Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-31 / 35. szám
603 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP 604 Népiskoláink vallás-oktatásának reformja. Egyházkerületünk tanügyi bizottsága egy következményeiben nagy fontosságú feladat megoldása előtt áll. A cél, a mi a vallásoktatás reformálásánál egyesek szeme előtt lebeg, nem kevesebb, mint az, hogy a ma uralkodó verbálismust, a holt betilt, az iskolából kiküszöböljék s helyébe a lelket tápláló s az akarat motívumát képező élő hitet ültessék. A cél szép, sőt magasztos. Méltó arra, hogy megközelítésén vállat a vállhoz vetve munkálkodjanak mindazok, a kiket a mai zivataros időkben hitsorsosaink érzelemvilágának nemesítése s ezzel együtt nemzeti népoktatásunk jövője érdekel. Azok a bizalmi állások, a miket hitrokonaim és tanitótársaim megtiszrelése folytán betölteni szerencsés vagyok, de meg egyházkerületünk iránt érzett köteles tiszteletem nekem is azt, parancsolja, hogy a munkából a magam részét én is kivegyem. A agyon érzem én azt, hogy kevés az én tudásom arra nézve, miszerint ezzel a kérdéssel fontosságához mért alapossággal foglalkozhassam ; de biztat a reménység, hogy jó szándékom közben elkövetett esetleges tévedéseimet, botlásaimat megbocsátják azok, a kik tágasabb látókörüknél fogva magasabb szempontokból vetnek pillantást erre az ügyre és jó néven veszik tőlem, ha a hatalmas épülethez csak egy téglácskát is sikerül oda vinnem. Az ad bátorságot arra, hogy szerény nézetemet én is elmondjam. inkább elméleti mint gyakorlati, különösebben pedig theologiai, didaktikai és methodikai oldalról óhajtanám a tanttrv és a vallásoktatás kérdését megvilágítani. Záró tételeim levonása érdekében néha kitérést is kell tennem. Ezért már előre is bocsánatot kérek. 1. vallásoktatási tananyag viszonya a többi tantárgyak anyagához. A müveit világ paedagogusai mai napság egyetértenek abban, hogy a tanulás és a tanítás nem öncél, hanem a nevelésnek csak egyik eszköze. Bármely népiskolai tantervnek — és a tanterv egyes részeinek — éppen ezért első és elengedhetetlen feltétele, hogy a uevelés céljainak szolgálatában álljon. A midőn arról van szó, hogy akár az egész tantervet, akár ennek egy részét átalakítjuk, az első kérdés, a mi felmerül : milyen célt vagy milyen célokat tűzünk ki nem az iskola, hanem általában a nevelés elé ? A nevelés elméletének és gyakorlatának történelmét vizsgálva erre a kérdésre számos, sokszor egymással homlokegyenest ellenkező feleletet találunk. Az ó-kor tanítói közül különösen Platon volt az, a ki legalább megközelítőleg kifejezte azt, a mire a nevelésben újabban törekedünk ; „adjuk meg a testnek és a léteknek mindazt a szépséget és tökéletességet, a melyre alkalmas.“ Ezt az alapgondolatot az újalbkori irók többfélekép varialják.— Kant azt tanította: a nevelés főcélja arra hatni, hogy minden nemzedék értelmesebb és jobb s becsületesebb legyen az előttevalóuál, hogy igy az emberiség a tökéletesedés lehető legnagyobb fokát elérje. Mill Stuart szerint pedig a nevelés az a műveltség, melyet minden nemzedék szántszándékkal ad az utána következőnek, abból a célból, hogy a haladás eddigi fokát fentarlsa és ha lehetséges, tovább fejlessze. Herbart és tanítványai: a valláserkölcsi jellemek fejlesztésére törekesznek. Akár az egyik; akár a másik cél kitűzést vizsgáljuk, mindeniknél domináló szerep jut az ethikai elemeknek. Azt hiszem, nem tévedek, ha azt állítom, hogy a nevelés céljának éppen ilyen értelmű meghatározását megtalálhatjuk mi symbolikus könyvünk, a „Heidelbergi káté“ első kérdésére adott eme feleletében: „mind testestül, mind lelkestől vagy élek vagy halok, nem én magamé, hanem az én hűséges Uram. nak és Megváltómnak a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok.“ Ha feltevésem igaz, akkor akár Platon, akár Kant, Mill Stuart vagy Herbart célkitűzését tartom helyesnek, a protestáns nevelésnek csak egy célja lehet: az egyén és az emberiség törekvése ama magasztos példa, ama eszme felé, melyet Jézus élete mutat. A keresztyén társadalom népnevelése nem akkor tölti be tehát hivatását, ha minél több ismeretre rávezeti a gondjaira bízottakat, hanem ha leendő tagjait az emberséges magaviseletre, a józan, a becsületes életre minél jobban előkészíti. A nevelésnek, különösen pedig a népnevelésnek számos tényezője van. Minél tovább halad vizsgálódásaiban a physiologiai psycliologia s ennek alkotó részét képező psycho-physica, annáljobban bebizonyosodik, hogy az „eleve elrendelés“ tana a nevelés terén is mennyire érvényesül. Bogácskóróról itt sem szedhetünk ananászt. A család, a melyben születtünk, a környezet, melyben nevekedtiiuk, velünk élő s érinikező társaink beszédei, cselekedetei miut valamely villamíblyam átjárják lelkünket, s valamelyes nyomokat hagynak magunk u’án. Sokszor a csekélyeknek látszó okok nagy következményeket vonnak maguk után. Az egyén akárhányszor egész élete folyásán keresztül küzd apáitól örökölt hajlama elllen és mégis vannak pillanatok, a midőn különösen az trős érzelmek hatása alatt az örökölt és szerzett dispositiok előtörnek s legyőzik a legjobb szándékot. Az iskolai nevel és-oktat ás feladata éppen az, hogy az egyesek és a tömegek cselekedeteinek motívumai nemesedjenek, ethikai dispositioi működésre serkentsenek. Téved, a ki az iskolát mindenhatónak tekinti és a nevelés többi tényezőjének hatásával nem számol. De kishitű az, ki a társadalom romlottságát látva, az emberiség jövője felett kétségbe esik. A természetnek azok a törvényei, miket „selectio“ néven ismer a tudomány minden organicus teremtményen s igy az emberen is érvényesülnek. Ezt tudva, bármilyen változók legyenek is az embereknek kedvtelései, a nevelésnek folyton-folyvást egy, a legjobb cél felé kell tekinteni. Éppen azért a tantárgyaknak a tantervben csak abban a mértékben és oly mérvben szabad helyetfoglalDÍ, a milyen mértékben egymással összhangzatban a legjobb cél szolgálatában állanak. Gyermekeinket a magyar és a keresztyén társadalomnak hasznos tagjaivá akarjuk nevelni, már a népiskolában. Azonban, hogy ezek majdan a „létért való küzdelemében az ethikai alapon megállhassanak, el kell juttatnunk a nemzeti és a keresztyén műveltségnek arra a fokára, a melyen most állanak leendő osztálysorsosaik legjobbjai. Csak igy érti meg majdan osztálysorsosaink törekvését s csak igy vehet részt az ethikai alapon álló 35*
