Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-10-05 / 40. szám

697 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 698 A közgyűlés végeztével a jelen volt tagok az Erzsébet­­sétányi vigadóban ismerkedési estélyre gyűltek össze. A második napon az ünnepségek egész sorozata volt felvéve az irodalmi ünnep programmjába. Reggel 9 órakor isteni tiszteletet tartottak az ev. ref. egyház ó-templomában. A társaság tagjai az ev. ref. főgymnasium udvarán gyülekeztek s egyszerre tes­tületileg vonultak át a templomba. A mint a beözönlő közönség mozgolódása elcsen­desült, orgonaszó mellett felhangzott a gyülekezet együt­tes zsoltár éneke. Ezután a városi dalárda karéneke következett Arany János karmester vezénylete mellett szépen összevágóan adta elő Bodnárnak a „Hit“ cimii himnuszát. Imádkozott dr. Masznyik Endre pozsonyi ev. theol. akadémiai igazgató tanár. Áldást kért a tár­saságra, mely a felekezeti egyetértés munkása akar lenni, a magyar nemzetre, hogy boldog legyen a ma­gyar a magyar hazában és a királyra, a ki boldogsá­gát a rá bízott nemzet boldogságában keresse. Áldást kért az elöljárókra, a város polgáraira és a gyülekezet tagjaira. Az egyházi beszédet Gergely Antal mezőtúri ev. ref. lelkész mondotta. A zsidó nép a törvény és a pró­féta tisztelője volt — mondta. — Ez a tisztelet adta meg nemzeti karakterét. Ez a tisztelet elhomályosította szemét: még a kiválasztottak, a tanítványok is egy magasságban láttak a Táborhegyén Krisztussal Illést és Mózest, a mig Jézus megdicsőülve felemelkedett sze­meik előtt a magasba, a hol aztán ő volt egyedül. Ne­künk is vannak törvényeink, vannak prófétáink, a kik a tudomány, szocializmus és más jelszavak alatt hirde­tik az embereknek a boldogságot. De sem a törvény, sem a próféták nem tesznek bennünket boldoggá. Nem ad boldogságot más, csak a Krisztus tanítása, azért a próféták és a törvény fölé látva őt megdicsőülten emel­kedni, jelszavunk legyen : Jézus egyedül. A magas szárnyalást! szónoki hévvel előadott be­széd egészen magával ragadta a hallgatóságot. Isteni tisztelet után az ev. ref. és ág. ev. nőegy­letek megbízottjai adományokat gyűjtöttek a Károlyi Gáspár-alap javára. Az ó-templomból a társulat tagjai, az elnökség­gel, az egyházi és világi előkelőségekkel az ev. ref. egyház Andrássy-utcai űj templomába vonultak át a díszközgyűlésre. A tágas nagy templomban csak a társulat tagjai részére fentartott helyek voltak már üresek. A többi padokat szinültig betöltötte a hallgatóság. (Folyt, köv.) M. Sz. A pápai ev. egyház ünnepe. A pápai ág. hitv. ev. egyházközség, a mely azzal dicsekedhetik, hogy a dunántúli ev. egyházkerület nagy­érdemű püspökét: Gyurátz Farencet vallhatja lelkészé­nek, szept. 21-én sziik körben ugyan, de igen szép ün­nepet ült. Harmincadik évfordulóját ünnepelte meg annak, hogy Gyurátz Ferenc elfoglalta pápai lelkészi hivata­lát. Habár az ünnep, tekintettel a püspök ur előzetes tiltakozására minden iinnepeltetés ellen, csak az egy­ház szűk körében folyt le, mégis messze túlszár­nyalta a sablonos jubileumi ünnepségeket, mert a hí­vek őszintén megnyilatkozó szeretete és tisztelete igazi melegséggel nyilatkozott meg benne. Gyurátz püspök urnák egyháza életében harminc év alatt kifejtett apostoli munkálkodását fényesen bi­zonyítja az, hogy mikor 1870. év szeptember havá­ban a beledi csendes paróchiából a pápai ev. egy­házközség fényesen megnyilatkozó bizalmával Pápára hivatott el lelkésznek, új egyházközségét a legszomo­­rubb viszonyok között találta. Az egyházi épületek diiledező, az egyház anyagi helyzete a legsivárabb állapotban volt. Maga a lelkész is kénytelen volt ta­nítani, hogy az egyetlen rendszeresített tanítói állás mellett a tanügy hátrányt ne szenvedjen. Ma az egy­háznak fényes temploma, jó karban levő épületei, ren­dezett anyagi viszonyai vannak. Épp ily nagy a hala­dás a valláserkölcsi téren is és ez a haladás mind Gyurátz püspöknek, az ő harminc esztendei akadályt nem ismerő szívós, kitartó munkájának köszönhető, a kit e réven a pápai ev. egyház méltán nevezhet máso­dik megalapítójának. A magasztos ünnepség a hívek nagy száma jelen­létében délelőtt fél tiz órakor a rendes istentisztelettel kezdődött, a melyet maga a jubiláns végzett, hévvel és szent lelkesedéssel — épen úgy, mint harminc évvel ezelőtt — hirdetvén az Isten igéjét. Istentisztelet után a vegyes-kar Nagy Pál tanító vezetése mellett Mozart imáját adta elő. A jól sikerült ének elhangzásával az oltár előtt a püspök körül so­rakozott a pápai egyház presbyteriuma. Ennek élén dr. Kluge Endre ügyvéd, egyházközségi felügyelő, költői szép beszédben üdvözölte az ősz főpapot a harminc év határkövénél. Az üdvözlésre a jubiláns szokott ékes­szólásával válaszolt, szerényen elhárítván magától az érdemeket, mert — úgymond — Isten kegyelméből va­gyok, a mi vagyok. Beszéde végeztével tíujber Irma tanítónő a püspök elé az asztalra helyezte a gyüleke­zet ajándékát, egy remekmívű arany-bibliát, a mely méltó dicsősége a magyar diszmű-iparnak. A hívek eme kitüntető figyelme láthatólag kellemesen lepte meg az ünnepeltet s Kluge felügyelő ajánló szavai után forró köszönetét mondott érette. Azután következtek az üdvözlő küldöttségek. Végül a női énekkar adott elő Szutter Dániel tanító vezetése mellett egy szépen sikerült karéneket s ezzel a megható ünnepély véget ért. Vajha az ünnepélyen elhangzott sok jó kivánat valóra válna, hogy az egyházközség érdemekben gaz­dag lelkésze még sokáig örvendezhessen azoknak a si­kereknek, a melyeket elért s annak a tiszteletteljes szeretetnek, a melylyel hívei körül övezik. N. P.

Next

/
Thumbnails
Contents