Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-10-05 / 40. szám
697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 A közgyűlés végeztével a jelen volt tagok az Erzsébetsétányi vigadóban ismerkedési estélyre gyűltek össze. A második napon az ünnepségek egész sorozata volt felvéve az irodalmi ünnep programmjába. Reggel 9 órakor isteni tiszteletet tartottak az ev. ref. egyház ó-templomában. A társaság tagjai az ev. ref. főgymnasium udvarán gyülekeztek s egyszerre testületileg vonultak át a templomba. A mint a beözönlő közönség mozgolódása elcsendesült, orgonaszó mellett felhangzott a gyülekezet együttes zsoltár éneke. Ezután a városi dalárda karéneke következett Arany János karmester vezénylete mellett szépen összevágóan adta elő Bodnárnak a „Hit“ cimii himnuszát. Imádkozott dr. Masznyik Endre pozsonyi ev. theol. akadémiai igazgató tanár. Áldást kért a társaságra, mely a felekezeti egyetértés munkása akar lenni, a magyar nemzetre, hogy boldog legyen a magyar a magyar hazában és a királyra, a ki boldogságát a rá bízott nemzet boldogságában keresse. Áldást kért az elöljárókra, a város polgáraira és a gyülekezet tagjaira. Az egyházi beszédet Gergely Antal mezőtúri ev. ref. lelkész mondotta. A zsidó nép a törvény és a próféta tisztelője volt — mondta. — Ez a tisztelet adta meg nemzeti karakterét. Ez a tisztelet elhomályosította szemét: még a kiválasztottak, a tanítványok is egy magasságban láttak a Táborhegyén Krisztussal Illést és Mózest, a mig Jézus megdicsőülve felemelkedett szemeik előtt a magasba, a hol aztán ő volt egyedül. Nekünk is vannak törvényeink, vannak prófétáink, a kik a tudomány, szocializmus és más jelszavak alatt hirdetik az embereknek a boldogságot. De sem a törvény, sem a próféták nem tesznek bennünket boldoggá. Nem ad boldogságot más, csak a Krisztus tanítása, azért a próféták és a törvény fölé látva őt megdicsőülten emelkedni, jelszavunk legyen : Jézus egyedül. A magas szárnyalást! szónoki hévvel előadott beszéd egészen magával ragadta a hallgatóságot. Isteni tisztelet után az ev. ref. és ág. ev. nőegyletek megbízottjai adományokat gyűjtöttek a Károlyi Gáspár-alap javára. Az ó-templomból a társulat tagjai, az elnökséggel, az egyházi és világi előkelőségekkel az ev. ref. egyház Andrássy-utcai űj templomába vonultak át a díszközgyűlésre. A tágas nagy templomban csak a társulat tagjai részére fentartott helyek voltak már üresek. A többi padokat szinültig betöltötte a hallgatóság. (Folyt, köv.) M. Sz. A pápai ev. egyház ünnepe. A pápai ág. hitv. ev. egyházközség, a mely azzal dicsekedhetik, hogy a dunántúli ev. egyházkerület nagyérdemű püspökét: Gyurátz Farencet vallhatja lelkészének, szept. 21-én sziik körben ugyan, de igen szép ünnepet ült. Harmincadik évfordulóját ünnepelte meg annak, hogy Gyurátz Ferenc elfoglalta pápai lelkészi hivatalát. Habár az ünnep, tekintettel a püspök ur előzetes tiltakozására minden iinnepeltetés ellen, csak az egyház szűk körében folyt le, mégis messze túlszárnyalta a sablonos jubileumi ünnepségeket, mert a hívek őszintén megnyilatkozó szeretete és tisztelete igazi melegséggel nyilatkozott meg benne. Gyurátz püspök urnák egyháza életében harminc év alatt kifejtett apostoli munkálkodását fényesen bizonyítja az, hogy mikor 1870. év szeptember havában a beledi csendes paróchiából a pápai ev. egyházközség fényesen megnyilatkozó bizalmával Pápára hivatott el lelkésznek, új egyházközségét a legszomorubb viszonyok között találta. Az egyházi épületek diiledező, az egyház anyagi helyzete a legsivárabb állapotban volt. Maga a lelkész is kénytelen volt tanítani, hogy az egyetlen rendszeresített tanítói állás mellett a tanügy hátrányt ne szenvedjen. Ma az egyháznak fényes temploma, jó karban levő épületei, rendezett anyagi viszonyai vannak. Épp ily nagy a haladás a valláserkölcsi téren is és ez a haladás mind Gyurátz püspöknek, az ő harminc esztendei akadályt nem ismerő szívós, kitartó munkájának köszönhető, a kit e réven a pápai ev. egyház méltán nevezhet második megalapítójának. A magasztos ünnepség a hívek nagy száma jelenlétében délelőtt fél tiz órakor a rendes istentisztelettel kezdődött, a melyet maga a jubiláns végzett, hévvel és szent lelkesedéssel — épen úgy, mint harminc évvel ezelőtt — hirdetvén az Isten igéjét. Istentisztelet után a vegyes-kar Nagy Pál tanító vezetése mellett Mozart imáját adta elő. A jól sikerült ének elhangzásával az oltár előtt a püspök körül sorakozott a pápai egyház presbyteriuma. Ennek élén dr. Kluge Endre ügyvéd, egyházközségi felügyelő, költői szép beszédben üdvözölte az ősz főpapot a harminc év határkövénél. Az üdvözlésre a jubiláns szokott ékesszólásával válaszolt, szerényen elhárítván magától az érdemeket, mert — úgymond — Isten kegyelméből vagyok, a mi vagyok. Beszéde végeztével tíujber Irma tanítónő a püspök elé az asztalra helyezte a gyülekezet ajándékát, egy remekmívű arany-bibliát, a mely méltó dicsősége a magyar diszmű-iparnak. A hívek eme kitüntető figyelme láthatólag kellemesen lepte meg az ünnepeltet s Kluge felügyelő ajánló szavai után forró köszönetét mondott érette. Azután következtek az üdvözlő küldöttségek. Végül a női énekkar adott elő Szutter Dániel tanító vezetése mellett egy szépen sikerült karéneket s ezzel a megható ünnepély véget ért. Vajha az ünnepélyen elhangzott sok jó kivánat valóra válna, hogy az egyházközség érdemekben gazdag lelkésze még sokáig örvendezhessen azoknak a sikereknek, a melyeket elért s annak a tiszteletteljes szeretetnek, a melylyel hívei körül övezik. N. P.
