Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-11-09 / 45. szám

793

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

794

kásban van a 16. évszázad harmadik évtizedének számos reformátori felekezetiét, melyek Lutherről és Zwingliról ■ép oly kevéssé akartak hallani, mint a katholikusokról, mind-mind egy kalap alá keríteni. 1525-ben Németországban egy hatalmas felekezet állt fenn, mely sok tekintetben sokkal tovább akart menni, mint Luther és Zwingli a melynek eszménye a régi apostolok korabeli egyháznak visszaállítása volt. E felekezet szélső balszárnyát foglalták el a münsteri dühöngök. Míg ez a münsteri csapat véres polgárháborút szított, a tiroli újra-keresztelők oly kevéssé akartak tudni háborúról, hogy a fegyverforgatást tiltott foglalkozásnak tartották és az államnak megtagadták az adót, ha háború céljaira volt szánva. Az újrakeresztelők között a tiroliak külön ágat képeztek, amelynek a többi csoporthoz kevés köze van és uevét a Bruneck melletti szt. Icrenzi Huter Jakabtól kapta, ezek voltak a huteri testvérek. Tirolban oly sikerrel téritettek, hogy a parasztság nagyrésze hozzájuk állt s a megrémült kormány a legkeményebb intézkedésekkel iparkodott a mozgalmat megfékezni. Egy országban sem volt annyi véráldozat, mint itt. Hadd beszéljen kivételképen egyszer egy hivatalos akta. „Hűségben tudathatjuk Felségeddel — jelenti a tiroli kormány Ferdinánd királynak — hogy az utolsó hét évben ritkán telt el nap, hogy újra-keresztelők dolgai ne kerültek volna székünk elé és a tiroli grófságban különböző községekben 700 férfi és nőszemélyt Ítéltünk halialálra vagy utasítottunk ki az országból. Ha az emberek nem lennének oly elvakultak, a kegyetlen és sokféle büntetés, melyet ifjan és öregen végrehajtva naponta szemlélhetnek, félelmet kelthetne bennük, úgy hogy eztán senki sem csatlakoznék felekezetükhöz.“ Ez egy idézetből is sejthetjük ; mennyi vér és mennyi könny folyhatott el, mig azt elérték, amit ma a tiroli nagy büszkélkedve hitbeli egységének nevez.

Tirolból kiüldöztetvén, ennek a felekezetnek követői Morvaországba menekültek. A morva föld volt a 16 században az általános vallási türelem hazája. Itt a fejedelmi fenhatóság rendkívüli körülmények között, mikről Chlumetzky Péter számol be részletesen, elvesztette minden tekintélyét. A döntő szó a rendeké volt és ezek már a harmincas években kijelentették Ferdinandnak, hogy az embert nem lehet egy hitre rákényszeríteni; a hit Isten adománya s más nem is ajándékozhatja, egyedül Isten. Ép ezért itt Morvaországban biztos hazát leltek minden ország elnyomottjai. Itt a katholikusok, utraquisták és a Csehországban nem tűrt cseh testvérek mellett Luther és -Zwiugli követőire és schwenkeldiánusokra lehetett találni, ide menekült a hite miatt Svájcból elűzött Hubmaier Boldizsár, az újra-keresztelők apostola, itt találtak az alsó és felső Németországból, a Pfalzból, Hessenből és a Rajna mellékéről való újra-keresztelők menedéket. „Amint a jég leolvadt a vizekről — Írja egy régi tudósítás — csoportonként szálltak évről-évre a ciroliek az Innen s a Dunán alá, hogy aztán Kremsen és Steinon át Morvaországba jussanak.“ Itt fejlődött ki a következő évszázadban communistikus köztársaságuk, mig aztán őket is, mint Csehország és Morvaország Kálvin és Luther hitét követő protestánsait a fehérhegyi csata következményei utolérték

és mindannyian száműzetésbe mentek. Egyépként épugy mint Karinthiában és Stájerországban, Csehországban is és főleg Morvaországban azok a testvérek voltak otthon, kik Comenius Amossal Lengyelországba menekülve, a határhegyekről még egyszer visszafordultak drága hazájuk felé, térdre hulltak és sírva emelték fel kezüket, hogy utoljára is megáldják. Igen, innen e pásztortartományból vonultak ki egy évszázaddal később azok az emberek is, kiknek vezére Dávid Keresztóly a mai Herrenhut helyén szekercójét a földbe vágta e szavakkal : „Itt lelt hazát a madár, itt talált fészekre a fecske.“ És ezeknek az embereknek utódai tették később kereszténynyé Pensylvaniát. Úgy van. Bár csodálatosnak látszik, az amerikai testvérek szövetségének, az amerikai újra-kérész telüknek vagy a hogy ma nevezik őket: a mennonitáknak, baptistáknak és másoknak, szóval az Egyesült Államok leghatalmasabb vallásfelekezeteinek gyökerei morva földről szakadtak oda.

Loesche könyvéből — mint mindezekből láthatjuk — színes kép tárul szemünk elé. Küzdelmes és dicsőséges ősi múltra tekinthet vissza Ausztriában is a protestantizmus. Vajha a jövőben ne látogatnák meg oly súlyos sorscsapások, mint aminőket évszázadok viharai között elszenvednie kellett!

(A N. Fr. Pr. után.)

Ford. Dr. Kőrös Endre.

Vfegyes §özíeraénye§.

— Az előfizetési pénzek és hirdetési dijak szives beküldését tisztelettel kérjük.

~ Gyászhir. Dömötör Lajos főiskolánk theologiai akadémiájának első éves hallgatója e hó 2-án hosszas betegség után elhunyt. Temetése 4-én volt. A temetésen a helybeli lelkész mondott gyászbeszédet, a tanulótársak nevében pedig Izsák József papnövendék búcsúzott el tőle. A korán elköltözött ifjú Hómezővásárhelyröl jött Pápára, hogy akadémiánkon képezze ki magát a lelkészt pályára. Mikor ide jött, már beteg volt. A mint maga mondta, a nagy szünidő alatt megfürdött a Tiszában és meghűlt. Hasztalan volt a gondos ápolás, nem lehetett megmenteni. Szüleivel, pályatársaival együtt hullattuk könnyeinket sirja fölött s emlékét hűen őrizzük ! Haláláról az akad. hallgatói a következő gyászjelentést adták ki: A pápai ev. ref. theol. akad. hallgatói fájdalmas szívvel jelentik szeretett pályatársuknak : Dömötör Lajos I. éves pepnövendéknek f. évi nov. hó 2-án délután 3/45 órakor történt gyászos elhunytát. A megboldogult hült tetemei november hó 4-én délután fél 4 órakor fognak az alsóvárosi sirkertbe örök nyugalomra tétetni. Pápa, 1902 november hó 3-án Az ev. ref. theol. akad. hallgatói.

— „Elhunytak Emléke." A „Nagypénteki Ref. Társaság“ alapítványt létesített e címen, melynek az a célja, hogy kamatai jövedelméből egy vagy több árva a társaság intézetében növeltessék. Az alap eddig még csak 1401 kor. 48 fill. Kevés ; egy évi alapitványozás is sokkal többre mehetne, ha megértené a pogányos pápistás