséges szakismeretek, vagy pedig nem voltak azok kellően felhasználva és értékesítve. Az időszakonként megújuló és mindig meghiúsuló kísérleteknek csak egy igazán értékes eredményét konstatálhatjuk, azt, hogy ha a filozófia nem légvárakat építeni, hanem bennünket a való ismeretéhez közelebb juttatni akar: igénybe kell vennie az összes elméleti tudományokat, azok lényeges eredményeit épugy, mint a tudományos kutatásokra alkalmasoknak bizonyult módszereit. Ami különösen a vizsgálódás módszereit illeti, az utolsó három század története minden kétséget kizárólag megmutatta, bogy a filozófia sajátos, külön módszere teljesen képtelen, nemhogy a lét problémáinak, hanem a legprimitívebb kérdéseknek a megfejtésére, holott a szaktudományok által alkalmazott vizsgálati módok nagyon is alkalmasoknak bizonyultak épen a filozófia szempontjából igen értékes eredmények levezetésére.

De ha a filozófia nem lehet el részismeretek nélkül, viszont a szaktudományok sem oldhatják meg kielégitőleg még a magok külön feladatát sem, ha nem tartják állandóan szem előtt, hogy az általok végzett munkát a részletkutatásokban is az egyetemesre és általánosra törekvés teszi igazán értékessé és eredményessé. A túlságosan részletesre, vagy épen az egyesre irányuló kutatásban nagyon könnyen elvész a nagyobb körhöz, még inkább az egészhez tartozásnak a tudata s épen ezért lehetetlenné válik az egyesnek teljes megismerése is. Mert ha csakugyan van összefüggés a legkülönbözőbbnek látszó jelenségek között is, ha közös törvények uralják az egymástól az eredményesebb kutatás czéljából külön vizsgált területeket, amely felvételek nélkül filozófiáról és tudományról nem beszélhetnénk: akkor lehetetlen bármit is valóban megismerni, ha azt csak egyik oldalról, csak az egyik vagy