Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
611 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 612 a, gyermek kezébe. E körül csoportosuljon a megismert igazságok, a szentirásbeli arany-mondások összefoglalása. Hallom egyesek elszörnyüködését: hát a „Kátéival mi lesz: Aztán: ugyan melyik tanító volna képes igg a hit- és erkölcstant tanítani ? . Az első kérdésre azt felelem : méltóztassék azokat az igazságokat, a mikor a „Kátédban megvannak a megfelelő bibliai történethez-csatolni s megnyerjük a „Káté“ tartalmát s e tartalmat tanulja a gyermeksereg kétszer. Egyszer a bibliai történelemmel, másodszor meg a biblia olvasásával kapcsolatban. Ha a tartalom megvan, azt hiszem, az alakkal könnyebben rendbe jöhetünk. A második kérdésre azt felelem : én még eddig nem mondottam, hogy a tanító tanitsa tökéletesen a hit és erkölcstan összes tananyagát. Első sorban paedagogiai és hitéleti kívánalmakkal kell foglalkoznunk. Hazánk és egyházunk érdekei mellett háttérbe kell szorulniok az egyéni, a személyi érdekeknek. És mi lesz a „Vezérkönyv“-vei, a melyet már egy ízben sürgettem ? Erre vonatkozólag csak ismételhetem abbeli meggyőződésemet, hogy bárki tanitsa a hit- és erkölcstant, mindenki haszonnal forgathatja azt a könyvet, ha jó lesz. Az eddigiekből, azt hiszem, már kitűnik, hogy nem az a fő, hogy egy egy osztályban sokat tanítsunk, sokkal fontosabbnak tartom ennél azt, hogy a mit tanítunk, azt az érzelmek nemesítésére minél jobban felhasználjuk. Magának a bibliai történelmi anyagnak a megválasztásánál kettő jő még figyelembe. a) A mit nyújtunk, az magában véve teljesen befeezett egész legyen. Ha pl. Ábrahám történetét választom, nem szabad ennek csupán egyes részeire fektetuem a súlyt, más részeken meg felületesen átsurrannom. Azt akarjuk, hogy a gyermek, a mint természete is kívánja; hogy úgy mondjam bele élje magát hős« gondolkozás és cselekedet módjába. Csak ezen az utón érhetjük el, hogy tanítványunk a jót annál jobban megszerethesse, a gonoszt annál jobban meggyülölhesse. A kapkodás bármily téren és itt is csak felületességre, fenhéjázásra vezet. Ez pedig sehol so lehet az iskola célja. b) A másik meg annak a kérdésnek eldöntése : milyen arány legyen az ó- és újtestamentumi anyag között ? Azt hiszem, nem tévedek, hogy ha állítom, hogy a keresztyén társadalom iskoláiban Jézus tudományának kell a domináló szerepet juttatnunk. Ebből aztán következik az is, hogy az újtestamentumi részre sokkal több időt kell számítanunk, mint az ó-testamentum történeteire. Bár azt hiszem, hogy e kivánalom általánosan ismeretes; azért mégis úgy gondolom, hogy ennek a felemlitése még most sem egészen felesleges, (Folyt, köv.) Pethes János, tkép. r. tanár. Templomszentslés Kutason. Belsősomogyi ev. ref. egyházmegyénk egyik legrégibb egyházában folyó aug. hava 14 ik napján ment végbe felavatása — vulgo : szentelése — az egészen új helyen, egészen újonnan épült templomnak. Igen réginek mondtam az egyházat, mert 1664- dik év óta lelkészeinek névsora is feljegyezve van és 1640 bői van egy urvacsoraí pohár is az egyház birtokában —- sőt az egyház történetének levezetésében az van mondve, hogy itt „ab ipsa reformationeu volt egyház. Egészen új helyen ; mert az egyháznak a zordon időkben annyi se volt megengedve, hogy templomát, lelkészházát és iskoláját a községben épithesse fel, hanem távol a községtől, az erdőszélen. Most tehát bent a községben kellett fundust templom és papiak s iskola számára vásárolnia s ott építkeznie. Dicsőségesen keresztül vitte s negyedszer épitett paplakot s iskolát majdnem saját erején, harminckétezer koronára tehető összegen. Nemcsak, hanem díszes kedves hangú orgonát is állított he egyúttal templomába a gyülekezet. A felavatást nt. Nagy Lajos b.-somogyi esperes végezte gyönyörű, szivet-lelket mélyen megható, sokszor megrázó beszéddel, az egyháztörténetét, templomépitését elmondta Mezey Pál helybeli lelkész, úrvacsorát osztottak Dőczi József k.-bajomi, Bállá Endre csetényi (Veszprémin.) lelkészek. A templomba be nem fért óriás közönségnek Gászár István gigei szomszédlelkész tartott megható beszédet. Ezt követte a szokásos egyszerű, de minden izében magyaros ebéd a papiakon, melyet megtisztelt jelenlétével a megye főispánja is mélt. Tallián Gyula. A felköszöntések sorából kiemelem az elsőben is főt. és mélt. Antal Gábor püspök, majd Tallián Gy. főispán, úgy Nagy Lajos esperes, s a helybeli lelkész s gyülekezetére mondottakat. Vivat, üoreat, crescat, e kis, de lelkes gyülekezet ! H. P. Kossuth jellemrajza. — A Bűagyar Hírlapból. — Esti tiz óra elmúlt langy tavaszi estvén. — Az utolsó pillanatok ! suttogták a turini házbau, a nyitott kapun, a lépcsőn, a folyosón és a kormányzó — tárva nyitva álló — lakásában összeverődött csoportok. A haldokló szobájából jött a hir és ember-ember szájnak tovább adta, úgy hogy a vidám és elegáns város megtudta egy perc alatt, úgy, hogy hullámzásában- és mulatságában egyszerre megállt . . . Behívtak bennünket, hogy mint magyarok és a kormányzó hívei jelen lennénk a megváltás történelmi percénél és az otthon maradott híveknek hirt adnánk az utolsó lélekzetvételről. A haldokló aggastyán fehér és rózsaszín volt, nem miutegy kórság kínozta szegény földi test, hanem mint egy görög szobor. Utolsó vívódása azonban egy fiatal gladiátoré, hangos, elkeseredett, erővel teljes, nehezen búcsúzott a földtől, a melynek hűséges fia és jóltevője volt. És egyszerre csak
