Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
609 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 610 másra kell, az ajtó belsó' felére Írják fel krétával: „melyik következik“. Ezért választom éu szét a szöveget és a dallamot egymástól. Bizony-bizony jó szivvel látnám azt is, hogy ott, a hol a III — VI. osztály egy teremben van, naponként legalább ez a negyed órácska lenue közös olvasás a zsoltárból. Miféle haszna lenne ennek, azt úgy gondolom, nem kell e lapok olvasói előtt bővebben bizonyítgatnom. Mindezeket tekintetbe véve a következő módon gondolnánk, hogy a bibliát, illetőleg a bibliai történetet a hit- és erkölcstani oktatás középpontjává tennők. a) A gyermek képzett társadalmának analysálása folytán a tudat küszöbe fölé emeluők azokat a képzeteket és fogalmakat, amelyek történetünkből folyó igazságok appercepiálására, az érdeklődés felkeltésére alkalmasak. b) A methodika mai álláspontjának megfelelő módon (miről később szólok) eltárgyaluánk az illető történetet. c) Le vonnánk belőle az általános érvényű igazságokat. d) Ezeket az igazságokat a Biblia egy arany mondásával támogatnék s végül e) a keletkezett érzelmek kifejezésére, az akarat megindítására az ének szöveget betanitauók, esetleg a dallamát is elénekeltetnők. Azt hiszem, hogy az a. és b. pontokban kifejezett kívánság általánosan ismert paedagogiai követelmény s bővebb megvilágositásra nem szorul. A többi pontot megkísérlem egy példávál illusztrálni. Előre megjegyzem azoubau, hogy éu a bibliai dolgokban laikusnak tartom magamat s amit felemlítek csak pé da és korántsem azt jelenti, hogy ugyan azt az igazságot, arany-mondást és éneket kell hozzá csatolni. Aki már maga-magát laikusnak tartja talán megvan az a joga, hogy tévedhet. Tegyük fel tehát, hogy Izsák megáldoztatásáról van szó. Mikor a gyermeket bele visszük abba a legborzasztóbb érzelembe, ami az apa kebelében akkor támad, a midőn felsőbb parancsra, legféltetebb kincsét, egyetlen gyermekét, saját kezével kell kivégezni, remegéssel telik el a gyermeki gyenge szív. De könnyebbülve fellélegzik Ábrahámmal, mikor a megszabadító szózatot hallja. Kérdem szeretettel: nem lehetne-e ehhez a történethez pl. az I. parancsot legalább ilyen alakban kapcsolni: „Én vagyok a te Urad Istened. Ne legyenek tenéked idegen Istenid én előttem“. Vagy ama szent Írásbeli mondást: Szeresed a te Uradat Istenedet, teljes szivedből, teljes lelkedből, és minden erődből“. Avagy nem illenék-e a felkeltett érzelmekhez a CXLVI. zsoltárnak, vagy akár a CXXV. zsoltárnak az első verse ? Vagy mivel a gyermekeket a hatalmas Isten ismeretére akarjuk vezérein^ de mivel még gyengék, csak lassan vezethetjük erre : nem terelhetnők-e a gyermek képzeteit, érzelmeit és vágyait e történelem fonalán és kapcsán olyan irányba, hogy szivvel, lélekkel mvndaná a XLII. zsoltár első versét. És ha több osztályt vezet a tanító : nem énekelhetné-e az egész iskola befejezésül azt az éneket, a melynek a szövegét csak most tauitottuk meg az egyik osztálynak ? íme ilyennek, vagy legalább is ilyen formának képzelem én a bibliai történetek tauitását. Azt szeretném, ha az erre való utasításnak nyoma lenne a tantervben. Nem tartozik ugyan szorosau véve a tantervhez de mégis meg kell emlékeznem e helyen a tankönyvről is. Mikor a gyermek tűrhetően olvas, én a hit- és erkölcstan ily módon való oktatása mellett is könyvet adnék a, kezébe. Ez a könyv azonban lényegesen különböznék a mai nap e tárgyból használatos könyvektől. Minden történetnél a cím alá imám : a Biblia mely részében található. Ennek két haszua lenne a. a gyermekek hozzá szoknának a szentirásbeli helyek szokásos, rövidített jelzéséhez és b. az iskola munkája iránt érdeklődő szülők otthon a töténetet magát elolvashatnák vagy elolvastathatnák magából a Bibliából, Ezt követné magának a történetnek a vázlata, a dispositioja. Nem maga a történet, hanem csak néhány mondat, a mi a gyermek emlékezetét támogatja. Az egész történet leírását elhibázott dolognak tartanám, melynek végeredeménye, nem mondom mindenüt, de sok helyen megint az értelem és az érzelem nélkül szó-magolás lenne. Azt kívánom, hogy a tanulás legyen a tanító- és a tunuió együttes munkája. Az élőszó mindig és mindenütt többet használ, mint a holt betű. Azt, ha a gyermek saját szavaival beszél el valamit és beszédjébe a tájnyelv divatos kifejezéseit fűzi, megbocsátom, de azért, ha értelmetlenül, szajkó-módra darálja le könyve szavait, mindig hibáztatom a tanulót. Ezt az utóbbit szeretném megszüntetni, elkerülni. A dispositiót követné a levezetett igazság, a bibliai aranymondás és az illető ének szövegének jelzése. E jelzés csak azért lenne, mert megkívánnám, hogy mikor a gyermek tűrhetően olvas, zsoltárja is legyen. Minden osztály tananyagának a végén, mondjuk a köuvv függelékében tárgyi rokonságuknál fogva csoportositaudók volnának a tananyag tárgyalása közben nyert a. hittani és b. erkölcstani igazságok, c. chronologia, d. földrajzi anyag, e. a művelődés történeti ismeretek. Ez megint két szempontból volna nagyon kívánatos a. az ismétlésnél nagyon használható volna. Mig a történeteknél az eseményből vontuk le az igazságot, addig az ismétlésnél az igazsághoz keresuők a bizonyító okokat és pedig esetleg nemcsak egy, de több történetben is. b. A tanító, vagy tanítók folytonosan egy csoportban maguk élőt láthatnák azokat az igazságokat, a miknek az észrevétetésére, kifejtésére más tantárgyaknál is kiváló gondot kell forditaniok. A tankönyveknek ilyen berendezését megtartaudónak vélném mindazokban az osztályokban, a melyben bibliai történet vau. Sőt alkalmaznám az egyháztörténelemre is. Az a tulajdonkópeni hit- és erkölcstan, a mit ma a „Káté“-ból tanulnak a gyermekek, nem lenne más, mint az igy történelmi alapon nyert igazságok rendszerbe való foglalása s a rájok alkalmazható eseményekre való vonatkoztatása. Ezt a, hogy úgy mondjam, rendszerezést nem a bibliai történetre, hanem a Biblia-olvasásra helyezném. Keressük fel a Bibliának azt a részét, vagy azokat a részeit, a melyek a hitbeli és az erkölcstani igazságokat mintegy összefoglalják, teszem fel pl. Pál apostol levelei közül, vagy onnan, a hol a legjobban feltalálható (hiszen én mint laikus csak példát említek) s ezt adjuk
