Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-08-10 / 32. szám
553 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 554 bánniok, hogy miért is létesítettek oly nagy tanító fizetést, 800—1000 irtot — mikor éppen ez a gátja annak, hogy szabad — s legjobbat célzó akaratuk megvalósulhasson, s irigykedve gondolnak a 4—500 fotós javadalom gyülekezetre, melyek szabadon, korlátnélkül választhatnak a maguk tetszése és kívánsága szerint. Ámde bizonynyal az igazság és méltányosság rovására. S hányszor megtörténik, megtörténhetett, hogy bizonyos specialis viszonyok, helyi kerülmények korlátozták a pályázók számát, s az eredmény — posito et concesso — bár minden tekintetben tiszteletreméltó egyéniségek vettek benne részt — még sem felel meg a gyülekezet specialis, de azért méltánylást, elismerést érdemlő kívánalmainak, s akarva, nem akarva, mégis választania kellett, ha csak a berendelés veszélyének kitenni nem akarta magát, mely esetben nem egyszer könnyen bizonytalan veszélyek, forrongások szinhelye lehetett nem egy békés, virágzó, buzgó gyülekezet. Mint a gyermek korlátok, akadályok közt bolyongva, könnyen és lépten-nyomon felbukhat és fennakadhat, igy gyülekezeteink is mennél több korlátozásokkal, gátakkal, szabályrendeletekkel vannak körülzárolva, annál könnyebben ütközhetnek bele azokba, vagy magoknak veszedelmére, kárára vagy az egyházi felsőbbségben vetett bizalmuknak, tiszteletüknek rovására. S ne felejtsük, hogy a szabadság még nem szabadosság, a szabadság pedig éltető eleme, levegője felekezetűnknek mindig. Ne felejtsük azt sem, hogy egyedül állunk ily korlátozásokkal a többi kerületek között! Bekértem a dunamelléki egyházkerület egyik vezérétől, kinek neve köztünk is nagy tiszteletben áll: a népiskolák és a tanitóválasztásra vonatkozó szabályzatokat. Megtekintheti bárki az 1889-ik évi Prot. Egyh. és Iskolai Lap hasábjain vagy önálló füzet alakjában is. Nincs azokban szó korlátozásokról, teljesen szabadon választanak a gyülekezetek! Hasonlóan a felsőzempléni egyházmegye nt. esperesi hivatala volt szivea tiszáninneni egyházkerületben divó, teljesen szabad választáson alapuló gyakorlattal megismertetni. Tiszántúl már rég korlátozatlan ! Erdélyben legnagyobbrészt községiek vagy államiak az iskolák s azoknál, mint tudjuk, teljesen szabadon történik a választás! Ideje, hogy mi is szakítsunk az ósdi szokásokkal, hogy szűnjenek meg mint a dunamelléki említett jelesünk irja : „valahára már a dunántúli specialitások és csatlakozzunk mi is a testvérkerületekben divó gyakorlathoz, már csak azért is, hogy egyenlő jogú képesítést szerzett tanítóink, egyenlő terheket viselő gyülekezeteink ne különböző mértékkel méressenek Dunáninnen és Dunántúl! ! Feleslegesnek, tartom, hogy ez általános elvi szempontokon kívül még a részletek szembeszökő egyes tarthatatlanságával is indokoljam javaslatom elfogadását. Elég csak rámutatnom, mily méltánytalan és az életben, a gyakorlatban sokszor megcáfolt alap, a szolgálati éveknek s főként az oklevélnek egyedüli zsinórmértékül elfogadása ! Még ha a gyakorlati működés, a szolgálat, a hivatás betöltése terén szerzett érdemek vétetnének figyelembe, azt még érteni lehetne, ámde azt úgy is méltányolja a legtöbb esetben gyülekezeteink életrevalósága minden korlátozás nélkül is, mig az oklevél alapjáni indokolatlan előnyöket igen sokszor megdönti az élet, a tapasztalás ! Ilyen tarthatatlan részlet a 4 minősítési fokozatnak aránytalan szolgálati évekre p. o. 10, évi szolgálati minősítésre beosztása s még sok más intézkedés illetve bizonytalanság! Mindezek a hátrányos, hiányos oldalai a választási szabályrendelet hatályon kívül helyezésének idejét elérkezettnek jelzik s felbátorítanak engemet arra, hogy ezek helyett 7 pontban felvett tanitóválasztási javaslatom elfogadását ajánljam a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek ! Megóva, körvonalozva vélem ebben úgy a gyülekezetek, valamit a tanítói kar jogos és méltányos igényeit kidomborítva, a szabad választás jogát megóva, az egyházmegyei kormányzat fejének az esperesnek, illetve a megerősítési joggal biró egyházmegyei közgyűlésnek ellenőrzési, felügyeleti jogkörét ! Biztosítva látom a szabadság szellemét, de a rendnek — ámde nem a szőrszálhasogató korlátozásnak a törvénynek érvényét is. Zsinati törvényhozóink bölcsessége, testvérkerületeink bevált gyakorlata, hangosan szólnak mellette! Egyéb, a tanítói változásokkal összefüggő kérdések, segéd, ideiglenes, helyettes tanítók alkalmazása, jövedelemmegosztás stb. nem tartoznak javaslatom körébe : az egyházi törvények 427 —437-ig terjedő §§-ai teljesen határozott, a részletekre is kiterjedő intézkedéseket tartalmaznak e tekintetben is, s igy ezek körébe tartozó kérdésekre nézve egyedül azok veendők irányadókul. Mégis azonban, ha az ezekkel való összefüggés, codificálás összhangzásba hozatala tekintetében kételyei, kívánalmai merülnének fel s lennének a főtiszteletü egyházkerületi közgyűlésnek, úgy a rendes tanítók választására vonatkozó javaslatomnak már most elfogadása mellett méltóztassék a tanügyi bizottságot megbizni, hogy az egyházi törvény vonatkozó pontjait e részben is kiszedve, összegyűjtve s külön csoportosítva a kerületi gyűlés elé bemutassa, beterjessze, hogy az jegyzőkönyveinkben is olvasható, hozzáférhető s azok világos, könnyű áttekintése mindenkire nézve lehető legyen. Kérve javaslatom elfogadását, maradtam a főtiszteletü gyűlésnek kész szolgája N.-Szecse, Patay Káeoly, kér. képviselő.
