Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-07-20 / 29. szám
505 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 506 latnak jogosultsága a múltakban, midőn seregestőL tódultak gyermekeink a papi és tanítói pályára és a szerényebb, önbecsületérző, de éppen azért önérzetes emberek, a kik nem ismerték az életben ököllel, erővel felszínre jutni akarás mesterségét, talán örökre is állás nélkül maradtak volna, ha kezdetben a sorrend, majd a minősítési korlátok nem biztosítottak volna mindenkit, hogy elébb-utóbb be kell valahová jutniuk s önállóságra vergődhetnek, most azonban a mikor lelkészi állásaink nem egyszer, a tanitóiak pedig számtalanszor üresen, elhagyatva állanak, le kell dönteni a sorompókat, ki kell nyitni a kapukat s azzal is édesgetni egyházi pályáinkon az ifjúságot, hogy megválaszthatóságukat tegyük lehetővé ne csak 8—10 évi szolgálat, hanem az oklevél megszerzése után azonnal. De meg igazságnak és jognak is különös, hogy a kisebb javadalom egyház korlátlanul szabadon választhat bárkit is, mig a jobb javadalmunknak keze meg van kötve, előttük korlátok vannak felállítva ! ! Es az az okleveles egyén ha jó a 3 ad, 4-ed osztályú egyházba, mért ne lehetne jó az 1-ső, 2-ik osztályúba is? Vagy amannak tanügye, erkölcsi érdeke, nem nyom annyit a latba mint emezeké ? Az oklevelet: a jelest vagy kitűnőt pedig hányszor megcáfolja, ledönti az élet, meghazudtolja a gyakorlat a valóság. Ismerünk tanítót, lelkészt, ki közepes tanuló volt iskoláiban mindig, s ma nevét ismerik, dicsekedve emlegetik pályatársai, vezetőjük, lelkűk azoknak s az ügynek, s hányat tudunk olyat, ki mindig első volt társai között, mig az életben az egyszerű falusi gyermekek közt vagy gyülekezete körében eredményt mutatni, haladni, fejleszteni képtelen ! Ez alapon osztályozni, minősíteni, különböztetni ma már csakugyan -- az igazság tiltakozik ellene — nem lehet! S mily ellen mondás a szabályrendelet és törvény közt a részletekben is ! A szabályrendelet 34 - 35. §. kimondják, hogy mikor foglalhatja el helyét a megválasztott tanító ! a 42. §. megjeleli, hogy mely időn belül adható be a panasz a választás ellen ! Tizennégy nap elteltével nyugodtan van a szabályrendelet szerint a gyülekezet is, új tanítója is a 31 — 35. §. szerint elfoglalja uj helyét bona fide a megválasztott tanító s íme hónapok, esetleg évek elteltével egyszer csak elhangzik a tiltó szó, hogy hibásan, jogtalanul van a gyülekezet és tanító együtt tessék a tanítónak felszedni a sátorfát s hordozkodni, költözködni tovább ! Mert hát sajnos éppen magamon, illetve gyülekezetemen esett meg a furcsa eset — meglevőn már diákkoromban is a malőröm, hogy ártatlanul bár, de nem egyszer kaptam ki mások apró csinyeiért! Most is beimevagyunk a bajban, nem a magunk bűnéért, hanem a törvény ilyen hézagosságáért! Tarthatatlan s mindenek felett méltánytalan, sem a gyülekezetek érdekével, sem a tanítói állás jogos kívánalmaival ily bizonytalanság, ily függő ingatngság össze nem egyeztethető. Nehogy félremagyaráztassam, világért Sem volt célom talán hangulatot kelteni egy vagy más tekintetben. . . csakis a szabályrendelet tarthatatlanságára, hézagaira kívántam rámutatni, hogy gondolkozzanak felette mások is, keressék a jobbat, megfelelőbbet. Egyébként, hogy az ily irányú megoldás, alkotás a gyakorlatban is mennél előbb életbeléptethető és alkalmazható legyen a legközelebbi kerületi gyűlés elé, ily szellemben indítványt is fogok beterjeszteni*) s hiszem, hogy kerületünk hidegen elzárkózni, elutasítani nem fogja azt. Patay Károly. Tudósítás a komáromi egyházmegyéből. A komáromi ev. reí. egyházmegye rendes évi közgyűlését Julius hó 1-én tartotta Róvkomárom városában, az Istenházában Gyalókay Lá-zló tanácsbiró által mondott szép és buzgó imádság után. Előző napon az egyházmegyei lelkészértekezlet s külömböző bizonyságok üléseztek, u ána való napon az ein. közig, biró.-ág. A lelkészértekezleten nagymólt. Darányi Ignác ur, az egyházmegye gondnoka is jelen volt s az ügyek megbeszélésében élénk részt vett, de azután fontos állami teendők miatt hirtelen elutazni kénytelent tetvén, helye»t© a közgyűlést és bírósági tárgyalásokat uságos Pogrányi József vezette az esperes mellett, mint legidősebb vil. tanácsbiró. Alakulás után a legújabban egyházmegyei vil. főjegyzővé megválasztott dr. Szili János és tanácsbiróvá választott Czirók János aranyosi lelkész, valamint Tuba Károly aranyosi kántortanitó hivatali esküt tettek. Az utóbbi közgyűlés óta elhunyt egyházi férfiak, igy b. e. Tisza Kálmán főgondnok, Bajcsi Lajos, Petbes Endre ehm. tanácsbirák, Kis Béla madari lelkész és Sándor Miklós volt vil. fő]egyző em'ékét a közgyűlés ^egyzőkönyvében megörökítette, ezenkívül a gyászoló Tisza-családhoz részvétiratot intézett ; viszont dr. Darányi Ignác urat dunamelléki egyházkerületi főgondnoki minőségében melegen üdvözölte annál is inkább, hogy a mellett az egyházmegyében viselt gondnoki állását az egyházmegye közönsége nagy örömére tovább is megtartotta. Üdvözölte tovöbbá egyházkerületünk közelebb választott íőgonduokát, uagyméltóságu Hegedűs Sándor urat, noha tudvalevőleg egyházmegyénkből csupán egy szavazatot kapott; mert a többségnek alkotmányosan megnyilatkozott alakzatát megnyugvással fogadni s a kétségtelenül érdemes nagyjaink iránt érzett tiszteletnek egyházi szolgálatba lépcsők alkalmával kifejezést adni illembeli kötelességének tartotta. Az országos és egyházmegyei lelkészi g3Támintézetek 1901. évi pénztári számadásait tárgyalván a közgyűlés, miután azokat rendb m találta, a lelépett' pénztáros, Czirók Jánosnak elismerőleg felni ntvényt adott. Az orsz. gyámintézet 1901-dik évi előirányzata volt hátralékban 1809-89 K, évi járulékban 256L08K, együtt 4370.97 K. Erre befolyt a hátralékból 1766-95 K, az évi járulékok*) Azt az indítványt jó lenne e lapban közzétenni, hogy a gyűlés tagjai idején gondolkozhassanak felette.. S z e r k.
