Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-27 / 30. szám
521 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 522 ó' földi helyettesét és minden egyházfejedelmét, hogy meg ne lássák a romlás igaz okait s idejekorán észre ne vegyék magukat, hanem csak hadd pusztuljanak el a maguk nagy tekintélyének súlya alatt, hadd pusztuljanak el a — bűneik miatt, felfuvalkodottságukban. Csodálatos, hogy soha se keresik a hibát magukban, hanem mindig, de mindig csak másban. Pedig nem tévedünk, ha azt hisszük, hogy rémitő hibákat kellett ott elkövetni a papoknak, a hol a maguk által nevelt nép megfosztja a pápát birtokától, sőt meg is szalasztja ; a hol ugyan ily nép kegyetlen dühvei fordul a papok, szerzetesek ellen s még attól se riad vissza, hogy házaikat, templomaikat rájuk gyújtja és lerombolja,. Pedig arról sző se lehet, hogy ez a nép oly tisztátalan indokból ront a szerzetesekre, mint a milyen tisztátalan indokokból üldözték régen egyesek a protestánsokat, t. i. hogy a hatalomtól rendkívüli kegyekben ; fényes állásokban, gazdag birtokok adományozásában, magas rendjelekben, házasság által előkelő gazdag családokkal való összeköttetésben részesüljön. Ezt a népet tisztán az Isten u. n. szolgái által elkövetett szeretetlen fenhéjázó cselekedetek, lelketlen kapzsiság és ezekből származó lelki és testi elnyomorodás keserítette el. Súlyos hibákat kellett ott elkövetni az egyházfejedelmeknek és hű alattvalóiknak, a hol a nép helyeslései közt százanként, sőt ezerszám lehet bezárni azok iskoláit! A főpásztori leveleket iró egyházfejedelmek rendszerint megemlékeznek a lelkiismeret megkasonlásáról is. De hát ez is csak ő náluk fordul elő. Olaszországban, Franciaországban — de alkalom adtán máshol is — egy se jó pápista, a ki jó hazafi. A pápista vallás sokszor idéz elő lelkiismereti meghasonlást, kételyeket e parancsolat teljesítése körül: „adjátok meg a mi az Istené Istennek s a mi a császáré a császárnak.“ A Protestantismus soha, sehol nem támaszt ily meghasonlást a lelkiismeretben. Hogy a protestáns népeknél is sok a fogyatkozás a vallásos és erkölcsös életben, ez igaz, de ezt a papismus a protestantismusnak, ennek a krisztusi keresztyénségnek csak akkor róhatná fel különös bibiéül, ha nála ily jelenséggel egyáltalán nem lehetne találkozni. De a mikor azt látjuk, hogy akár tudományosság, akár erkölcs, akár az anyagi jólét és a polgári jórend tekintetében a protestáns államok messze fölötte állanak a pápista államoknak : akkor ha minket is első sorban vádol az állapotok romlottságáért, jó lélekkel és bátran kiáltjuk oda neki: orvos gyógyítsd meg magadat! x. y. Tanítói gyűlés. Az őrségi ev. ref. tanitótestület folyó évi rendes közgyűlését július hó 2-án Körmenden az ev. ref. iskola nagyobb termében tartotta meg a szép számmal megjelent vendégek és tagok jelenlétében. A közgyűlést isteni tisztelet előzte meg, az istenitiszteleten nt. Fülöp József lelkész ur mondott megható imát kérve Istent, adja áldását a nemes célból összesereglettekre. Istentisztelet után a gyűlés nyomban kezdetét vette. A lelkészi karból a gyűlésen részt vettek : Jezerniczki Kálmán terestyénszecsődi lelkész ur, tanügyi bizottmányi elnök; Antal Dénes szentgyörgy völgyi, Fülöp József körmendi és Hodossi Lajos kerkai lelkész urak, mint testületünknek lelkes, pártoló tagjai ! A gyűlést Soós Gyula egyleti elnök lelkesítő beszéddel nyitá meg, mely után következett a gyűlés tárgysorozata. A jegyzőkönyvi hitelesítők kinevezése után elnök igen részletes, jól kidolgozott jelentését olvasta föl. Jegyzőkönyvi hitelesitőkül kineveztettek : Fülöp Gyula kisrákosi és Vikár Géza nagyrákosi tagtársak. Elnöknek jelentése folyamán tett ama indítványa, hogy egyházkerületünk új főgondnokát, Hegedűs Sándort, testületünk föliratban üdvözölje, meleg lelkesedéssel fogadtatott s a fölirat elkészítésével elnök és főjegyző megbizattak. Gyűlés közben távirat érkezett Chernél György kir. kamarás, országgyűlési képviselőtől, melyben értesíti közgyűlésünket, hogy elfoglaltsága miatt, mint testületünk tiszteletbeli elnöke, nem jelenhetet meg közgyűlésünkön. Ezután Kis Zoltán szalafői tagtárs tartotta volna meg fonomimicai előadását az irvaolvasásból, de iskolás gyermek a járványos betegség miatt előállítható nem lévén, Czukrász Róza fonomimikai módszeréről tartott ügyes, ismertető előadást, a miért a közgyűlés jegyzőkönyvi köszönetét szavaz és felkéri fiatal tagtársat, hogy jövő gyűlésen majd gyermekekkel mutassa be ezt az érdekes módszert. Ezután Fülöp Gyula kisrákosi tanitótársunk tartott igazán lekötő, ügyes nyelvtani előadást a tőmondatról, hogy miképpen kell azt szemléleti alapon a tanulókkal ismertetni. Eme lebilincselő, praktikus előadásért a közgyűlés neki is jegyzőkönyvében köszönetét mond. Ezt követte a pályamunkák bírálata. Hodossy Lajos kercai lelkész ur élőszóval adta elő jól átgondolt, alaposan boncoló bírálatát a beérkezett pályamüvekre nézve, s bírálata sok tekintetben találkozott D. L. tanító bírálatával, mely két bírálat egyhangúlag az első 20 koronás dijat Fülöp Gyula kisrákosi tanitó „Az iskolai emlék-napló“ cimü munkájának Ítélte oda, mely tartalmilag és alakilag magasan fölül állt a másik beérkezett két pályamunka fölött. A második dijat 10 koronát Kalmár Péter kerkakápolnai tagtárs vitte el a következő tartalmas munkájával: „Mikép felelhet meg az ismétlő iskola céljának ? A harmadik bíráló Kánya Lajos tagtárs közbejött akadályok folytán bírálatát nem küldhette be, igy a pályamunkák fölött két bíráló és a 2-ik pályamunkára nézve elnök döntött a két bíráló nézeteltérése fölött. Jövő évre pályatételül a 20 koronás első díjra kitüzetett: „Miképpen vezetendők az elemi iskolából kikerült tanulók az önálló életre?“ A második 10 koronás díjra szabad tétel választható.
