Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
561 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 562 III. Istenben vetett bizalom nyilvánul Sámuel próféta szavaiban: „mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur!“ Tehát az Ur és senki más nyujtá a segitséget mindeddig, vagyis a „segedelem kősziklájának“ felállításáig, amiből Önként következik, hogy a jövőben se remélhetnek mástól segitséget Izrael népei, esak az Úrtól, aki hatalmas, irgalmas és örök! Isten segitségére pedig Sámuelnek jövőbe látó prófétai lelke szerint Izraelnek nagy szüksége lesz. Az ellenség még megtörve nincs, ha veszteséget szenvedett is, de végleg leigázva nem lett. Még hátra vannak Saulnak és Dávidnak változó szerencsével vívott harczai, még messze van a végleges diadal. Felettébb szükséges dolog tehát, hogy a „segedelem kősziklája“ emlékeztesse gyakorta Izrael népét, hogy az Ur csak a benne bízókat segíti, arról a népről pedig, amely ő róla elfelejtkezik, leveszi gondviselő kezeit!.., Istennek népe! A Mispa és Sén között felállított emlékkő nekünk is azt a tanulságot hirdeti: hogy Istenben vetett bizalom nélkül, tőle segitséget hiába várunk! Mint a zsoltáriró mondja: „Tiszteljétek az Urat s hivjátok segitségül az ő nevét!“ (Zsolt. 105. v. 1.) mert jó az Ur, s akik ő* benne biznak: „hasonlatosak lesznek a Sión hegyéhez, mely meg nem mozdul és mindörökké megmarad, mint Jeruzsálem körül hegyek vannak, azonképen vagyon az Ur az ő népe körül, mostantól fogva mindörökké!“ (125. Zsolt. 1—2. v.) Az Urban bizzál tehát Ő népe s ez által mutasd ki iránta szivednek háláját! Hiszen ha jól elgondolod, bizalmad másban okos lélekkel nem is helyeztedheted. Csapások idején segít ugyan az emberen a saját ereje és munkásságába vetett hit, segit az emberi jóakarat is, de mind a kettő csak véges, határos; nehéz aggodalmak, szélesen kiterjedő csapásokkal szemben nem ezekben, hanem az Istennél van a segedelem ! Ha széttekintesz most az aranykalászokkal ékes rónaságon, s elgondolod, hogy jöhet egy terhes felhő, mely szép reményeid néhány pillanat alatt semmivé teheti, anélkül, hogy ezt emberi erővel megakadályozhatnád : bizhatsz-e másban, mint Istenben, aki egyedül parancsol a fellegeknek, hogy hántás nélkül menjenek át határotok felett ? Nem ! Legyen azért hitetek erős, bizalmatok rendületlen a jóságos Istenben! És mi, lelkemnek barátai, osztálytársaim ! akiket a mi jó Istenünk kies mezőkön eddig vezérelt; kiket e mai örömteljes napra eljuttatott, bizhatnánk-e másban, vallhatnánk-e mást a jövendőben is, mint azt: „Az Ur az én kősziklám és erősségem !“ A pálya delelőjén állunk, munkánk bevégezve nincs. Küzdelmekkel teljes a múlt, amelyet hátra hagytunk, annak Ígérkezik a jövő is. Családunk jóllétéért, egyházunk virágzásáért, társadalmunk, hazánk jólléte és fejlődéséért vívandó harczok várnak reánk. Diadalt csak akkor remélhetünk, ha a harczban Isten segítsége velünk leend. Ha azért terhes lesz a munka, s nehéz a küzdelem, melyet munkakörödben e czélokért folytatni fogsz: tovább, ha ebben a munkában meg-megállit egy-egy csapás, mely vagy az emberi hálátlanság és rosszakarat,, vagy a halál által sziveden vágott seb alakjában jelentkezik, s veszíteni kezded munkakedvedet, — ha munkádból este megpihenni térve, asztalodon gyászjelentést találsz, melyen itt jelenlevő társaid egyike vagy másikának elköltözését olvasod, s sziveden is erőt vesz az elmúlásnak gondolata: — el ne csüggedj, kötelességérzeted meg ne lankadjon, kishitű ne légy, hanem Istenre nézz, hozzá szálljon szivednek forró imája, s ő, ki mindeddig segített, segiteni fog a jövendőben is tégedet! íme, ezek a mai nap tanulságai mi reánk nézve !' Diszes tanári testület! A te gondjaidra bizták a szülők s a fentartó magas testület a jövendő reménységét, a mi ifjúságunkat! Abban a nagy munkában, melyet az ifjúság szellemi tehetségeinek kiművelése körül teljesítesz, lehet-e drágább, lehet-e édesebb jutalom, mint azoknak hálája és köszöneté, kiknek emberré nevelhetése végett „égeted fel életednek olaját?“ Oh nemi A tanitványi hála egy ilyen ünnepe, mint a minő a mienk, hasonlatos az áloé virághoz, mely nagy időközökben nyílik ugyan, de virágjának szépsége s annak kellemes illata nem is hasonlítható Össze más virágokéval. Aki közületek e szép virágot csak egyszer is kinyílni látja, az elmondhatja, hogy nem élt hiába, mert Isten nevével elkezdett munkája megtermetté a maga édes gyümölcseit. Óh ! adja a mindenható Isten, hogy ezt a szép, a tanitványi hála virágját lássátok többször is, s találjon benne szivetek igaz örömöt! Nemes tanuló ifjúság ! Nevezetes nap ti reátok is e mostani, mert egy esztendő határköve ez, a mai nappal végződvén az iskolai év ! Egy esztendő terhes munkájára visszatekintve, s abban az Isten segitő kegyelmére megemlékezve lehetetlen, hogy szivetek mélyén tiszta hangra ne találjon az a fohász, az az ima, amely Sámuel kövén olvasható, melyet ma mi is hangoztatánk : „Mindeddig segítséggel volt nekünk az Ur !“ Legyen ez ima mélységes értelme: az Isten iránti hála és bizalom vezére lépteiteknek, hogy lehessetek „tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tökéletes!“ * * * Istennek népe! Beszédem folyamán láttuk, hogy nálunk, gyarló embereknél, az Isten iránti hála nyilvánulhat szent nevének dicséretében, a jótéteményeiről való megemlékezésben, s a benne vetett bizalomban. A szivnek érzései serkentenek minket az Isten dicséretére, édes emlékeket támaszt lelkűnkben jótéteményeinek emlegetése, s megnyugtató és tápláló reménynyel tölt el az Ő atyai gondviselésébe vetétt bizodalom. Te azért szent Sión! reménységed csak az Ur Istenben vessed, s élj csak az ő segedelmével. O neked magas kősziklád, oltalmad és erős bástyád . . . O legyen hát lelkednek hiedelme. Amen.
