Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

695 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 696 tők- György püspökök; Simonffy Imre debreceni pol­gármester, Sütő Kálmán esperes, dr. Nagy Dezső, György Endre és még igen sok jelesünk. Az érkezőket a vonatnál nagy tömeg, élén Ju­hász Mihály polgármesterrel és Draskóczy Lajos ág. ev. lelkészszel fogadta, utána Draskóczy Lajos a két pro­testáns egyházközség nevében üdvözölte a társaságot. Hegedűs Sándor válaszában örömének ad kifeje­zést, hogy a társulat céljait, a mely nem felekezeti, de kulturális és nemzeti célokat szolgál, ilyen hiven fogták föl. Köszöni a szives fogadtatást a maga és a társulat nevében. Az egybegyűltek hatalmas éljenzésben törtek ki a szénoki hévvel előadott beszéd végével és aztán helyet foglaltak a kijelölt fogatokon s a menet megindult a Kossuth-utcán a városba. Elől negyven tagból álló bandérium nyitotta meg a felvonulást; nemzeti szinü szalaggal felkokárdázott magyar ruhás legények tüzes paripákon. Utánuk hosszú beláthatatlan sorban száznál több kocsi. A házak mind fel voltak lobogózva, az ablakok, az utcák telve néppel, az iskolásgyermekek zászlók alatt testületileg vonultak ki. A kocsisort az egész útvona­lon végig hullámzó éljenzés kisérte ama térig, a hol Szeremley Sámuel ev. ref. lelkész, az egyháztanácsok tagjainak jelenlétében a következő beszéddel üdvözölte a társulat érkező elnökségét és tagjait. A helybeli két testvérprotestáns egyház presbyté­­riumainak élén mély tisztelettel és atyafiui szeretettel üdvözlöm kedves yendégeinket. Szivünk örömtől do­bog, midőn szinről-szinre látjuk önökben a lelki vezé­reinket és látjuk ismerős és eddig ismeretlen bajtársain­kat, kik velünk együtt vitézkednek Isten országa s az evangéliumi hit érdekében. Nagy megtiszteltetésnek te­kintjük magunkra nézve, hogy e messze távolból is el­jöttek közénk, hogy a mi alacsony falaink közé lépve, tanácskozzanak a közös szent kincs megőrzése felől. Vajha e részben mi is nem csekély segítséggel lehet­nénk, ha egyébbel nem, legalább azzal az igyekezettel, hogy nálunk való tartózkodásukat kellemessé tenné Isten . . . Isten hozta Önöket egyházunkba ! Hegedűs Sándor hosszabb, formában és tartalom­ban egyaránt kiváló beszéddel válaszolt. Ide jöttünk — mondta többek közt — és szere­­tetre találtunk. Mi tette ezt ? A mi alapeszménk, a mely az evangéliomon alapszik és nem más, minthogy tisztán megőrizzük lelkiismeretűnket^ megóvjuk függet­lenségünket és szeressük a bibliát. És midőn mindnyá­jan küzdünk ezért az igazságért, jól esik nekem, hogy azok, a kiket személyesen nem ismerünk, úgy éreznek mint mi, felismerik bennünk a szeretet barátait és úgy fogadnak, mint régi ismerősöket, többet mondok, mint családtagokat. Ez a szellem az, a mely lelki erőt ad, hogy a küzdelmet folytassuk. Mert látjuk, hogy a fe­lekezetek közti külömbség elenyészik ott, ahol az evan­­géliomi tanítás felülkerekedik. Meg vagyok róla győ­ződve, hogy e város polgárságának szelleme, az a szel­lem, a melyet az evangéliomból tanulunk. Azt a jóleső fogadtatást, a melyben részünk volt, nem a magunk érdemeinek, hanem ennek a szellemnek tulajdonítjuk. Ezt a szellemet őrizzék meg, minél több bajjal, nehéz­séggel élünk, annál nagyobb szükségünk van rá és arra az egyetértésre, mely most a protestáns felekezetek kö­zött kifejlett. Szükség van erre az egyetértésre, hogy megvédhessük hitünket, felekezetűnket és biztosíthas­suk számára azt a helyet, a mely ebben az országban megillet bennünket. (Éljenzés). Es mert látom, hogy az evangéliomi szeretet ilyen impozánsan nyilatkozik meg, fogadják a társulat nevében köszönetemet. Legyenek meggyőződve, mi nem csak jól, de itthon érezzük ma­gunkat. Csak testvéreket, barátokat látunk. Ez a szel­lem termékenyítse meg a közélet szellemét, ez éljen köztünk ne csak ünnepnap, hanem hétköznap is, fele­kezetűnk és hazánk üdvére és felvirágozására. A lelkes beszédre az egybegyült nép hatalmas él­jenzéssel felelt. Ezután a vendégek szállásaikra mentek kocsijukon. Este 5 órakor közgyűlésre jöttek össze a tagok a városházának dísztermében. Hegedűs Sándor elnök megnyitva a gyűlést, üd­vözli annak megjelent tagjait és köszönetét mond a vá­rosnak azért a szives vendéglátásért, a melylyel a tár­sulat tagjait fogadta. Az ilyen vándorgyűlések a kö­zönséggel való közvetlen érintkezés előmozdítás által kedveznek a társulat üdvös céljai népszerüsiLésének.— Mostani közgyűlésünk nagyjelentőségű a miatt is, hogy programújába felvette az alapszabályok célszerűbb mó­dosítását is. Felkéri a titkárt a napirend előterjeszté­sére, a jegyzőkönyv hitelesítésére pedig Zsilinszky Mi­hály és Szilassy Aladár tagokat kéri fel. Szőts Farkas titkár bejelenti, hogy Darányi Ig­nác, gróf Dégenfeld, báró Prónay Dezső, Antal Gábor, Láng Lajos, a csikágói ág. ev. egyház, az erdélyi ág. hitv. püspök üdvözlik a társaságot. Szőts Farkas titkár jelentést tesz az 1901. évi számvizsgálat eredményéről, mely a társaság pénzügyei­nek rendezett viszonyait bizonyítja. A gyűlés Bendl pénztárosnak a felmentvényt megadja s a társaság tagjait a tagdijak rendes fizetésére kérve föl, fel­hatalmazást ad a vezetőségnek a hátralék behajtására. Bejelenti 250 új tag belépését. A társulat a titkár előterjesztése, Stromp László indítványa és Kovácsi pólinditványa alapján kimondja, hogy ezentúl a költségvetést mindig a következő pol­gári évre állapítja meg és ez okból a jövő 1903. éven átmenetileg ez év költségvetése mellett az 1904. évit is letárgyalja. Szőts Farkas titkár beterjesztette a Koszorú 1901. évi forgalmáról szóló jelentését, a mely a vállalatnak folytonos fellendüléséről tanúskodik. A társaság öröm­mel veszi ezt tudomásul. Aztán előterjesztést tett a titkár az alapszabályok módosítása tárgyában. Első sorban, hogy a társulat tisztviselői kara két alelnökkel szaporittassék. Továbbá, hogy a társulat a tagjait vidéki körökbe tömörítse, hogy a társulat hatékonysága ezáltal is emeltessék. A közgyűlés a javaslatokat lényeges változtatás nélkül el­fogadta. Ezután néhai Győry Főlek vál. tag helyére Láng Lajos keresk. minister, Szabó János helyére Széli Kálmán esperest, néhai Karsay Sándor vál. tag he­lyére Veres József orsz. képviselő békési esperest vá­lasztotta meg a közgyűlés. Végül Hegedűs Sándor el­nök pár zárszó kíséretében bérekesztette a gyűlést.

Next

/
Thumbnails
Contents